Miért pont én?

23. Rész

Mábel

Számomra még mindig hihetetlen, hogy sikerült tegnap megszöknünk arról a helyről. Nagyon féltem és aggódtam, de Nicolas láttán valahogy megnyugodtam. Ma fogunk együtt vacsorázni és remélhetőleg utoljára is.

Őszintén megmondom, hogy nagyon hiányzott és amikor az iskola előtt megláttam mélyen legbelül meghatódtam és boldog voltam. De amit a tengerpartnál tett az nagyon nagy fájdalmat okozott, de én sem vagyok jobb nála, hisz lefeküdtem az öccsével. Hogy nézzek ezek után a szemében?

A lányok nem örülnek, hogy újra találkozunk, mert félnek hogy újra csalódást fog okozni.

Felraktam egy arcpakolást és félnap tollászkodás után a fürdőben végre elkészültem. A hajamat beszárítottam és egy laza hosszú szoknyát vettem fel és a szokásos sminkemet kentem magamra.

Húsz perc késéssel megérkeztem az étterembe, ahol csak mi voltunk és a felszolgálók. Nem gondoltam volna, hogy csak ezért kiveszi az egész éttermet, hogy mi kettesben maradjunk.

Sokáig csak félve néztünk egymás szemeibe, de egy időre hosszasan csak pásztáztuk egymás tekintetét. Végül sikerült neki megtörni a kínos csendet.

-Köszönöm, hogy eljöttél és mint mindig most is csinos vagy.

- Ne köntörfalazunk és ne most kezdj el bókolni nekem! Mond el mit akarsz és legyünk túl ezen az estén.

- Muszáj így beszélned?- Igaza van, lehet egy kicsit elvetettem a sulykot.

- Akkor ne csak ülj, hanem beszélj is.

Elmondott újra mindent és bocsánatot kért. Ígért fűt-fát, amit mindannyian tudjuk, hogy úgysem fog betartani.

Időközben eljöttünk már az étteremből és elvitt a Balatonra egy nagyon szép nyaralóba, ami mindenhol kivolt világítva és gyertyák vették körül az egész udvart, ami pont a magyar tengerre nézett.

Egy ideig csak néztük egymást, de ha most nem szólalok meg akkor soha.

- Nicolas ez a kapcsolat több okból sem fog már működni, hiába szeretlek!

- Ezek után is még szeretsz?

- Szerelmes voltam beléd, nagyon! De jobb külön utakon járni, mert így nem pazaroljuk egymást idejét és a szívünk sem sérül a folytonos reménykedésben és szenvedésben.

- Annyira sajnálom, amit tettem! Nagyon elbasztam és undorító egy ember vagyok, bárcsak ne......

- Hallgass! - Utasítom rá, de ő tovább folytatta.

- Bárcsak ne csaltalak volna meg! Elbasztam az egyetlen boldogságot is az életemben.

Nem bírtam magammal és kísértésbe estem. Azonnal magamhoz húztam és megcsókoltam, kereplői úgy hiányoztak az én ajkaimnak, hogy azt az isten sem választotta volna el egymástól. Csókunk szenvedélyes és érzelmekkel teli volt mivel mindketten tudtuk, hogy ez lesz a utolsó együtt töltött időnk. Mindennél jobban vágytam rá és nem akartam elengedni őt.

Időközben az ölébe vett és egyre inkább meg akartunk szabadulni a textil daraboktól.

Az ölében lenni nagyon kényelmes volt így csipőmmel egy kicsit játszani kezdtem, amitől ő teljesen elvesztette a kontrollt és mélyen a szememben nézett.