ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

13. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

Az ember nem gondolná, hogy amikor a kontinens legnagyobb maffiózójának húga azt mondja, hogy a kiruccanásra - ami egyébként nem engedélyezett - a kevésbé felűnő autóval fogunk menni ami egy Ferrari SF90 Stradale volna a Lamborghini Veneno helyett, amiből mellesleg csupán 13 darab van szerte a világon.

Lexi remek parkolóképességének köszönhetően a merőleges parkolóban körülbelül párhuzamosan álltunk. Őt ez teljesen hidegenhagyta mondván; "A városi ficsúrok úgyis pont leszarják, naponta legalább 100 ilyen van"

New Yorkba jöttünk, azon belül is Manhattan legjobb plázájába. Noha tény és való, hogy ez egy hatalmas épület mégis megvan a kockázata, hogy nem kívánt emberekkel találkozunk a régi életemből.

-...etne kapni - fejezte be a mondatát Lexi én pedig megrázva a fejem kaptam rá a tekintetem

-Bocs, megismételnéd? - kérdeztemtőle. Leesett állal nézett rám 

-Ezt nem mondod komolyan! Vagy negyed órája itt beszélek hozzád, azt hittem figyeltél! - akadt ki én pedig elhúztama  számat

-Elbambultam - vallottam be neki, mire csak megforgatta a szemeit. Táskájából kikapott egy napszemüveget és felém nyújtotta - ezt minek?

-Nem akarom, hogy megismerjenek, ha látnának. Van nálam fegyver, ha valaki megtámadna - vetette oda, mire kikerekedett szemekkel néztem rá

-Lexi! Te teljesen megőrültél?! - sziszegtem ő pedig harsányan felnevetett

-Ha tudnád hány ilyen volt, mielőtt Mark kalitkába zárt - legyintett én pedig továbbra is mérgesen néztem rá

-Mit értesz kalitka alatt? - kérdeztem tőle felvéve a napszemüveget és mögüle nézve rá

-Hát ezt, hogy nem enged ki. Hogy bezár. Nézd meg most is ki kellett szöknöm, hogy a saját szülinapjára tudjak ajándékot venni - vonogatta vállát

-És régen miért nem zárt be? - tettem fel a következő kérdésemet. Őszintén tényleg sajnáltam, hogy erre van kényszerülve és tudni szerettem volna miértjét.

-Mert akkor még nem voltak itt a Morelli testvérek - vitte le a hangsúlyt - akkor még nem volt mitől tartani. Mikor apa élt akkor minden más volt. De lelőtték. Ezzel vette át a helyét Mark, aki azóta is a kontinens legnagyobb embere az alvilágban és a keze európán keresztül még Japánba is eljut. De amikor felkelt Mark napja a Morelli testvéreké is harcolt a fényért - Lexi úgy mondta ezt, mintha a világ legundorítóbb dolgáról beszélne. Valójában így is volt. Viszont egy valamit nem értettem

-Ha Mark a legnagyobb hogy lehet vetélytársa? - a szőke lány úgy rámkapta a fejét, mint aki nem hisz a fülének

-Blair ők nem vetélytársak. Ha kakaskodásról lenne szó Mark régen kicsinálta volna. De Morelliék a rokonaink! És Markba több emberség szorult, mint beléjük!

Hogy mivan?

-Mi a szent szar?! - csattantam fel - hiszen nem is hasonlítotok egymásra!

-Persze, hogy nem, mivel ők apánk lánytestvérének a gyerekei! És mindenki tudja, hogy szinte minden gyerek az apjára üt. És Armin kiköpött olasz volt, míg mi a hófehér bőrünkkel teljesen elütünk. Ne kérdezd, családi vonás - legyintett - a lényeg, hogy mivel apa volt a férfi, így az egész maffiát Mark kapta, hiába volt apa lánytestvérének előbb fiú gyereke. Akkor kapták volna ők az egészet, ha Mark még nem elég felnőtt a maffia vezetésére. És ezt a Morelli testvérek nem fogadták el. Bennük is van "uralkodó"vér - rajzolt idéző jeleket - és ezért úgy gondolták, hogy őket illeti meg ez. Nem tartják tiszteletben a családot és nem tisztelték azt sem, hogy Mark kapta meg az irányítást. Ők is részesei lehettek volna, de nem kértek belőle. Markra egy csomószor rátámadtak, de eddig megkímélte az életüket. Aztán jöttél te - itt apró mosolyt elengedett