ɴᴀᴘ & ʜᴏʟᴅ / A távolság relatív (ÁTÍRÁS ALATT)

26. 𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱

Szexuális utalások- és jelenetek !

ʙʟᴀɪʀ ʜᴏʟᴅᴇʀ

-Hol vagytok már? - kérdezte köszönés nélkül a telefonba Mark.

Egy erős talánnal és előfordulhattal a mondat elején órák óta távol vagyunk, miközben Mark Terrancet kihallgatta már, elintézte az ügyeit, megnézte az új szállodáját és végezte a dolgát. Eközben mi egy halom szatyrot cipekedő öltönyös emberekkel kóválygunk, mintha muszáj lenne. Zoe nem tud dönteni továbbra sem, nem érti meg, hogy a mustársárga nem áll jól neki, Rose pedig úgy néz ki, mint aki szüzességi fogadalmat tett. Teljesen beburkolózott, semmit mutogató ruhát akart venni, mint aki egy apáca fogadóba készül.

-A valahol és a sehol sarkán. Majd megyünk, ne aggódj - nyugtattam, de a hangjából ítélve valamit elszúrtam

-Blair Holder egy órán belül itt akarlak látni mindannyiótokat a szemem előtt - szólt haragosan és minden további nélkül csapta rám a telefont

Mindannyian tudtuk, hogy nem gondolta komolyan, csak mostanában rájött, hogy kiakarja próbálni az irányításmániás anyám szerepét. Nem tudom, hogy ez a személyisége javára vagy hátrányára válik, valójában mindneképp szórakoztatónak tartom. 

-Szóval szerintem ezt kéne felvennem, mert ez az árnyalat illik a cipőmhöz, amit felakarok venni. Ryan is nagyon szereti azt a cipőt és szerinte jól áll, bár nem tudom, tényleg nem annyira az én színem ez a sárga. B mit gondolsz? - fordult felém végül. Szólásra nyitottam a számat, mikor hirtelen visszafordult a ruhához és folytatta - de az a fekete is nagyon jól néz ki, a vörös pedig egyenesen isteni. Igaz, hogy B lesz ma vörösbe, szóval nem tudok egyszerűen dönteni. Te, Lexi lilában leszel, Rose pedig krémszínűben. Akkor nekem tényleg a sárga vagy a fekete marad. A fekete mondjuk mindenhez megy, talán ahhoz a sárga magassakúhoz is  - gondolkodott továbbra is felvázolva az eddig kialakult ruha-helyzetet

-Tudok neked adni egy fekete magassarkút - vontam meg a vállam és tettem hozzá mellékesen. Zoe végül rámnézett és a száját rágcsálva továbbra is tűnődött. 

-Ha viszont akarod látni nem adod neki. Egyszer kölcsön kapott tőlem egy hajkefét, azóta is azt használja - húzta résnyire a szemeit Lexi. A rövid hajú lány széles vigyorra húzta a száját

-Nem gond, nekem amúgy is nagy - a 38-as lábamra a 40-es méret határozottan hatalmas és mivel tudom, hogy Zoenak kb akkora szívesen odaadom neki. 

A kiszáradt torkom egy nyeléssel próbáltam enyhíteni az érzést, miután Mark hosszú csókjából sikerült elszabadulni. Lényegében ötletem sincs, hogy mi a helyzet velünk. Még a szüleimmel nem találkoztam azóta, mióta eljöttem, Adam pedig úgy tudja, hogy beteg vagyok,lassan idejét éreztem, ha ráterelem a témát erre. Tudtam, hogy képes lenne kompromisszumot kötni mégis valamiért olyan érzésem volt, hogy nem szívesen foglalkozna olyan "hétköznapi"  dolgokkal, minthogy mi a helyzet a szüleim és a két barátom hitével. Hogy ők mit hisznek, mi van velem, hogy Mark Carter kicsoda valójában és hogy együtt vagyunk e. Az utóbbira sajnos magam sem tudtam a választ és ez a bizonytalanság megrémiszt. Mark kék szemei felperzselték a bőröm, amikor végignézett rajtam és végül megpihent tekintete arcomon. 

-Na mennyit vásároltatok? - vonta fel a szemöldökét, miközben egyik karját a vállam mögé csúsztatta

-Nem eleget - vallottam be - Mark tudnánk beszélni? - kérdeztem halkan. 

A férfi felvonta szépen ívelt szemöldökét és úgy fordult felém, mintha valami olyan vallomásra várna, hogy megöltem a családját vagy hogy rá hívtam a rendőrséget.