𝕆ℕ𝕃𝕐 𝕐𝕆𝕌 | 𝗘𝗡⁃ 𝖭.𝖱. 𝖿𝖿. | 𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗲𝘁𝗲𝗹

13 - Nehéz döntés

*Niki POV.*

Miután elment Zoa, egyedül maradtam a vendégekkel teli helységben. A recepcióra pont oda láttam, így azt is, ahogy Yeonjun és Jaehee dolgoznak. Ezért mivel Zoa nem engedte meg nekem, hogy segítsek neki, úgy döntöttem, hogy oda megyek Yeonjunhoz, és tőle kérdezem meg, hogy kell e segíteni. Nagy nehezen át vergődtem magam a tömegen pár autogram közt. Még, hogy nem ismernek fel.. Egy ruhadarab nem fogja elfedni, hogy ki is vagyok valójában...

- Niki! Mi járatban? Ha beszélgetni akarsz most épp nem alkalmas, nagyon sok a vendég. -szólalt meg azonnal Yeonjun, amint oda értem hozzá.

- Pont azért jöttem. -jelentettem ki.

- Miért is? -nézett rám értetlenül miközben épp egy adag reggelit vitt ki, én meg követtem őt, mintha csak a saját árnyéka lettem volna.

- Segíteni! -vágtam rá egyből.

- Várj, várj, várj... -torpant meg egy pillanatra, kezében a tányérral.
- Te most a tudtommal nem azért vagy itt, hogy dolgozz. De ha tévedek javíts ki.

- De attól még miért nem segíthetek? -kérdeztem tőle.

- Azért mert nem a te dolgod. Amúgy is mi ez a hirtelen segítőkész Niki? Nem így ismertelek. Amíg egy suliba jártunk, pont az ellenkezőjét mutattad ki.

- Tudod, kell a változás. -nevettem el magam.

- Hát ha te mondod... -mondta, majd elindult újból egy másik tányérral, majd kivitte az ételt az egyik asztalhoz.

- Na de várj már! Nem válaszoltál a kérdésemre! -kiabáltam utána.

- Menj kérdezd meg Jaeheet! Én most nem érek rá! -kiáltotta nekem vissza.

- Kösz a semmit hyung! -szóltam vissza neki flegmán.

- Akkor a második emeleten. Igen, viszlát! -beszélt mosolyogva épp egy vendéggel Jaehee, mikor oda értem hozzá.

- Szia szöszi! Veled még nem volt alkalmam dumcsizni... -mosolyogtam rá, miközben kezeimmel megtámasztottam az állam a pulton.

- Mit akarsz? -kérdezte azonnal, s az előző vendégnek ajándékozott mosolyából, nekem már egy csepp sem maradt. Amint meglátott a mosoly, mintha csak valami felszálló pára lett volna, elpárolgott a semmibe.

- Yeonjun küldött hozzád, mert ő nem ér rá beszélni. -magyaráztam neki, hogy most miért is kötöttem ki itt nála.

- Ááhh.. szóval Yeonjun azt hiszi,hogy én ráérek? Nem látja, hogy mi folyik itt? -csapkodott a kezével a levegőben hisztérikusan.

- Nem tudom. -mondtam neki egy semleges választ, nehogy rajtam is megsértődjön.

- Inkább beszélj Zoával. -utasított vissza a lányhoz.

- De épp most ment el! -mondtam neki kiakadva, amint realizáltam, hogy már a harmadik emberrel beszélek mert mindenki a másikhoz küld el.

- Akkor várd meg amíg vissza ér! Ilyen egyszerű! -mondta, majd ott hagyva engem indult el egy vendéghez.

- Itt mindenki olyan marha rendes! -mondtam felháborodottan, mintha bárki is figyelne rám. Így mivel mindenki lepasszolt, vissza mentem ahhoz a fotelhez amiben előbb is ültem, majd újból helyet foglaltam benne. Pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy Zoa épp felém rohan. Megkönnyebbülve álltam fel a fotelből, s vártam, hogy közelebb érjen hozzám.

*Zoa POV.*

Miután nagy nehezen átvergődtem magam a tömegen, végre bejutottam a konyhába. Ahogy beléptem az ajtón, azonnal Jihanra és Sunoora tévedt a tekintetem.