Miért pont én?

14. Rész

Mábel

Már napok teltek el és azóta találkoztam anyával és megbeszéltük a dolgokat. Anya megígérte, hogy nem megy fel többé az a férfi a lakásunkba és ezentúl megbeszéljük a dolgokat, hogyha probléma adódna. Én haza költöztem és azóta itthon vagyok a családommal. Nicolas a hotelban maradt aminek egy kicsit örülök, mert mindig mindehol ott volt és alig tudtam egyedül vagy a családommal lenni, viszont eközben meg fura érzés is mivel sokáig együtt voltunk és mindennap láttuk egymást, de szerintem ez jót fog tenni nekünk. A barátnőimmel ma elmegyünk egy koncertre mivel már nagyon rég kapcsolódtunk ki és hiányzik a társaságuk. Természetesen most vigyázunk egymásra és nem fog olyan történni, ami hónapokkal ezelőtt. Nicolas-al pár napja nem telefonáltam és nem is találkoztunk szóval nem mondtam neki, hogy ma bulizni megyek a csajokkal.

Épp készültem a boltba lemenni amikor az ajtó előtt egy vörös rózsa csokor várt rám, benne egy papírral, amiben ez állt. "Hiányzol! N"

Az kell, hogy megmondjam meghatódtam. Még soha senki sem küldött nekem rózsa csokrot.

Írtam neki egy üzenetet:

" Te is nekem! M"

A virágot betettem egy vázába és leindultam a lépcsőn, majd ott lent megláttam Nicolast, akinek fülig ért a szája. Oda sétáltam hozzá és most először én csókoltam meg őt. Egyik kezével a derekamat fogta a másikkal pedig az arcomat simogatta. A hasamban lévő pillangók őrült mozgásba kezdtek és levegőt is alig bírtam venni. Mélyen egymás szemét pásztázzuk és csodálva nézzük egymást, ugyanakkor vágyakozva is. Soha nem éreztem így senki iránt sem és ez egy kicsit megrémít, de itt lenne az ideje, hogy hagyjam, hogy boldog legyek.

Huncutul rám néz és megkérdezi

- Ööö.....bocsi, de ismerlek téged?- Mindketten elmosolyodtunk és rá néztem.

- Nem is tudom....talán!- Füléhez hajoltam és apró puszikkal halmoztak el, amitől ő teljesen beindult. Óvatosan rá haraptam és végig nyaltam a füle hegyét. Tudtam, hogy ott neki vége van. Megragadta a kezem és az épület melletti átjáróhoz vitt, majd erősebben a falhoz tolt és vadul csókolózni kezdtünk. Még jó, hogy sötét van és nem járkálnak annyit arra felé. Nagyon be indultunk mindketten és én többet szerettem volna, de még nem álltam volna készen a szüzességem elvesztéséhez. Bele markoltam formás fenekébe, amit a lányok is megirigyelnének és csípőmmel egy kicsit jobban hozzá simultam, amitől éreztem, hogy valami nagyon keményedik lent. Kezemmel óvatosan nadrágját igazgattam amikor is kezemhez nyúlt és oda nyomta a gyenge pontjához.

- Csináld!- Súgta fülembe vágyakozva és kiéhezve, de nem tudtam megtenni. Egyrészt utcán vagyunk és undorítónak találom, másrészt pedig nem vagyok elég bátor ehhez.

- Utcán vagyunk!- És ahogy ezt kimondtam leálltam és arrébb toltam.

- Nem baj csak csináld!- Újra akarta folytatni, de kezemmel vissza tartottam és nem hagytam neki.

- Ne haragudj, de nem!- Kikerültem és tovább mentem.

- Ez most komoly? Még ezt sem? Meddig várják még?- Kiabált utánam, de mintsem törődve tovább álltam. Sajnáltam a történteket tényleg, de úgy éreztem rossz, amit tenni készültem volna és nem helyén való. A helyszín és az idő sem volt alkalmas.

****

A csajok már itt vannak nálam és készülődünk. Ruha, smink, haj és kiegészítők. Én szokásomhoz hívően későn lettem kész, de még oda értünk időbe a koncert kezdetéhez. Nagyon hosszú sor állt, de még jó, hogy van egy ismerősöm, aki elintézte, hogy gyorsabban be tudjunk jutni. Oda mentünk a pulthoz, hogy italt kérjünk. Dalma egy koktélt, Nikol egy vodka narancsot én pedig egy whiskyt tisztán és mellé egy somersby-t kértem. A whiskyt gyorsan lehúztam és mentünk is a tömeg felé.

Rengetegen voltak és jó volt kicsit kikapcsolódni, ellazulni.

Táncoltunk, énekeltünk és ittunk.

Fél egykor a koncert elkezdődött és egy órán keresztül énekeltek és szórakoztattak minket. Közvetlen mellettem bunyó tört ki és a semmiből ott termett egy biztonsági őr és kiráncigálta őket az épületből. Mi a lányokkal folytattuk, amit elkezdtünk és közben gyorsan lőttünk egy szelfit, majd kiposztoltuk. Rengeteg ismerőssel találkoztam és hozzánk csapódtak ők is, aminek én nagyon örültem. Egyik srác nagyon rá volt állva Dalmára és nem tetszett neki és én ezt észrevettem.

- Figyu, hagyd már békén! Nem látod, hogy nem szeretne tőled semmit? Ne erőszakoskodj vele.- Elég sokat ittam, de ez a srác atom részeg volt és úgy tűnt nem fogta fel, amit világosan elmondtam neki.

- Te ki a faszom vagy? Húzzál innen te kurva!- Ugyan úgy a Dalmához közelített, de én elé álltam. Felidegesített ez a nyomorék.

- A barátnője vagyok és ha most nem hagyod békén akkor....- Befejezni sem volt időm mivel elkezdett felém közeledni és acsarogni.- Menj oda Nikolhoz!- Nagy nehezen Dalma oda ment, de inkább ott maradt volna segíteni. Nem szerettem volna, hogyha bármelyiknek baja lett volna szóval inkább egyedül próbálom elintézni ezt.

- Ki nem szarja le, hogy te ki vagy?!- Pofon vágott és adott még utána párat, de én gyomron rúgtam és adtam neki egy jobb horgost, majd utána tökön rúgtam. Össze esett én pedig még adtam neki az ívet, amíg a biztonsági őr és a többi ember szét nem választott minket. Tudtam, hogy segíteni akartak, de én úgy kitörtem, hogy az Isten sem állíthatott volna meg.

Megvárták amíg le nyugodtam, ami nekem nagyon nehéz volt mivel forrt a vérem legbelül és még adtam volna neki. Miután a biztonsági őr kivitt minket és őt elküldte a francba utána hozzám jött és figyelmeztetett, hogyha még egy ilyen akkor engem is kidob. Hoztak nekem elsősegély dobozt, de nem értettem minek amikor teljesen jól voltam csak egy kicsit felrepedt a szám és a kezem véres volt. Még jó, hogy ilyen barátaim vannak, akikre mindig számíthatok.

- Nem hiszem el Mábel, hogy most vagyunk megint együtt hónapok után és neki álltál balhézni! 18 éves lány létedre így viselkedsz az nem éppen szép.- Hát igen! Nikol elég rendesen lecseszett, mert ő nem szereti az ilyet, de közben tudja jól, hogy ok nélkül nem állok le senkivel veszekedni. - Értem én, hogy a Dalmát védted és jogosan is mivel az a tapló nem hagyta békén, de miután elintézted békén hagyhattad volna. - Lehet igaza van, de jól esett végre valakin levezetnem a feszültséget.

- Igen tudom igazad van és sajnálom, de azt nem, hogy elintéztem. Erőszakos volt és durva, de ezt másért is megtettem volna és ezt ti is pontosan tudjátok!

- Igen megértjük, de mi csak annyit kérünk, hogy kicsit fogd vissza magad, rendben? Ismerünk téged és mi így szeretünk!

- Rendben és én is szeretlek titeket!

Dibrisz