Miért pont én?

9. Rész

∆ Nicolas ∆

Bazdmeg ezt kurvára elcsesztem.

Elfelejtettem, hogy még nem volt palija.

Baszki majdnem meghúztam, erre azért hagytuk abba, mert még ő szűz és berezelt. Tudtam volna segíteni neki ezen a téren, ha hagyta volna magát akkor úgy megdugom, hogy azt is elfelejti, hogy-hogy hívják.

Már kezdem unni, hogy állandóan amikor közeledünk a levetkőzős részhez, azaz a szexhez ő állandóan félbeszakít. Tudjátok milyen szar újból és újból abba hagyni? Belindulok tőle, de őt ez nem is érdekli.

Játszadozik velem csakhogy ő nem tudja, hogy ettől még jobban akarom őt.

Eskü nem tudom mi fogott meg benne, talán az, hogy harcias és nem adja könnyen magát. A legtöbb férfinak a nehezen kapható nők jönnek be. Való igaz nekem is.

Este Mábel egy másik szobába aludt és a vacsoránál pedig rám sem nézett.

Tény, hogy kurva bunkó voltam vele, de mit várt? Férfi vagyok. Faszfejnek vagyok a legjobb.

Ma lesz a bál és nagyon remélem, hogy mindenki viselkedni fog és probléma mentesen zajlik majd le ez a rendezvény.

A reggeli közben mondtam Mábelnek, hogy 1 óra múlva legyen kész az indulásra. Elkezdtem készülődni. Egy óra alatt össze is készülődtem, de Mábel sehol nem volt.

Lementem megkérdezni anyámat, hogy ő nem-e látta Mábelt, hisz ő ebben a házban maga a sas szem.

- Jó reggelt, fiam! Jól aludtál?- kérdezi tőlem anyám, aki szerintem még mindig azt hiszi, hogy öt éves vagyok. Nagyban készülnek az esti bálra, anyám már félig készen, pedig még csak tíz óra van.

- Szia anya! Igen jól viszont nem láttad Mábelt?

- De igen, olyan negyed órája vitte el Diego. Miért kérded, baj van?

- Baszki!- Szitkozódok.- Nincs baj csak úgy volt, hogy együtt megyünk, végig rá vártam.

- Fiam egy apai jó tanács!- szólalt meg apa, akit eddig észre sem vettem. Csendben a fotelben olvasgatott és az olvasó szemüvege az orrán ült. - Ez a lány nem olyannak tűnik, akinek könnyen lehet parancsolgatni. Neki nem mondott meg mit csináljon. Ő szabad lélek. Ne korlátozd őt, mert azzal elmarod magad mellől.

Apának legtöbbször igaza van.

- Tudom apa! Épp ezért tudnám néha egy kanál vízben megfolytani.

- Jaj Ana! Emlékszel? Mi is ilyenek voltunk régen.

- Hogyne emlékeznék? Sosem akartál leszállni rólam.- Nevettünk fel hangosan.

- Jól van, na én mentem. Sziasztok!- Elköszöntek a szüleimtől és mentem is a plázába.

Alig találtam parkoló helyett. Ez oly annyira tud bosszantó lenni, hogy ilyenkor még egy gorillát is letudnék csapni csak, hogy legyen szabad parkolóhely.

Bementem a plázába és egyből velem szembe megláttam a közeledő lány bandát.

Elhaladtam mellettük és éreztem magamon a tekintetüket. Szerintem, ha lehetne a szemükkel már rég felfaltak volna.

Majdnem minden üzletet végig jártam, de sehol nem találtam meg Mábelt. Diegot is hívtam, de nem veszi fel a telefont. Ezt imádom a legjobban, amikor az a rohadt telefont, ami egyébként 0-24-ben a kezében csücsöl épp nem lehet elérni. Ennyi idő alatt akár megis halhattam volna.

Épp elsétáltam egy férfi üzlet előtt, amikor is megláttam Mábelt és Diegot. Mit keresnek itt? Be mentem és meghallottam, hogy miről is beszélgetnek.