ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

8. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

𝟐 𝐡é𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐤é𝐬ő𝐛𝐛

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

Némileg meglepett a tény, miszerint Zoe még mindig nem ért vissza, holott lassan 1 órája itt kéne lennie a megbeszéltek szerint. Kezdtem idegesen topogni és valamilyen belső hang azt ordibálta nekem, hogy csörgessem meg

-Na jó, nincs mit tenni - kaptam elő a telefonomat és kerestem benne Zoe telefonszámát, amikor hangos csörömpölések közepette alakult ki a hirtelen szívrohamom

A sötétbarna hajú lány hirtelen megjelent az ajtómban, oldalán Lexivel, akinek szemeiben rémületet véltem felfedezni. Te jóságos ég mi történhetett? - ez volt az első épkézláb gondolatom, amint feleszméltem a sokkból, hogy Zoe szája sarka fel van repedve, az orrából pedig dőlt a vér.Láthatólag elég kába is volt.

-Mi történt, lányok? - rémültem meg én is és pattantam a sötét hajú lány elé

-Markot megakarták támadni, de Zoe elé lépett, ezért őt ütötték meg az átadáson. Nagy bunyó volt, Kevin is megsérült.Marknak nincs baja, de nagyon nagyon ideges - hadarta a szőkeség, miközben leültette - Szerintem Zoenak agyrázkódása van szólnál kérlek Montrealnak? - kérdezte tőlem én pedig csak bólintva egyet kiléptem a hideg folyosóra, amin az emberek jöttek-mentek

Bár egyikük szemében sem tükröződött félelem és határozottsággal lépkedtek mégis úgy gondoltam, hogy az a minimális tartózkodás mindenkiben benne van. Akkor tértem vissza a valóságba, mikor egy kéz ragadta meg a sajátom és vont maga után. Kétség kívül én voltam az egyetlen személy ezen a helyen, aki rettegett

-Nem omolhatsz össze, Blari Holder - hallottam meg a kéz tulajdonosának hangját, noha nem mintha nem jöttem volna rá az illatból. A legmélyebb kómából is felkelnék ennek hatására.

-Én nem omlok össze, Mark - figyelmeztettem, de persze nyilvánvaló a tény, miszerint én sem hittem magamnak

-Szólunk Montrealnak, ma elég sok dolga lesz - mormogta az orra alatt és kezével úgy megrántott, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedtem

-Mi ez az egész? - kérdeztem, de egy részem azt súgta semmi kedve elmagyarázni és ezért nem is fogja.Tévedtem;

-Egy kis sutyerák. Ez az egész. Oda szartak, ahonnan ettek és mikor felhívtam erre a figyelmet nekem akartak jönni. Nem bírják a kritikát.Roppant gyerekesen viselkednek, ezért kiszámítható, hogy mit fognak csinálni. Csak nem számítottunk a támadásukra, Zoe reflexből elém ugrott, ezzel bekapva pár ütést. Kevinre rálőttek és két másik emberem is megsérült.Ők szerencsére jóval kevesebben, csak hatan jöttek az átadásra - hadarta, miközben sietősen lépkedett ó, alig tudtam tartani a tempót - Ebből is látszik mennyire éretlenek erre.De nem tudok velük mit kezdeni, mert ezt örökölte a vezetőjük. Viszont kénytelen leszek azt a birtokot is az uralmam alá venni

-Te jó ég,mint egy háborús film - motyogtam

-Blair Holder meg ne halljam mégegyszer, hogy a munkánkat háborús filmként emlegeted. Ez sértés - jelentette ki érzelemmentesen, mire egy szemforgatással díjaztam ezt - és ne forgasd a szemeidet

-Még valami esetleg? - kérdeztem felháborodva

-Montreal - nyitott be az ajtón minden előzmény nélkül - gyere, le kéne ápolnod Zoet - ezzel fogta magát és sarkon is fordult

-Már megint mibe keveredett az a lány? - háborgott az idős nő és tekintete rám vándorolt - szia kedveském. Jobban vagy már? - kérdezgetett. Montreal amikor csak meglát mindig az érzelmi és a mentális állapotomról faggat

-Persze, én igen, Montreal, de Zoe kevésbé - indultam meg én is vele együtt Mark után, miközben a nő a sztetoszkópját igazgatta

A gyér világítással ellátott folyosón már kevesebben voltak, mint eddig, így ballagtunk, hevesen szedve a lépcsőfokokat. Mark idegességében szétpattant idegekkel nézte, ahogyan Zoet vizsgálja a személyes orvosuk,én mellette álltam és csak néztem őt

-Mit szeretnél most csinálni? - tettem fel a kérdést gondolkodás nélkül.

Egészen pontosan 2 másodpercbe telt, mire meg is bántam, mert amit megtudtam állapítani Mark nézéséből az két dolog volt. Egy; most olyan szinten mérges,amilyennek eddig még nem láttam. Kettő; valahogyan mintha nem lenne hozzám most türelme.