Miért pont én?

15. Rész

Mábel

A lányok hívtak egy taxit és haza hoztak. Nikolal szomszédok vagyunk szóval mi egy helyen szálltunk ki és mentünk haza. Dalma a nagymamájánál alszik szóval ő oda ment. Beütöttem a hat jegyű számkódot és felballagtam a lépcsőn. Hajnali 3 óra volt és próbáltam halkan kinyitni az ajtót. Levettem a bőrkabátom és a szobámba mentem. Fel kapcsoltam a villanyt és Nicolas feküdt az ágyamban.

-Úristen! Uram isten, baszki a frászt hoztad rám!- Nagyon megijedtem és hirtelen még a lélegzetem is elállt. Becsuktam az ajtóm és annyit vettem észre, hogy kiugrott az ágyból és felém közeledett. Próbáltam takarni az arcom és a kezem, de már késő volt.

- Mi történt veled?- Láttam a haragot és a düht a szemébe.

- Semmi.- Kikerültem és az ágyba feküdtem, amit már amúgy is szétrobbantott. Oda jött és mellém feküdt, majd felém hajolt.

- Megkérdezem mégegyszer. Mi történt és ki tette ezt veled?- Hangjában hallottam, hogy feldúlt volt és mérges.

- Csak összeverekedtem egy sráccal, de ennyi az egész.

- Az egészet meséld el!- Elmondtam neki mindent, ami történt és elöntötte az ideg. - Ezt nem hiszem el! Az egész az én hibám! Miért nem mondat el, hogy hova mész? Akkor elmehettem volna veled én is és vigyáztam volna rád!

- De én nem akarom!- Felsóhajtottam és kezemet a nyaka köré fontam. - Értsd meg, hogy nem vagyok kisgyerek, akit lehet irányítani és ne is kezelj úgy, mert én ezt nem szeretem. Kedves tőled, hogy aggódsz, de el tudom intézni egyedül is. Hidd el, hogyha kell a segítséged akkor szólni fogok. - Magamhoz vontam majd megcsókoltam és szorosan megöleltem.

- Rendben, de egy férfinak sem hagyom, hogy bántson!- Rábólintottam és adott a számra egy puszit.

- És, hogyhogy itt vagy? Mi szél hozott erre felé?- Felvont szemöldökkel és érdeklődően figyeltem tekintetét, hogy mit is reagál. - A délutániról lenne szó? Mert azt nagyon sajnálom és nem kellett volna, így hagynom magam.- Őszintén saját magamra haragszom amiért gyáva voltam és hagytam magam a kísértésnek.

- Igen, arról szeretnék beszélni! Megértem, hogy neked ez új és nem voltál még fiúval, de ennyire ne tarts a férfiaktól. Őszintén kérdezem, hogy miért nem adod át magad a vágynak?

- Ez nem olyan egyszerű, mint hiszed! Tudod az én szüleim nagyon sokat veszekedtek és a testvéreimmel állandóan ezt hallgattuk. Nagyon bonyolult, de én valamilyen szinten mindig is féltem egy kapcsolattól. Ijesztőnek tűnik mivel a másik fél egy idő után már a másik feled lesz és onnantól fogva mindent tudni fog rólad. Amitől igazán félek az a csalódás. Félek, hogy olyannak adom át magam, aki nem érdemli meg vagy csak játszadozik velem. Sajnos nem egyszer tapasztaltam, hogy a fiúk szeretnek átbaszni. Mindig aggódtam, hogy nem leszek elég jó nekik fizikailag és mentálisan. Saját magamat alig tudom elfogadni akkor így, hogy merjem megmutatni másnak a testemet?!

- Hidd el, hogy egy idő után az idősebb fiúk nem azt nézik, hogy milyen alakod van. Jó persze van, aki igen, de egy duci lánynak is lehet jó alakja csak egyszerűen egy kicsit teltebb.  Mindenki a maga módján szép és te is az vagy. A testedet pedig ne takard mások előtt mivel az egy kincs. Sokan azért vágyakoznak, hogy hozzád érjenek, de te ezt nem is sejted. Itt vagyok például én! Mindennél jobban vágyók rád és mindent megtennék, hogy végre át add magad nekem, de ehelyett inkább a belső démonjaiddal küzdesz, amit megértek, mert mindenkinek vannak! Minden embernek vannak gondjai és rossz emlékei legyen az testi vagy lelki, de ezeket a sebeket mindig magunkon hordjuk. Ne hagyd másnak, hogy elrontsa a te életed, mert ezeket te éled meg és nem ők. Te döntőd el, hogy hogyan élsz és nem ők!!

- Nem gondoltam volna, hogy tudsz ilyeneket is mondani! Pont erre volt most szükségem, köszönöm! Igazad van és legbelül én is így érzem csak valami egy idő után elnyomja bennem ezt.

- Ezentúl nem hagyjuk jó? Itt leszek melletted és segítek neked!- Csak bólogattam és megcsókoltam. Mélyen beszippantottam kellemes férfias illatát, majd lábaimat összekulcsolva fontam magam köré. A fülemhez hajolt és kíváncsian vártam, hogy mit  fog súgni.

- Szeretlek! - Egy percre ledöbbentem amikor is kimondta ezt a szót. Nem tudtam mit mondjak vagy tegyek! Érzem, hogy többet érzek iránta, hisz akkor eleve nem engedtem volna neki, hogy közeledjen. Ugyanakkor félek kimondani ezt a szót mivel számomra nem csak szó, hanem nagyon nagy jelentőséggel bír. De mégis megteszem.

- Szeretlek!- Kimondtam és jól esett. Nicolas barna íriszei csillogtak és majd kiestek a helyükről.

- Tényleg? Azt hittem, hogy te nem....-Számmal befogtam az övét és percekig csókolóztunk.

- Pedig de.- Nagy volt az öröm nála és nálam is. Nicolas rajtam feküdt és úgy aludtunk el.

Dibrisz