Celeste

25

Annyira jó volt ott ülni Sammel és vacsorázni. Lezártunk valamit, és valami teljesen új nyílt meg közöttünk. Annyira hihetetlen számomra hogy a suliban mindenki csak rosszat tud mondani róla. Pedig olyan figyelmes és kedves. Túl jó barát.

-Köszönöm az estét.-néztem fel rá az ajtónk előtt állva.

-Én köszönöm.-karolt át.-egyébként a fél családod minket néz az ablakból.-súgta a fülembe.

-Nem értik a barátság fogalmát.-súgtam vissza.

Azt hiszem nem csak a családom nézett minket az ablakból, ahogy búcsúzkodunk. Nyílt a Bakerék bejárati ajtaja és Austin indult meg a házunk felé. Megcsal, és van képe ide jönni?

-Mit akarsz, Baker?-fordult felé Sam.

-Mióta várod a pillanatot, hogy szakítsunk?-levegőnek nézett. Sam miatt jött ki.

-Össze se kellett volna jönnie veled.-elengedett, éreztem, hogy kezd dühös lenni.

-Mert azt hiszed te jobb vagy?-flegma volt Austin. Nagyon.

-Megtennéd, hogy abbahagyod a hisztidet? Tudod este fél tizenkettő van és Celeste nagymamája már biztos alszik. Megköszönném ha nem ébresztenéd fel.-jobban gyülölte mint én.

-Felőlem.-és ezzel vissza indult, majd megtorpant.-Tesó, én nem bújnék ágyba vele. Egy guminő jobban teljsít.-ezt azért még hozzá tette, hogy jobban fájjon.

Samnél betelt a pohár és utána indult.

-Állj meg Baker.-morgott.

Austin gúnyos vigyorral fordult meg. De ez a vigyor nem tartott sokáig mert Sam behúzott neki. Azert még betegen is jó erőben van. Austin vissza akart ütni, de Sam újra és újra hamarabb ütött. Austin a földre esett és az orrához kapott. Vérzett. Sam a pulcsijánál fogva rángatta fel.

-Ha mégegyszer bármit mersz mondani az én kicsi Celestemről, megöllek. Ha hozzá szólsz, akkor is.-nem láttam még ilyen idegesnek. Elengedte, Austin pedig szinte rohant az ajtajukhoz.

-Haza megyek, holnap kereslek.-vissza jött és nyomott egy puszit a fejemre, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.

Amikor beléptem a házba mindenki próbált úgy tenni, mintha nem leskelődtek volna, kivéve nagyi. Ő követett a szobámig.

-Mennyire tetovált? Csak a kézfején lévőeket láttam.

-Nyaktól bokáig.-mosolyogtam, szimpatikus neki Sam.

-Helyes, az már valami.-helyeselt, miközben leült az ágyam szélére.

-Tetszenek a rosszfiúk, nagyi?-kinevettem.

-Azok a legjobbak, kisunokám. Láttam, hogy verte meg azt a piperkőc gyereket. Barmit megfog tenni érted. Nagyapád is ilyen volt.

Igazából örültem, hogy ideiglenes itt lakik. Imádok Carlossal, anyuval és apával beszélgetni. De nagyi más. Kicsit zizi és hihetetlen beszólásai vannak. Kötetlenebb vele beszélni a hatalmas köztünk lévő korkülönbség ellenére is.

-Nagy pénzösszeget mernék feltenni rá, hogy hozzá mész.-látszott rajta, hogy biztos a dolgában.

-Na persze.

***

-Zavarok?-jött be Carlos a szobamba.

Az ágyon feküdtem és netflixet néztem.

-Már amúgy is bejöttél.

Zavarban volt, azt se tudta leüljön vagy ne. Megveregettem magam mellett az ágyat, hogy üljön le.