Miért pont én?

22. Rész

Nicolas

Nagyon elbasztam! Annyira, de annyira idióta vagyok, hogy egy ilyen nőt, aki ennyire felkeltette a figyelmemet és szerettem őt megcsaltam. Féltettem is mivel nagyon nagy szarban vagyok és így is elég nagy a kockázat, hogy a családomnak bántódása esik.

Szeretem őt és vágyok is rá

Akkor amikor a reptéren elváltunk egymástól onnantól kezdve egy hatalmas űrt érzek a szívemben és nem szűnik ez a fájdalom.

Hetek teltek el és nem bírtam nélküle élni, egyszerűen fájt, hogy nem beszélünk már telefonon sem és hiányzott a jelenléte. Úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá és talán megtudjuk beszélni a dolgokat.

Utána mentem és a suli előtt vártam rá egy limuzinnal. Olyan jól állt neki a forma ruha, de ő nem őrült neki, hogy látott engem.

A barátnői nagyon dühös és rideg tekintettel néztek rám, ami érthető.

- Szia!- Köszönök neki elsőnek és közelebb léptem, hogy megöleljem, de ő hátra lépett egyet és csak nézett.

- Mit akarsz?- Tekintete hűvös és fájdalmas volt számomra.

- Téged, és azt hogy megbeszéljük a dolgokat.- Felnevetett és faképnél akart hagyni, de én karjáért nyúltam, majd ő kitért előle és végül ő volt fölényben. Közelebb hajolt a fülemhez és a következőt súgta.

- Elbasztad!- Majd elengedett és elment, de én nem hagyom annyiban. Beszálltam a drága fekete limuzinba és a házához vitettem magam.

Ott vártam rá órákig, hiába hívtam nem vette fel a telefont és ez nagyon felbosszantott.  Este fele végre megláttam ahogy sétál haza fele és, mint mindig most is csodálatosan nézett ki.

- Menj már el! Nem fogod fel, hogy nem akarlak látni?- Szavai mélyen érintettek, de megérdemeltem és igaza van.

- Kérlek csak hallgass meg!

- Addig úgysem fogsz békén hagyni, úgyhogy nyögd ki mit akarsz.

Elmondtam neki mindent és, hogy mennyire sajnálom az egészet és nagyon hiányzik nekem. Beszéltem az érzéseimről pedig azokról nem szoktam. Elmondtam neki, hogy jelenleg veszélyben vagyunk, mert ránk szálltak páran és figyelnünk kell mindenre.

- Megértem, de akkor se várd tőlem, hogy megbocsássak neked, mert nem megy. Úgy nem megy, hogy közben én is elkövetettem egy óriási hibát, amit nem tudok megbocsátani magamnak.

- Mégis micsodát?- Vártam a választ, de ő inkább kitért előle.

- Az most nem lényeg, de menj haza és ne keress többet!- Könyörögtem neki, hogy adjon még egy esélyt, de ő nem tette. Ami érthető és logikus is mivel védeni akarja a szívét, amit már darabokra törtem.

****

Pár nappal azután az este után többször is megpróbáltam vele beszélni és volt, hogy egész éjjel ott maradtam hátha sikerül vele beszélnem, de nem. Egészen odáig amíg nem kaptam egy telefonhívást az egyik emberemtől, hogy Mábelt berántották egy fekete kisbuszba és elhajtottak.

Olyan ideges voltam és egész végig spanyolul szitkozottam. Intézkedtem és kiderült, hogy azok az emberek vitték el, akikkel jelenleg harcban állunk. Gondolom kinyomozták, hogy milyen kapcsolatban állunk egymással.

Órák teltek el, de még mindig semmi hír nem volt hogyléte felől és ez nagyon aggasztott.

Hirtelen a semmiből kaptam egy sms-t amiben benne volt a pontos cím ahova elhurcolták. Bele ültem a fekete Jeep-be és a fegyveremet bekészítettem majd erősen a gázra léptem.