Celeste

09

-Na mi volt?-sietetett a telefonban Sam.

-Nagyon jó volt. Megcsókolt...-mosolyogtam.

-Akkor... gondolom lesz folytatása.-nevetett. Mégsem tűnt őszintének a nevetése.

-Nagyon remélem.

-Ne haragudj, Celeste. Most mennem kell. Holnap találkozunk.-rámtette a telefont.

Erre nem tudok mit mondani. Megsértettem volna? Mégis mivel?

-Hoztam csokit.-jött be anya a szobámba.-oreós-tette hozzá, mire rávigyorogtam.-Helyes srác.

-Te leskelődtél?-vettem el a csokit.

-Természetesen.-vigyorgott.

-Azért jöttél fel, teszem hozzá csokival, hogy mindent elmeséljek?-hevesen bólogatni kezdett.

Szóval mindent elmeséltem neki. Azt is, hogy tetszik, hogy vannak kétségeim, de úgy érzem a helyes úton haladok. Anya nagy örült a dolognak. Azt mondta bármikor szívesen látják nálunk. Mondtam neki, hogy erre még lehet várni kell, hisz csak egy randink volt. Az is lehet Austin teljesen mást gondol.

*****

Sam nem jött suliba. Írt egy üzenetet, hogy elaludt, szerinte kihagyja a mai napot. Vagy csak velem nem akar lenni. Talán zavarja Austin. De ő mondta, nem akar tőlem többet. Ismét klisé? Ugyan már. Kezdek hozzá szokni. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, míg haza értem.

-Volt valami érdekes ma a suliban?-nézett fel a laptopjából apa, amint beértem a házba.

-Csak a szokásos.-vettem le a cipőm.-Sok melód van?

-Lassan kész vagyok. Kosár?

-Na, ez egy tökéletes ötlet.-lett jó kedvem.-Szólok Carlosnak is. Átöltözök és mehetünk.

Közös kikapcsolódás. Végre.

A szobámban levettem a ruháim, amiben a suliban voltam, felkötöttem a hajam, lemostam a sminkem és átvettem egy melegítő nadrágot és egy toppot. Ugyan már nincs olyan jó ídő, de hideg sincs. Szerintem eléggé ki fogok melegedni, úgyhogy nem hinném, hogy megfázok.

-Kosár apával?-mentem be Carloshoz.

-Adj egy pólót a szekrényből.-tette le a telefonját.

-Tessék.-nyomtam a kezébe.-Mehetüüünk!-kiabáltam le apának, és elindultam lefelé, az öcsém a nyomomban.

Kimentünk az  ajtón és megálltunk a garázs előtt, ugyanis oda van felszerelve a kosár palánk.

-Anyátok csirkét süt.-jött ki apu is a labdával a kezében.-Na nyomjátok le az öreget pisisek.-kezdett neki a játéknak.

Mi voltunk apa ellen, ő pedig ellenünk. Szóltak a kedvenc zenéink. Idegesítettük apát azzal, hogy minden egyes pont után táncoltunk. Újra gyereknek éreztem magam.

-Sziasztok. Jó napot!-jelent meg Austin.

Hát persze. Szemben lakik, előbb utóbb észre vett volna minket. És igen, totál tróger szettben voltam. Égő.

-Sziaa!-köszöntem vissza egy újabb pont után.-Hát te?

-Nemrég értem haza. Gondoltam kijövök köszönni.-nézett végig rajtam.

-Szállj be fiam. Tudom, hogy a lányom miatt jöttél ide.-invitálta apu. Austin zavartan bele egyezett.-Gyere az én csapatomban vagy. A pisisek ellenünk.

Ahoz képest hamar feloldódott közöttünk. Carlos és apa jól kijöttek vele. Azt hiszem jóban vannak. Csak mégjobb lett a hangulat. És nyertünk Carlossal. Austin nevetve figyelte, ahogy Carlossal örömtáncolunk, a jó kis gyerekkori betanult lépéseink. Nagyon boldog voltam.

-Örüljetek csak, hagytalak nyerni titeket.-kommentálta a táncunkat apa.-Álljatok oda, csinálok egy képet.-mutatott az palánk felé.

-Azért nem nyertél, mert béna vagy.-nézett ki a nyitott ablakból anya.-Gyertek vacsorázni.

-Köszönjük a játékot, gyere máskor is.-veregette hátba apa Austint, majd elindultak befelé Carlossal.

-Egy perc és megyek.-szóltam oda, és közelebb mentem Austinhoz.

-Hogy vagy szöszi?-ölelt át miután bementek apáék.

-Most nagyon jól. És te?-néztem rá. Megfogta a derekam és ismét mecsókolt.

-Mostmár én is.-vigyorgott.-Na menj enni, ne várasd meg őket.

-Mit jelent, hogy megint megcsókoltál?-kérdeztem rá zavartan.

-Mit szeretnél? Mit jelentsen?-nyújtotta ki a nyelvét. Most én csókoltam meg.

-Szia göndörke.-mentem be mosolyogva.

Miután becsuktam az ajtót a tenyerembe temett az arcom.

-Celestneeek barátja vaaaaan!-táncikált Carlos.

-És rendes srác is.-tette hozzá apa. Mindenki egyet értett.

Ez tényleg egy jó nap volt. Egyedül azt sajnálom, hogy Sam alig keresett. Lehet baja van. Azt hiszem vacsi után írok neki.

Anya isteni sült csirkéje után, felmentem a szobámba és írtam Samnek.

Én: Tudunk beszélni?

2 perc múlva jött a válasz.

Sam Henry: Baj van?

Én: Én is ezt szeretném tudni. 😶

Sam Henry: Jajj kicsi Celeste. Nincs semmi baj. Csak nem vagyok jó passzban. Nehogy azt hidd veled van a baj. Mert nincs. 😩

Én: Tuti?

Sam Henry: Tuti. Átjössz hétvégén? De ha a focis gyerekkel van programod, nehogy lemond.🤔

Én: Persze. Egyenlőre még nincs programom.

Én: Ne hívd focis gyereknek.😒

Sam Henry: Jójó. Akkor Baker. Holnap írok.

Hát probléma letudva. Ez könnyen ment.

De zuhanyzás közben csak Jasonre tudtam gondolni. Remélem fentről mosolyog rám. A fenébe is. Itt kéne lennie és velem örülnie.

A fürdésből vissza érve újabb üzenetem érkezett, de ezúttal Austintól.

Austin Baker: Akkor jól értelmeztem a csókod? Együtt vagyunk? 🤭

Én: Persze, ha te is szeretnéd, csak akkor. ☺️

Austin Baker: Ugye viccelsz? Ki ne akarná, hogy egy ilyen gyönyörű lány legyen a barátnője.😍

Austin Baker: Tudom, hogy ez még nagyon friss. És, hogy alig ismerjük egymást. De meg van köztük a kémia. Nem akarom elveszíteni a lehetőséget, hogy a barátnőm légy. Töltsük együtt az őszi szünetet. Ismerkedjünk meg jobban.

Én: Jól hangzik.

Én: Igen, valóban picit sietünk. De mire várunk? Napok óta beszélünk. Folyamatosan. A randink jól sikerült. Apukámékkal jól ki jössz. Biztosan anyummal is. Egyszer élünk.🤷🏼‍♀️

Austin Baker: Teljesen igazad van. Legyenek szép álmaid. Jó éjszakát szöszi. ❤️

Én: Jó éjszakát ❤️

Hosszú hetek óta ez a legtökéletesebb napom. Úgy érzem ebből Austinnal még valami nagyon jó is ki sülhet. Tetszik a kinézete, a személyisége. Kedvelem. Azt hiszem belé tudnék szeretni.