Miért pont én?

6. Rész

∆ Mábel ∆

Szerda:

Ma korábban keltem, hogy folytatni tudjam a kutyaházat.  Kezdtem összeállítani a fákat, de egy kicsit elszámoltam így le kellett vágnom belőle kézi fűrésszel.

11 óra lehet, de Lilla még mindig nem jött meg viszont az elrablom most kanyarodott be a házhoz.

Eddig volt nyugalmam.

Épp a műhelyben voltam, amikor is bejött.

- Szia! Segíthetek?- kérdezi tőlem, majd elállja az útamat.

- Sí, állj arrébb!- Mondom neki az egy szavas spanyol tudásommal.

- Jaj, de morcos valaki csak nem hiányoztam?- Húzza perverz mosolyra száját.

- Nem vagyok morcos csak megint a valagamban lihegsz és egyáltalán nem hiányoztál. Maradtál volna ott a sok dögös csajokkal ahelyett, hogy állandóan a nyomomban vagy.

- Kicsit szebben is beszélhetnél. Hisz elvileg egy nő vagy!

- Elvileg? Nem szemmel látható?- Próbálom védeni magam. Hogy is mondjam egy kicsit nagyok a gyöngyeim, sosem plasztikáztatattam magam, de magunktól megnőttek.

Ez most komoly? Végig mért engem?

- De......nagyon is látható.- Néz rám és még mindig elállja az útamat. Nagy ívben kikerültem és kimentem a szabad ég alá és beszippanottam a friss levegőt. Folytattam tovább a munkám.

Elkezdtem össze fúrkodni a fa darabokat és kellett volna egy kis segítség, de inkább nem kértem.

Hirtelen egy nagy valami takarta el a fényt vagyis valaki, aki nem más volt, mint Rodríguez.

- Biztos ne segítseg?- Áll meg előttem egy tálcával rajta két limonádéval. Ezt az egyet eltalálta ugyanis már majdnem kiszáradtam, mint a sivatag. Már vagy fél órája szerencsétlenkedtem úgyhogy egye fene. Elfogadtam a segítségét.

- Azokat fűrészeld el, majd rakd oda!- Darálom le neki és mutatók a farakásra. Eddig észre sem vettem, hogy melegítő ruhába van. Fehér póló csak úgy virít rajta, a csoki barna testén. A tetoválások egyre jobban észre vehetőbbek voltak. Valószínű sokáig bámultam, ezért gyorsan folytattam a dolgom.

Mikor befejezte a limonádéhoz nyúltam, de eszembe jutott valami.

Mi van, ha megakar mérgezni? Vagy elkábítani?

Gyorsan bementem a házba. Annyira szomjas voltam, hogy ha két másodpercet kellett volna várnom, akkor kiszáradok. Elővettem egy tiszta poharat és csapi vízét engedtem.

- Nem szereted a limonádét?- kérdezi tőlem felhúzott szemöldökkel.

- De....csak félek, hogy bele kevertél valamit.- Adtam tudtára, hogy nagyon nem bízok benne. Hisz ő egy maffiózó! Honnan tudjam, hogy mikor mond igazat és mikor bízhatok meg benne. Amúgy sem állunk közel egymáshoz, hogy nyíltan beszélgessünk egymással.