Celeste

18

Mindig azt hittem ha egyszer bemutat a barátom a családjának mindenki kedvelni fog úgy ahogy vagyok. De ez igazából álom marad. Mindenki kedves volt, de láttam a tekinteteket. Nem vagyok vak. Nyílvánvaló, hogy a nagyszülőknek nem tetszem és az sem, hogy engem választott Austin. Én megtettem minden tőlem telhetőt. Innenstől nem az én problémám. Vicc az egészben, hogy éhes maradtam, mert amikor szedni akartam még egy kis sültkrumplit csúnyán pillantottak rám. Mondhatjuk úgyis, hogy rossz napom van. A végén már annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy amint elmentek Austin nagyszülei és nagybátyjáék felrohantam Austin szobájába.

-Kicsim, mi a baj?- jött utánam.

-Utálnak, igaz?- hajtottam le a fejem.

-Dehogy.- ölelt át.

-De láttam hogy néznek rám.-húztam el a szám.

-Mert néhányszor illetlenül viselkedtél.

-Tessék?- engedtem el.- Mégis mikor?

-Nehezedre esett volna beszélgetni velük? Vagy nem levenni a kabátodat? Így mindenki láthatta, hogy ott a tetoválásod.-förmedt rám.

-Hogy mivan?-toltam el. Ez mit képzel?- Austin, én nem fogok megint leállni vitatkozni. Most elmegyek.

-De haza menj.-mérges volt a tekintete.

Úgy látszik hiába próbálkozok ha így sem felelek meg senkinek. Sok volt nekem ez a nap. Szomorú voltam, de baromira. Összeségében az egész bántott.

Természetesen nem mentem be otthon a házba, csak kitoltam a motorom a garázsból és elindultam Samhez. Csak remélni tudtam, hogy otthon van. Szükségem van most valakire aki úgy fogad el ahogy vagyok. Holnapra lenyugszik Austin is.

Nem szóltam Samnek, hogy jövök. De az apja nem volt meglepődve mikor ajtót nyitott nekem.

-Itt alszol?-kérdezte Thomas miközben levettem a cipőm.

-Lehet. Nem tudom.- látta, hogy fusztrált vagyok, nem kezdett el kérdezgetni.

-A szobájában van asszem. Szólj ha kell valami.-gyengéden vállon veregetett majd elindult a nappali felé, én pedig Sam szobájába.

-Kop kop.-léptem be.

Az ágyán feküdt és telefonozott. Amikor meglátott vigyorogni kezdett.

-Nincs jó napom.-vettem egy mély levegőt.

Nem kérdezte meg miért csak megveregette maga mellett a helyet az ágyon.

Mielőtt leültem volna mellé, kinyitottam a szekrény ajtaját és ledobtam a felsőm, hogy valami kényelmesebbet vegyek fel.

-Szólhattál volna, hogy forduljak el mert átöltözöl. Nem mintha nem élvezném.-röhögött. Bakker. Igen annyira stresszes lettem, hogy elfelejtettem, hogy előtte nem öltözhetek át.

-Fordulj el.-takartam el magam a kezemmel, majd röhögni kezdtem én is.

-Nem.-kacsintott.

-Sam!-szóltam rá.

-Nyugi már.-erre felhúzta a fejére a takaróját, hogy ne lásson.

Ez egy elég ciki helyzet. Baromi hülye vagyok. De sikerült átöltöznöm egy rövidnadrágba és egy nagy pólóba.

-Kész vagyok.-huppantam le mellé.

-Tán nem volt kényelmes a skinny jeans és a kisvirágos felső? Kis kertvárosi lány.-piszkálódott.

-Baszki olyan helyeken izzadtam és vágott be ahol nem számítottam rá.- most nem fogok hazudni. A legjobb barátom. Bár ilyet Austinnak soha nem mondanék, hogy ne undorodjon el tőlem. Erre újra csak röhögött Sam.