ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

22. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

Az élet az a játék, ahol lehetsz a játékszer, vagy a játékos. Jobb szeretnék az utóbbiak közé tartozni, viszont abban a pillanatban, ahogy megláttam, hogy egy hófehér kéz fogja körül a férfit, aki az előbb engem ölelt.. Több volt a soknál.

Rövid, fekete haja, ami válla alá ért szögegyenes volt, barna, szinte már fekete szemei pedig aprók voltak, ugyanakkor az őzike szemek kétségtelenül jobban álltak volna neki. Ettől függetlenül szép arca volt, hegyes orra, és vékonyan ívelt fekete szemöldöke, ami kicsit tompította a hatalmas műszempillák és feltöltött száj látványát. Velem egymagas volt és jóval teltebb nálam, nem rebegtette meg az önbizalmam, ámde mégis ellenfelet láttam magam előtt. A düh oly' hamar forrt fel véremben, hogy éreztem arcomon a pírt, amit a hirtelen felindult haragomnak köszönhettem és ez a méreg megfeszítette egész testem.

Okosabb vagy ennél, Blair. - teljesen igazad van, de nem mehetek el a tény mellett hogy a férfi, akit az előbb magaménak hittem - noha nem is értem milyen indulattal - most egy hófehérke replikának apró és feltehetőleg jéghideg kezeit tartja övéi közt. Mark égkék szemében mintha sajnálat tükröződött volna, de mire feltűnhetett volna rendesen azonnal elkapta rólam tekintetét. 

Sajnos mire észbekaptam már a hosszú, szőke lokniktól az égadta világon semmit nem láttam. A lendülettől párat hátraléptem és amikor megéreztem orromban a jólismert nőies illatot nyoma sem volt hangulatomon az előbb érzett savanyúságnak. Lexi örömkönnyei patakokban folytak és miközben próbáltam kivenni vállamba suttogott szavait a vigyort le sem lehetett törölni a képemről. Erre vol szükségem. A hónapok óta érzett űrt végre betöltötték. Lexi közelségére és barátságára volt szükségem. Körülöttem tompán hallottam az ismerős hangokat, de nem igazán kötött le jelenleg más. A szőke lány zöld szemeit rám emelte és végre én is láthattam a mosolyt, amire szükségem volt.

-Van fogalmad róla mennyire hiányoztál? - hangja suttogva halt el, de mégis tisztán kviettem midnen szót

-És neked? - kérdeztem vissza kapásból

-Nekünk is hiányoztál, na. A kurva életbe - szólalt meg mellettem Ryan. Felnézve rá mellette Zoe fekete szemibe ütköztem. Az ő arca is ragyogott. Minden előzmény nélkül vetettem magamat nyakukba

-Ti is nekem, borzalmasan - suttogtam 

-Tehát Blair Holder volnál te? - kérdezte egy vinnyogós hang közvetlenül mögöttem.

Felvont szemöldökkel engedtem el a srácokat és hirtelen megpördülve a tengelyem körül szembe kellett néznem Ms.Hárpiával. Zoe azonnal a bestia mellé ugrott

-Szerintem ez nem a legjobb alkalom a ti megismerkedésetekre - nevetett kínosan Zoe. Én még mindig felvont szemöldökkel álltam ott és próbáltam úrrá lenni magamon

-Ó, nem? - hüledezett a lány - azt hiszi vissza tipeghet az elkopott sarkú LV csizmájában és minden rendben lesz? Elszöktél, maradj is ott, ahol voltál - intézte először Zoehoz, aztán felém a szavakat. Annyira meglepett, hogy valakinek van ilyen vastag bőr a képén, hogy köpni-nyelni nem tudtam. A termben kb senki semmit nem csinált, csak minket nézett. Markra pillantva kérdőn néztem rá - Rá meg aztán végképp ne nézz, hallod? Kikaparom a szemeidet, ha mégegyszer rá merészelsz nézni - és ez volt az a pillanat, amikor Mark is úgydöntött, hogy játékos lesz, nem játékszer

-Mondd, te teljesen meghibbantál? Mi a frász bajod van? - kelt ki magából és noha teljes mértékben igyekezett visszafogni magát nyakán mégis pattogott egy ér, ami tanúja volt a ténynek, hogy mindjárt felrobban