𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

24 - Sötétben

*Jihan POV.*

- Aawww.. nézd milyen édik... -szólaltam meg hallkan suttogva, ám olvadozva.

- Pont mint te... -bókolt nekem egyből Sunoo.

- Ne mondd ezt.. Te sokkal édibb vagy amikor ilyet mondasz! -torpantam meg előtte, s szembe fordultam vele.

- Nem! Te! -ellenkezett aranyosan, mire én inkább bele törődtem, mert tudtam, hogy úgy sem fogja hagyni egy könnyen magát.

- Szerinted szóljunk a többieknek...? -néztem rá kérdőn.

- Mármint rólunk? Vagy róluk? -mutatott először rám, majd Zoára és Nikire akik éppen összebújva aludtak a kanapén.

- Rólunk... -feleltem neki.

- Ráérünk vele.. -mosolyodott el bíztatóan.
- Szerintem egy hamar még nem fognak hazajönni. Még csak fél tíz van. -pillantott rá a telefonjára, amit imént húzott ki a zsebéből.

- Szóval... mit csináljunk? Rajtunk és rajtuk --mutattam a kanapén szunyókáló párosra-- kívül még mindenki ott bulizik. Csak mi négyen jöttünk el..

- Mit szólnál ha megnéznénk egy filmet? -osztotta meg velem az ötletét.

- Csak ne horrort! Nem garantálom, hogy popcorn mentes marad majd akkor az ágyad. -mondtam nevetve.

- Nyugi nem nézünk horrort. Én se bírom.. -nevetett velem együtt.
- De várj mit is mondtál az előbb? Azt, hogy az én ágyam? Szóval összebújva szeretnél velem filmezni? -kérdezte mindenttudóan mosolyogva.

- Akár... -mondtam, ő pedig kezem után kapva, húzott fel magával a szobájába.

*Zoa POV.*

Rémálmomból felriadva nyitottam gyorsan ki a szemem, majd néztem körül, hogy hol is vagyok éppen. Miután nagyjából magamhoz tértem és felfogtam, hogy nem raboltak el és a hotelben vagyok, egy furcsaságra lettem figyelmes. Mintha szédültem volna.. vagy nem is... MIÓTA MOZOG A KANAPÉ FEL ÉS LE?

Amint feltűnt, hogy egész idáig Nikin szundikáltam, azonnal ellöktem magam róla, de a gravitáció törvényével sajna nem számoltam. Ahogy annak meg kellett történnie, meg is történt... Amint szépen lelöktem magamat a fiúról, azzal a lendülettel pottyantam le a földre. Kishíján majdnem kitörtem a nyakam. De addig jó, ameddig ezt nem látta senki... Feltápászkodtam a földről, és mielőtt bármit is tehettem volna megcsodáltam a kis édes és aranyos barátom. Hosszas percegik csak bámultam alvó énjét. Egyszer csak megmoccant, én meg vele együtt hátráltam ilyedtemben, és ügyesen belerúgtam a mögöttem lévő üveg asztal lábába.

Pár perc néma szitkozódás után elindultam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, mert alvás közben eléggé kiszáradt a szám. Az órára pillantva láttam, hogy a mutató már az este tizet is ütötte. De nem csodálkoztam, hogy a többiek még nem jöttek haza. Jaeheetől ez már megszokott volt. A csaj tudja, hogy kell bulizni, nagyon is. Ő erre született.

Miután ittam, vissza mentem Nikihez. A fiú még mindig aludt. Nem szerettem volna felkelteni mert így annyira édes volt. Ezért csak leültem mellé ahol még épp volt egy kis szabad hely és amíg vártam arra, hogy magától felébredjen, telefonommal kezdtem elütni az időt.