𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

12 - Titok

- Sunoo? -mondtam ki a következő fiú nevét, mire a velem szemben levő lány teljesen ledermedt.

- Hahó! -szólítottam meg egy pár perc elteltével, és megráztam őt a vállainál fogva.

- Nekem.. mennem kell felvenni a rendeléseket! Már biztos sokan felkeltek és éhesek. -hadarta el, majd indult volna el, de én csuklójánál fogva vissza rántottam magam elé.

- Hallod te egyáltalán, hogy hozzád beszélek? -kértem számon, amíg ő csak bambán nézett vissza rám.

- Bocsi, kicsit elkalandoztam... -mondta zavartan.

- Jah igen... elkalandoztál... -forgattam meg a szemem, jelezve vele azt, hogy nem veszem be amit mond.
- Pont most kalandoztál el mi? Na tudod kit próbálj meg átverni. -magyaráztam neki lenéző arckifejezéssel.
- Szóval? -szólaltam meg egy kis idő után újra.

- Igen? -nézett rám úgy mintha nem értené miről is beszélünk már legalább tíz perce.

- Ahj Jihan, ne tettesd már a hülyét! -emeltem fel rá kicsit a hangom, mire ő megrezzent egy aprót ijedtében.
- Bocs.. nem akartam kiabálni.. -suttogtam, s felnevettem egy aprót, hogy megtörjem a jelenlegi köztünk lévő érzelmi távolságot és, hogy a velem való beszélgetésre most ne úgy tekintsen, mint egy kihallgatásra.

- Igen... -mondta ki ezt az egy szót.

- Mi igen? -néztem rá most én értetlenül.

- A kérdésedre a válasz. -felelte, majd lerázva a csuklójáról az én kezem, sarkon fordult és faképnél hagyott.

- Hogy tessék? Ezt biztos, hogy csak rosszul hallottam! Nem lehet igaz... Vagy mégis? -álltam egy helyben lefagyva és mondtam ki magam elé a bennem kavargó gondolatokat.
- Mert ha ez igaz... úristeeen! -sikítottam egyet magamban, amit ha kívülről láttak volna az emberek, azt hitték volna, hogy teljesen megbolondultam. Megértem. Végülis elég hülyén néz ki az, hogy egy hotelben dolgozó lány aki egyedül áll a folyosón közepén, hang nélkül, fülig érő szájjal mosolyog, s majd' fel robban az örömtől, amit még egy hangos sikollyal is díjaz. Plusz még az arca vöröslő színe is fokoz rajta. Szép látvány lehettem. Még szerencse, hogy nem látott így senki.. vagy hallott. Miután nagy nehezen túltettem magam ezen az egészen, elindultam az Enhypenhez, hogy megkérdezzem tőlük azt, amit már az előbb is meg akartam kérdezni a szobákkal kapcsolatban.
- Hali! Bocsi ha zavarok, de muszáj kérdeznem tőletek valamit. -rontottam be a szobába kopogás nélkül és kezdtem el mondani amit akartam.

- Nem zavarsz. Gyere csak! -szólalt meg elsőként Niki, el se nézve a videójátékról.

- Akkor.. csak annyi, hogy lett négy üres szoba, mert páran kiköltöztek. Jaehee pedig kitalálta, hogy átköltözhetnétek oda, hogy jobban elférjetek. Szeretnétek át menni azokba a szobákba, vagy maradtok itt? Gondolom az első lesz a válaszotok, mert nem hiszem, hogy szívesen maradtok itt ebben a tetőtöl talpig rózsaszín szobában. -nevettem el magam.

- Én biztos, hogy nem megyek sehova! Az én ágyam olyan jó pihe puha és aranyos. Nem cserélném le. -tiltakozott azonnal Sunoo édesen, mire meglepetten nagyra tágult szemekkel figyeltem fel.

- Nekem is jó itt! -jelentette ki Niki.

- Felőlem is maradhatunk! Nincs kedvem át cuccolni.. -nézett rám Heesung is a szoba másik sarkából.

- Hogy mi? -tört ki belőlem a nevetés, amint meghallottam, hogy mind maradni szeretnének ebben a kis cuki rózsaszín szobában.

- De srácok nemár! Akkor én átköltözök egyedül! -nyafogott Jay, miután meghallotta, hogy a többiek maradni szeretnének.