ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

35.ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| DIMITRI |

Gyakorlott mozdulatokkal töltöttem ki a whisky-t, és határozott léptekkel a lépcső felé vettem az irányt.

A telefonom zúgni kezdett a zsebemben, mire összeráncolt szemöldökkel húztam elő, de amint megpillantottam Elena nevét azonnal fogadtam a hívást.

- Angyal? - kérdeztem, és egyre jobban aggódni kezdtem amint a vonal túlsó végéről hangos, ideges zihálása hallatszott.

- Dimitri.. Követnek.. Két hatalmas fekete SUV van a nyomomban.. É-én.. - N-ne-m.. -  a vonal recsegett és alig értettem valamit, a vér meghűlt az ereimben amint meghallottam a sikítását és egy hatalmas robbanását a vonal túlsó végéről. 

- Elena! Kicsim, kérlek szólalj meg.. - mondtam miközben biccentettem az embereimnek, hogy kövessenek. 

Recsegésre, zúgásra lettem figyelmes, majd egy ismerős férfi hang csendült fel.

- Ha élve akarod látni a kedvesed, legyél pontosan éjjel kilenckor a régi raktár előtt. Pontosan jól tudod, hogy mit akarok tőled! - mondta Denis, állkapcsom összeszorítottam, ahogyan ujjbegyeim elfehéredtek ahogyan szorosan tartottam a készüléket.

- Ha egyetlen haja szála is meggörbül.. - morogtam összeszorított fogakkal - Ketyeg az óra, Dimitri! - vágott közbe és a vonal megszakadt.

- Picsába! - szitkozódtam, miközben kirobbantam a házból és az alaksor felé vettem az irányt. 

Határozott léptekkel végig mentem a sötét folyosón, majd az ajtó előtt megállva azt kivágtam.

- Kiderítettél valamit? - kérdeztem fogcsikorgatva, amint Alec-re néztem.

- A biztonsági felvételeken egyetlen ember autóját sikerült azonosítani. 

- És Demir? - kérdeztem hidegen. Alec nagyot nyelt miközben szólásra nyitotta száját, de viszont ezzel egyidőben robbant be Natalie és Dominic.

Natalie arca hófehér volt, és könnyek ezrei csorogtak végig az arcán.

- Demir-t kórházba vitték, válságos állapotban van! Dimitri kérlek tegyél valamit.. E-elena.. e-elvitték.. V-valamit tennünk kell.. - dadogott elcsukló hangon, miközben kezei remegtek. 

- Figyelj rám! - mondtam higgadtan, de annál határozottabban, miközben arcát kezeim közé vettem. 

- Demir-nek nem lesz semmi baja! Érted? Nem hagyom! Elena-t pedig az embereim már keresik, megfogjuk találni nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen! Érted Natalie? 

- Szükségem van rád. Most nem vesztheted el az irányítást. Meg kell találnunk Denis-t! Érted ezt Natalie? - kérdeztem és továbbra is az arcát kezeim közé fogtam, miközben szemei kétségbeesetten néztek vissza rám. Remegő lélegzetet vett, miközben lassan bólintott.

- Dominic-al nézzétek át a kamera felvételeit. Ha megtudtad, hogy hova vitte Elena-t azonnal értesíts! - jelentettem ki, ő pedig azonnal bólintott, ott hagytam és Alec felé pillantottam.

- Szólj Viktor-nak készüljenek! Mozgósítsanak mindenkit! - mondtam ridegen mialatt feltéptem az ajtót és elindultam.

Akkor már biztos volt, hogy megfogok ölni valakit!

Tudtam, hogy Denis nem kegyes, legyen szó bárkiről.

Ő kínozni szeret!

Egyetlen egy dolog járt csak a fejemben, hogy mindenáron meg kell találnom Elena-t.

| ELENA |

A köhögés olyan hirtelen és nagy erővel tört rám, hogy egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy megfulladom. 

A fejem lüktetett a fájdalomtól. Remegő lélegzettel próbáltam megtartani a súlyomat, miközben tágra nyílt szemekkel néztem körbe, amint realizáltam, hogy a csuklóim összevoltak kötve, miközben a tekintetem lassan felvezettem a fejem felé - a kezeim összevoltak kötözve, a mennyezetről lelogó rozsdás lánchoz voltak szegezve.

 Amint a szemeim hozzászoktak az engem körülvevő félhomályhoz, jobban szemügyre tudtam venni, hogy egy piszkos, dohos szobának nem nevezhető valamiben voltam. Keserű epe csípte a torkomat, miközben a mindent átható penészszagtól,  szinte felfordult a gyomrom.

Kábult voltam, dezorientált.

A láncok csörögve adták meg magukat, - ahogyan a lánccsörgés hangja betöltötte a teret - fájdalmas lüktetés tört fel újra a fejemben ahogyan gyenge kezeimet megpróbáltam megmozdítani.

Aztán az emlékek megrohamozták az agyam, lepörgetve az utolsó pillanatokat, amikor még a tudattomnál voltam.

A raktár, a telefonbeszélgetés.. Demir.. 

Demir!

Kétségbeesetten próbáltam mozogni - amennyire engedte a szorosan összefont csuklóim - miközben a kötél fájdalmasan vágott bele a bőrömbe, vörös nyomot hagyva maga után. 

Demir-nek nyoma sem volt. Az utolsó emlékem a hatalmas robbanás, - mielőtt kétségbeesetten felhívtam Dimitri-t - és.. Demir motorháztetőjének hatalmas robbanása, majd teljes képszakadás.

A tekintetem elhomályosult, ha arra gondoltam, hogy..

Nem Elena! Semmi baj, sem történhetett, Dimitri és a többiek már biztosan megtalálták! Próbáltam nyugtatni magam, miközben ezerféle forgatókönyv vetült elém, és azon imádkoztam, hogy semmi sem történt Demir-el. 

Fájdalmas sikolyt hallattam, amint a jobb lábamra próbáltam a súlyomat tenni. Hangosan zihálva és könnyes tekintettel pillantottam le a földre. A ruháim koszosak és szakadtak voltak - ahogyan a vér rászáradt a nadrágomra.

A bokámba újabb elviselhetetlen fájdalom nyilallt, ahogyan megpróbáltam megmozdítani. 

A tekintetem egy pillanatra elhomályosult míg végül teljesen elnyelt a sötétség.

Elájulhattam mert amint eszmélethez tértem, azt követő néhány másodperc múlva léptek hangjaira lettem figyelmes, ami aztán egyre közelebbről érkezett hozzám. Nem kellett, sokat várnom, hogy felbukkanjon előttem nem mást mint..