Miért pont én?

20. Rész

Nagy nehezen elballagtam a 312-es kórteremhez és be nyitottam. A srác felismert és meglepődött rajtam, hogy meglátogattam őt.

- Szia! Te mit keresel itt?- Kerülte a szemkontaktust és inkább más felé nézett.

- Szia! Gondoltam megnézem, hogy vagy és jobbulást szerettem volna kívánni.

- Nos szarul vagyok, de nem amiatt ami velem történt hanem a barátom miatt. Ahogy látom te is megúsztad kisebb sérüléssel!- Igaza van, ahhoz képest, ami velem történt az semmi. Beszélgettünk egy kicsit, de jött az ápolónő és kiküldtek.

- Csak tud, hogy nem foglak beköpni titeket!- És ott hagytam a millió kérdéssel és gondolattal.

Másnap:

Arra keltem, hogy rendőrök vannak a szobámba és ismerős volt ez a szituáció.

Újra és újra ugyan azt a kérdést tették fel! Hol tartózkodott? Mit csinált abban az időben? Kikkel volt? Stb:.... ezerszer is ugyan azt a választ adtam.

- Gondolom tudja, hogy kábítószert találtunk a szervezetébe! Önként vette be, vagy bedrogozták?

- Önként!- Hazudtam. Nem helyes főleg úgy, hogy katonának szeretnék majd tanulni, de sajnos ilyen vagyok. Így is börtönbüntetést kaphatnak velem együtt vagy pedig közmunka. Épp ezért nem szeretnék még rátenni egy lapátra és beköpni őket. Ráadásul tudtam róla, hogy bele tettek valamit az italomba mégse akadályoztam meg vagy mentem haza. Szóval ugyan annyira az én hibám is, mint az övüké.

A rendőrök elmentek és egy olyan ember jött be hozzám, akiről azt hittem nem is tudja mi történt velem.

Nicolas

- Te mit keresel itt?- Kérdeztem tőle érzelem mentesen.

- Nemrég tudtam meg, hogy mi történt és most értem csak ide! Hogyan történt?

- Menj el!- Rideg arckifejezésem mindent elárult. Csak állt ott és meredt maga elé.

- Mi....miért?

- Tűnj el! Nem akarom, hogy itt legyél!- Üvöltök rá erőteljesen és mire elért az agyáig ki viharzott a kórteremből.

****

Éjszaka van és a saját szobámba bőgök a négy falközt. Fájt a vállam és a bokám, de a szívem annál inkább fájt. Nem vagyok benne biztos, hogy Nicolas megcsalt, de annyi nő veszi körül a munkája miatt is. Alapvetően nem zavar, de mikor egy nő veszi fel a telefont és az ő szobájában van és az ő ágyában fekszik akkor ki ne gondolna a legrosszabbra?!

Reggel arra keltem, hogy Nicolas ül az ágyamon.

- Beszélnünk kell!- -Mondja Nicolas és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a magyarázata. Kezével az enyém felé nyúlt, de én elrántottam. Vártam, hogy bele kezdjen és végre sikerült neki. - Nem tudtam, hogy felhívtál aznap este, ha tudom akkor én vettem volna fel! Az utóbbi időben hanyagoltalak és ezt nagyon sajnálom, nem ezt érdemeled!

- Igazad van! Nem hinném, hogy ezt érdemlem!- Szemében láttam, hogy megbánta és majdnem a síráshatárán van. - Ki volt az a lány?

- Egy régi barát.- Ennyivel lezárta a beszélgetést!

- Szóval csak egy régi barát?- Szúrtam oda neki.-És mit csináltatok együtt?

- Semmit. Csak üzlettársak vagyunk!- Tudtam, hogy hazudik, de annyiba hagytam és hadd higgye csak azt, hogy elhiszem. Majd kiderítem magam, hogy mi történt kettőjük közt.

- Értem.

Nem sokra rá elment, aminek én nagyon örültem, hisz amit nem szeretek az az amikor valaki hülyének néz és hazudik nekem. Egy nő megérzi, ha hazudnak neki és megcsalják, én is így éreztem.

****

Hetek teltek el azóta mióta Nicolassal beszéltem és azóta nem igazán találkoztunk. Ő szeretett volna, de én nem. Így nem sokáig maradt Magyarországon és hamar vissza ment Spanyolországba.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek Spanyolországba és kiderítem, hogy ki Alicia valójában Nicolasnak!

Vettem egy olcsó repjegyet és el pakoltam egy kis bőröndbe majd elindultam Budapestre a repülőtérre.

2,5 óra múlva már ott is voltam a reptéren. A várakozás még 1 óra volt, de végül késő délután indult a repülő. Szóval ha minden jól megy akkor késő estére ott is leszek.

Nagyon kedves volt az utaskísérő! Egy kicsit irigykedtem mivel hosszú derékig érő barna haja van és a hosszú lábához illet a testre feszülő kék ruhája.

Pár óra múlva már megérkeztünk és fogtam egy taxit, majd a szállás felé elindultunk. Hihetetlen, hogy az emberek mennyire mások itt, mint Magyarországon. Itt nem ítélkeznek, hogy milyen ruha vagy cipő van rajtad.

A szállás az elégé szegényes volt, de nekem megfelelt. Csak pár napot tervezek maradni és addig kiderítem, hogy mi a helyzet velük.

Lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni.

Másnap már korán fent voltam és öltözékem nyárias és kényelmes volt.

Elmentem Nicolas házuk elé és onnan figyeltem őt. Tudom, hogy elég gáz és úgy tűnik, mintha féltékeny lennék és az is vagyok, de van is miért annak lennem.

Megtudtam, hogy a lány teljes neve Alicia Aguilera. Lecsekkoltam mindenhol és tudom hogy néz ki.

Pár óráig még maradtam nézelődni, de aztán úgy döntöttem, hogy felhívom Diegot.

Sokáig csengett, de végül felvette.

- Szia Diego! Mábel vagyok!- Mondom neki angolul.

- Szia Mábel! Miben segítethetek?-Hangján hallottam, hogy meglepett hogy felhívtam.

- Nem érem el Nicolast telefonon, esetleg te tudod, hogy hol van?- Hazudtam. Már megint. Utálom magam emiatt, de ez kell ahhoz, hogy kiderítsem az igazságot.

- Jaa az nem csoda mivel a tengerparti nyaralóba van! Mi sem tudtuk elérni őt már két napja!

Megköszöntem és letettem.

Elindultam a nyaraló felé, még jó hogy tudom hova kell menni. Nyáron elég sokat voltunk ott, így megjegyeztem.

Két autót láttam a ház előtt és szinte tudtam, hogy mi történik bent.  

Óvatosan bementem a menta színű házba és a padlón különböző ruhadarabok voltak és a kanapén megtaláltam valakinek a melltartóját.

Halkan mentem az egész házba és be nyitottam az összes szobába, de sehol senkit nem hallottam és nem láttam.

Dibrisz