ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

21. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

Miközben Adammel telefonáltam az ablakomon bámultam ki. Noha az esőcseppek ugyan elmosták a látványt, viszont ettől függetlenül kivehető volt, hogy egy ismerős autó kanyarodik be az utcába és parkol le pár házzal arébb. Kábán figyeltem, amint a fekete sedanból kidugja a fejét egy erre nem jártas személy. Felvontam a szemöldököm és mikor megbizonyosodtam róla, hogy igen, felém tart mondtam Adamnek, hogy tegyük le a telefont. Hirtelen nem értette mi olyan sürgős, de végül kamuztam neki, hogy készülnöm kell, mert találkozóm van Lunaval, amit persze nem hitt el, mivel tudja, hogy a barátnőm dolgozik, így csak szimplán kinyomtam.

Szétpattanó feszültséggel ültem a kanapén a telefonomat szorongatva és még mindig a sedant néztem, hátha megtudom bűvölni, hogy szálljon vissza a tulajdonosa és kocsikázzanak el jó messzire innen. Sajnos a csengő nem erről tanúskodott, ugyanis éles sípolással jelezte, hogy látogatóm van. A telefonkagylóhoz léptem és mély levegővétel után felvettem

-Blair Holder- mintha nem tudnám kinek a hangja szólal meg a másik oldalon

-Igen, tudom. Engedj be - utasított Rose, mire egy kínos nevetés elhagyta a számat

-Hogy mondod? - kérdeztem vissza automatikusan, mire nagyot sóhajtott

-Blair, Rose vagyok. Szeretnék veled beszélgetni, amíg Mark nincs az irodában - magyarázta el.

 Mark Carter neve hallatán kihagyott egy ütemet a szívem és kicsit úgy éreztem, mintha valaki megütött volna. Úgy vettem a levegőt, mintha életemben ez lenne erre az utolsó alkalmam. Végül úgy döntöttem, hogy nem szólok vissza a kagylóba, így csak a kulcsot nyomva tartottam, amíg Rose beljebb fárad. A lift ajtaja halk nyikorás után visszacsapódott és tompa lépteket hallok. Még ideje sem volt bekopogni, de én már ajtót nyitottam.

 A rövid hajú lány szája vörös rúzzsal volt kikenve. Fekete trikó felé egy bőrdzsekit húzott, sötét színű farmert viselt, mint mindig. Mikor meglátott először nem tudtam, hogy arra gondol e, hogy lekeverjen egyet, vagy megöleljen. Végül az utóbbi mellett döntött és szoros ölelésbe vont, ami annyira meglepett engem, hogy hirtelen nem is tudtam mire vélni. A hátát megpaskolva én is megöleltem és gondolataim ide-oda cikáztak. Vajon mit gondolhat rólam? Tudja, hogy valójában nem megszöktem, hanem a főnöke elengedett élve a saját két lábamon? 

-Úgy hiányoztál - suttogta, mire egy kicsit eltávolodtam tőle és összevont szemöldökkel méregettem. Rose csak olyan "na most mi a baj?" tekintettel pásztázott, viszont cseppet sem értettem a helyzetet

-Rose, hiszen utáltál - tényleg nekem kell emlékeztetnem erre? - hiszen hagytad volna, hogy megöljem magam, nem rémlik?

-Jesszusom, attól még a végére tökre bírtalak - forgatta meg a szemeit - és igen, hagytam volna, hogy meghalj, de még jó, hogy nem tetted, mert a szellemed azóta is kísértene - arra mérget -vehetsz - tudom, hogy igazából nem is elszöktél - nyögte ki végül, bennem pedig megállt az ütő. Nyilván nem tartotta meg a titkunkat, gondolhattam volna - de nyugi, mindenki úgy tudja

-Akkor meg.. - kezdtem mire mélyet sóhajtott - nincs kedved meginni valamit? - Rose elmosolyodott majd kikerülve engem otthonosan beljebb lépett - igen, nyugodtan gyere beljebb, pont megakartalak kérni rá - motyogtam

-Egy kávé jól esne - biccentett. Aztán leesett neki - ja te nem kávézol. Akkor egy pohár víz - mondta kínosan és leült az asztalhoz, amíg én töltöttem neki folyadékot.

Rose kábé semmit sem változott, ugyanúgy kicsit komor volt, néha volt egy-egy poénja a múltra célozgatva, de nem tudott átverni a sablonos szövegeivel. Tudom, hogy egy konkrét ok miatt jött és kiváncsian vártam mikor lesz hajlandó velem megosztani. Végül mindenkiről beszélt. Ryan és Zoe titokban együtt vanank és Rose noha teljesen úgy beszélt, mintha Mark erről mit sem tudna magamban mosolyogtam, mert mérget vennék rá, hogy valójában tisztába van a helyzettel. Matteoval valami gond van, mert egyre szétszórtabb, ellenben valamilyen Clint nagyon pályázik a helyére és szépen lassan el is éri, mert a ranglétrán úgy sprintelt felfele, mintha muszáj lenne. Lassan Mark második jobbkeze, ami elég ritka. Morelli megpróbált békét kötni, de Mark hamar rájött a turpisságra és elzavarta, azóta nem hallanak róla, ami ha engem kérdez bárki is egy baljós részlet. Lexi totál össze van zuhanva, keresi a helyét Rose pedig hónapok óta randizgat Adammel így lassan az ő élete is helyre rázódik. Viszont egyvalakit kihagyott, ami igazán bosszantott egy idő után és noha tény és való, hogy a gondolatától azonnal zavarba is jöttem és görcsbe szorul a gyomrom mégis tudnom kell mi a helyzet