Miért pont én?

8. Rész

∆ Mábel ∆

Amikor kiszálltam az autóból egy hatalmas házzal találtam magam szembe. Egy nő állt az ajtónak dölve és meglepődve nézett rám. Amikor meglátta Nicolast egyből oda rohant hozzá.

- Mábel ő az anyám, Ana Pérez de Rodríguez. - Mutatott édesanyjára, akiről meg nem mondanád, hogy 52 éves. Nagyon csinos és elegáns nő.

Közelebb jött hozzám Ana és jobbról, balról egy puszit nyomott arcomra.

Nicolas átkarolta a derekamat és úgy mentünk be a házba. A nappaliba érve leültünk a kanapéra és Nicolas az édesanyjával nagy beszélgetésbe kezdtek. Nem tudtam mit hozzá szólni, ezért csak csodáltam ezt a hatalmas házat, ami inkább hasonlított egy kisebb palotára, mint egy családi házra.

Két kanapé egymással szemben van és jobbra van egy kandalló, ami felett ott díszeleg egy tájkép. Gyönyörű szép. A dohányzó asztalon különböző magazinok és dísz tárgyak ezrei sorakoztak. A nappali kb akkora, mint anyáéknál az egész lakás. Én sokallom ezt a sok arany színű tárgyat, de hát mindenkinek más a stílusa.

Már kezdtem igen csak unni, hogy semmit nem értek, amiről beszélnek. 2. órája dumálnak és én azóta végig néztem az összes magazint, ami az asztalon volt.

Hangokat hallottunk az ajtó irányában és két férfi lépett be.

Az idősebb férfi közelebb jött és megölelte Nicolast. Kérdőn pillantott rám, majd tekintetét vissza vezette Nicolasra és beszélgetni kezdtek. Csodás! Mindenki beszélget csak én nem úgyan is egy szavukat nem értem. A másik férfi oda jött hozzám és rám mosolygott.

- Szia! Diego vagyok. Nicolas öccse.- Nicolasnak van öccse? Ezt sem tudtam.

- Szia! Én Mábel vagyok.- Nyújtottam felé a kezem, de ő magához rántott és megpuszillt, majd megölelt.

- Itt puszivval üdvözöljük az embereket. Egyébként meg már hallottam rólad.

- Honnan?- Kérdezem tőle meglepődve.

- Nicolastól, tudod amikor itt volt nagyon sokat mesélt rólad.- Mesélt rólam? Azta, erre nem számítottam.

- Nem tudtam, de olyan jó, hogy végre valakivel beszélgethetek, már halálra untam magam.

- Egy ekkora házban halálra untad magad?- Kérdezi tőlem és közben elmosolyodik.

- Igen és Nicolas egy szót nem szólt hozzám, amit megértek hisz biztos hiányoztattok neki csak én meg semmit nem értek abból, amiről beszélgettek és csak úgy vagyok, mint a befött.

- Vicces lány vagy!- Nevet fel hangosan mire mindenki ránk néz.- Hidd el csak azért beszél velük annyit, hogy holnap ne lógjanak rajta az ősők.

- Shh.....Mindenki minket néz.- Súgom oda neki halkan, hogy véletlenül se hallja meg senki.

A férfi, akiről gyanítom, hogy Nicolas és Diego apja felém közeledett. Kicsit féltem, mert eszembe jutott, hogy Spanyolországban vagyok egy maffia családnál.

Ott állt előttem és megpuszillt, majd elkezdett beszélni hozzám, de lóf*aszt nem értettem belőle. Ott álltam, mint egy oszlop és mozdulni nem bírtam. Nem tudtam mit kéne tenni, hogy kevésbé legyen kínos ez a helyzet. Végül Nicolas szakította meg a feszült légkört köztünk. Gondolom elmondta neki, hogy ki vagyok és bemutatott neki.