Miért pont én?

3. Rész

∆ Mábel ∆

Nyitogatom a szemem és még mindig érzem azt a szörnyű szagot az orromban, ráadásul másnapos vagyok és olyan szinten hányingerem van, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Nem is kellett sok egyből hánytam is egy virágos vázába. Végre észhez tértem amikor is észre vettem, hogy egy hatalmas szobában vagyok egy óriási ágyon. Halálra vagyok rémülve.

Kiugrok az ágyból és amennyire tudok az ajtóhoz megyek menekülő útat keresve, de fennakadok az ajtón. Kurva jó, az ajtó zárva. Engem ez sem tántoríthat el. Nagy erővel elkezdtem kirúgni az ajtót és sikerrel jártam. Egy testőr sem volt ott, úgyhogy kirohantam a szobából, de csak bolyongtam a nagy házban. Nem találtam a kijárathoz vezető útat.

Meglátott az egyik férfi és üldözni kezdett. Az egész házban "fogocskáztunk". Hirtelen azon kaptam magam, hogy a napsugarak erősen a szemembe világítanak. Egy pillanatra megálltam körülnézni, hogy mégis hol tudnék elmenekülni. Valószínű ez a hátsó udvar, úgyan is egy beton kerítés vett körül mindenhol. Egy pillanat alatt mögöttem termet egy nagy darab kigyúrt férfi. Amikor elkapott csak akkor vettem észre, hogy a teraszon ül a spanyol férfi akinek a nevét még mindig nem tudom.

Rám nézett és elmosolyodott. A nagy darab férfi oda vitt és leültetett a székre pont a spanyol férfival szembe. A mácsó mondott valamit a testőrnek és ő elment. A férfi még mindig engem nézett, de én gyorsan kihasználtam, hogy nincs ott a nagy malák és elkezdtem futni a beton kerítés felé. A férfi egyből felugrott ülő helyéből és utánam rohant. Gondoltam, ha gyorsan neki futok a beton kerítésnek akkor talán feltudom húzni magam rajta és átmászok. Hát lehet sikerült volna, ha az a bunkó nem ránt vissza és talán még azt is megúsztam volna, hogy rá essek.

Próbálok felállni, de szorosan magához ölel és kezét a derekamon pihenteti. Egymás szemébe nézve elveszünk.

- Engedj!- Kiáltok rá, mivel még mindig rajtam pihenteti a mancsát. Amilyen erővel tudtam elhúzodttam tőle és felálltam. Velem szemben volt már megint és engem bámult, míg meg nem érkezett az a nagy darab testőr és mellette egy másik férfival. Valamit beszélnek, bár én úgye ezt nem értem. A tököm ki van, hogy egy kukkot sem értek.

- Kérem fáradjon oda és üljön le!- Mondja nekem az a férfi, aki a bestiával jött ide és közben a terasz felé mutatott.

- Nem.- Jelentettem ki és más fele néztem. Próbáltam tervet szülni, hogy hol tudnék megszökni, de semmit nem találtam. Olyankor, ha gondolkodók akkor a számat harapdálom. Most sem tettem másképp.

- No puedes escapar de aqui.- Mondja a spanyol szívtipró.

- Nem tudsz menekülni innen. Ezt jelenti.- Fordítja le nekem az öltönyös.

- Majd meglátjuk.- Halkan mondtam ki, majd felém nézett és rám mosolygott. Megfogta a kezem és a teraszhoz ráncigált, mint egy rongybabát. Leültetett és ő is velem szemben foglalt helyett. Pont úgy, mint az előbb. Ő úgy ül ott, mint, aki jól végezte dolgát. Kész röhej, én itt idegeskedek és majd fel robbanok ő meg tök nyugodtan üldögél a székben. Te persze, hogy nyugodt nem őt rabolták el és zárták be egy kibaszott házba.

A spanyol férfi beszélget a öltönyössel, majd rám szegezték tekintetüket.

- Én Tony vagyok és Sr. Rodrígueznek a személyi tolmácsa lennék. Én fordítóm le a párbeszédeket és értetem meg mindenkivel a dolgokat.

- Minek kell neki tolmács, ha tudd magyarul?- Kérdezem Tonytól, de ezzel még nincs vége.- Ennek a Rodrígueznek van keresztneve is?- Folytatom tovább a kérdezgetést Tonytól.- Egyébként hol is vagyunk?