ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

35. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

-Istenem el sem hiszem, hogy ezt mondod! - fogta be a füleit Lexi mikor kijelentettem, hogy azt a könyvet, amit kezében fog olvastam és borzalmas volt

-Lexi, akár elhiszed akár nem sajnos valóban a leges legrosszabb könyv volt, amit a saját kezemben fogtam - folytattam kíméletlenül és élveztem, hogy kínozhatom egy kicsit.

-De miért? - kérdezte drámaian és mikor szólásra nyitottam a szám felemelte ujját fenyegetően - ne merészelj megszólalni!

-De én csak .... - kezdtem volna, de összehúzta szemeit én pedig okosabb ötletnek véltem, ha a véleményemet megtartom magamnak. A teámat szürcsölgetve vigyorogva léptem ki a konyhából és fellépcsőztem a tetőtérre.

Sikernek tudhatom el, hogy 5 hónapos terhesen is felszenvedem magam ide. Eddig nem volt kifogásom a táposságom miatt most viszont ráfoghatom a terhességre. Mark rendszeresen mondja, hogy ne menjek fel, hiszen külön a kertbe nekem rakott ki egy hintaágyat, valamint kertesházat vett a közelbe, hogy ne császkáljak ide, de évekkel ezelőtt is mindig feljöttem és innen a legszebb a kilátás miért válnék meg ettől az érzéstől?

Mark meleg ujjait a vállamon éreztem meg. Lassan lecsúsztak a felkaromra, majd végül egy gyors csókot nyomva a fejem búbjára leült mellém pokróccal a kezében, amire ugyan már nem volt szükség, de nem igazán érdekelte.

-Nem tudom észrevetted-e, hogy meg vagyok rád sértődve, de nem akarom elmondani - jelentette ki, mintha 10 éves lenne. Felvontam a szemöldököm és tudtam, hogy nem lehet valami komoly dologról szó, hiszen akkor felborítana két kukát meg a falhoz csapná a bourbonös üveget.

-Rendben, akkor nem kérdezem meg mi a baj - húztam óvatos mosolyra a szám ő pedig sértődött arcot vágva, dühösen meredt rám - Jó, oké. Kérlek áruld el kedvesem mi a baj - szóltam neki ő pedig kapva kapott az alkalmon és egyből a lelkemre kötötte

-Te hoztál fel magadnak teát - jelentette ki és összefont karral nézett én pedig pislogás nélkül meredtem rá. 

Az ember azt hinné, hogyha évek óta ismer valakit, akkor ennyi idő után nem tudja meglepni egyetlen mondatával. Téveszme. Mark pontosan úgy beszélt most, mint ahogy egy maffiavezértől nem várná az ember. Irreális helyzet ez.

-És ezzel valami gond van? - kérdeztem ártatlanul, mire amolyan "ezt nem mondod komolyan?!" fejet vágva elfordult tőlem és anélkül, hogy rám nézett volna a hasamra tette a kezét.

Mark szerint ez a tett megnyugtatja. Hogy a szívem és az ő keze alatt egy élet van. Egy élet, amit kettőnknek köszönhetünk. A jövőnk és a jelenünk meghatározója. Még mielőtt jobban belemélyedtem volna a gondolataimba az ajtó nyikorogva jelezte, hogy immár nem vagyunk ketten. Mark szemöldökét ráncolva fordult meg én pedig csak előre meredve kortyoltam a tűzforró teát. 

-Zoe? Hát te? - kérdezte Mark. Erre én is megfordultam. 

Zoe sosem volt idefent és azt sem tudom megmondani mikor láttam utoljára. Ryannel a kapcsolatuk ismét viharos. Ennyi idő alatt rájöttem, hogy ami a férfi és a rövid hajú barátnőm között van az olyan, mint egy hullámvasút. A nő  fekete trikóban és fekete skinny nadrágban állt, haja kissé kócos és smink nélküli arca nyúzottnak tűnt. Zoera nem jellemző ez a kinézet, ő mindig ad a külsejére bármi legyen. Persze ez a látvány egyáltalán nem rondított az összképbe, ettől függetlenül is csodásan nézett ki.

-B, tudnánk beszélni? Négyszemközt.. - hangja meggyötört volt. Valami bántotta. Szemeiben a fáradtság jele látszott, abból ítélve, hogy csuklóját szorongatta pedig stresszes. Némán bólintottam és Markhoz hajolva egy puszit nyomtam a szájára, majd felkeltem és Zoet követve lementünk.