ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

7. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

ᴍᴀʀᴋ ᴄᴀʀᴛᴇʀ

Próbáltam elvonatkoztatni a ténytől,miszerint Blair Holder egyrészt képes volt először - és valószínűleg utoljára - megfogadni a tanácsomat,hogy feketét viseljen,másrészt pedig,hogy szívdöglesztően állt neki. Noha tény és való,hogy a legidegesítőbb nőszemély,akivel valaha találkoztam a látvány miatt igazán nem panaszkodhattam. A fekete "egyen"ruha a trikótól a nadrágig annyira passzentos volt és úgy feszült,hogy menten elájultam. Nyilván nem ő lenne,ha nem venne fel mellé egy szintén sötét színű bőrdzsekit,de ennyit igazán megengedhettem neki, ha már 95%-ban meghallgatta kérésemet.

-Carter bámulsz - jelentette ki Blair,akivel ketten vártuk Matteot és Ryant - ne szuggerálj

-Csak elbambultam.És te egyébként szem mondhatod meg nekem mit csináljak - szóltam le csípőből, amikor rájöttem, hogy valóban szuggerálom. A lány rezzenéstelen arccal nézett szemeimbe én pedig pislogás nélkül meredtem rá.

Természetesen ő kapta el előbb a pillantását. Ez általában így is volt,aminek szerettem nem nagy előnyt tulajdonítani,hiszen nekem ez teljesen átlagos volt,hogy bárki akivel beszélgetek nem engedi meg magának a farkasszemet. Ez alól kivétel volt Blair Holder,hiszen ittléte óta ezt igazán megnehezítette nekem, ugyanis mániákus fakasszemező,aminek noha hangot nem adott én mégis éreztem minden mozdulatában, levegővételében a versenyszellemet.

⏳︎

A hatalmas raktárhelyiséget -mely éppen megfelelő helynek tűnt a kis találkozónknak- mesterséges hófehér fényt adó lámpák világították meg. Blair Holder tágra nyílt szemekkel jött a sarkamban, mögötte pedig Matteo és Ryan ballagtak. Elég volt egyetlen pillantást vetnem a szőke lányra, hogy szembe tűnjön mennyire nem érti miért ráncigáltam ide. Féloldalas mosolyra húztam a számat és úgy mentünk a hatalmas raktár legvégébe, ahol egy iroda volt. Otthonosan éreztem magam, tekintve a tényre, miszerint az én tulajdonomban áll ez a remek részen fekvő épület. Az irodát természetesen egy kulcs nyitotta, amelyhez csak nekem van hozzáférésem, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy nincs másolat a kulcsaimról.

Kinyitottam és szinte azonnal elárasztotta a tüdőmet az állottság szaga. Matteo reflexszerűen lépett a hatalmas ablakhoz és nyitotta ki azt.Nem beszélünk nagy helységről, így hamar kiszellőzött a terem. Kényelmesen elfoglaltam a mahagóni asztalhoz tartozó gurulós széket és hátradőlve mutattam a kanapéra,hogy foglaljanak helyet.Mikor Blair Holder is helyet foglalt azonnal feltettem az ujjam

-Á-á, Blair Holder. Te ide ülj - mutattam az íróasztalom előtt elhelyezett két szék egyikére. Nagyot nyelve,kétségek között le is ült oda. Fogva tartottam a tekintetemmel övét és nem engedtem. Vannak azok a pillanatok,amelyekről azt kívánod bár örökké tartanának. Ez a pillanat a megtestesítője volt ennek a ténynek. Képtelen voltam elszakadni kék szemeitől. Noha érzelem ugyan arcomra nem ült ki belül mégis teljesen oda voltam ezért a pár percért,de aztán megszakította

-Most tulajdonképpen mire is várunk? - tette fel a kérdést,viszont szinte be sem tudta fejezni,mivel az ajtón kopogás nélkül jött be egy emberem,akiket védelmezőként hoztunk magunkkal,hiszen egy magamfajta bűnöző csak nem járhat három emberével,akik közül az egyiknek azt sem tudja hol áll a feje.

-Főnök. Meg jött - bólintottam neki és elintettem. Szükségtelen volt felállnom,viszont ahogy a középkorú férfi belépett a szobába Matteo és Ryan azonnal talpra ugrottak.Nem csodálom,hiszen kivágtam volna a nyelvüket,ha tiszteletlenül bánnak a vendégünkkel.

Fekete haja oldalra volt fésülve, napszemüveget viselt és halálian drága öltönyt. Mikor meglátott nem mosolygott,nem csinált semmit,csak levette a napszemüveget,ezzel mutatva tiszteletét irántam. Noha a drótot idefele úton leadtam neki,miszerint Blair Holdernek azt kell hinnie,hogy ő egy könyörtelen gyilkos. A kezét szinte idegenként nyújtotta felém én pedig felsőbbrendűként természetesen elutasíthattam volna,viszont nem vagyok patkány és nyilvánvalóan elfogadtam. Ő leült Blair Holder mellé és egész idáig rá sem pillantott a falfehér arcú lányra. Rejtett szórakozottsággal néztem miként reagál rá. A férfi lágy arccal fordult felém