Celeste

31

Az esti beszélgetésünk után hazavittem Samet, és megbeszéltük, hogy majd beszélünk. Vegyes érzelmeim voltak. Nem esett szó arról ezután mi lesz, de azthiszem ezt mindkettőnknek át kell gondolnia. A szüleimnek és Katenek akik az este megvárták míg hazaérek, elmeséltem mindent. Azt hiszem nem nagyon kell részleteznem. Az ő érzelmeik is vegyesek. De örültek, hogy úgy tűnik, hogy Sam felelősséget vállal, a végső döntést természetesen rám bízták.

Másnap reggel a telefonom hangjára ébredtem. A mellettem fekvő nővérem csak morgolódott.

Sam Henry: Jó reggelt! Szeretnék ma találkozni veled. Veletek. Átmenjek én, vagy átjössz te?

Én: Inkább gyere értem fél óra múlva és menjünk el valamerre.

Nem éreztem volna helyesnek amíg nem döntök, hogy mit akarok, hogy egymáshoz szaladgáljunk. Ráadásul szerintem még a szüleim nem látják szívesen egy ideig.

Sam Henry: Rendben

Kikeltem az ágyból és átvergődtem konkrétan a fürdőbe készülődni. Mikor visszamentem a szobánkba, Kate már ébren volt és telefonozott. Amikor elkezdtem öltözködni csak akkor nézett rám.

-Hát te hova készülsz?-mért végig.

-Sam értem jön és beszélünk a dolgokról.

-Jó, helyes. Támogatom.-nézett rám elégedetten.

Én pedig a táskám után kezdtem kutatni, amióta itt lakik nagyi és Kate is, kész káosz a házunk. Fogalmam sem volt, hogy fogunk elférni ha meglesz a baba. Ez még kérdéses. Amikor épp a cipőmet rángattam a lábamra akkor hallottam, hogy Sam leparkolt a ház elé, így siettem is kifele mielőtt összetalálkozok a szüleimmel. Nem akartam, hogy esetleg behívják Samet. Ez a kettőnk dolga volt.

Amikor beültem a kocsiba Sam fusztráltan ült, azthiszem várt valami puszi félére köszönésképp. Kissé szeszélyes hangulatban voltam ehez így reggel.

-Merre szeretnél menni?-pillantott rám.

-Teljesen mindegy, de közben álljunk meg egy mekinél.-rántottam meg a vállam.

-Nem is szereted a mekit.-ráncolta össze a szemöldökét.

-Hát, az utóbbi időben viszont úgy tűnik a lányod szereti, tehát mekizünk.-amikor kimondtam a "lányod" szót Sam elmosolyodott.

-Akkor mit szólsz ha felpakolunk mekiből, aztán kimegyünk a kilátóhoz. Ilyenkor szinte senki nincs ott.-belementem. Így legalább nem zavar senki minket.

Fél órával később oldottabb hangulatban eszegettük a gyorskajánkat a kilátó egyik padján ülve és néztük a reggeli város látványát.

-Várod már a szülinapod?-kérdeztem rá, tekintve, hogy néhány nap múlva lesz.

-Nem igazán.-kortyolt bele a kólájába.

-Azt hittem várni fogod. Legalábbis a lakás miatt.-még mikor a terveinkről beszélgettünk pár hónapja akkor említette, hogy a nagyapja egyik lakását kapja születésnapjára. Én persze az egy hónapja lévő tizennyolcadik születésnapomra csak egy tortát kaptam a nagyszüleimtől, na nem mintha nem örültem volna annsk is.

-Már megkaptam. Átiratta nagyapa a nevemre amikor elkezdtem az első munkanapom a szervízben.-úgy mesélte, mintha csak természetes lett volna.

-Dolgozol?-lepődtem meg.

-Igen, néhány hete kezdtem. Még nem tettem le a vizsgám, de Andre egyik embere felvett mert tudja, hogy az érettségi után egyből levizsgázok.-néhány hónap telt el, mégis annyi minden történt.