20. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

2K 67 43
                                    

| ELENA |


Forró levegő nedvesen ütközött a nyakamnak, miközben hunyorítva pillantottam körbe a szobában. A fejem lüktetett, és minden pillanatról egyre rosszabb lett. Próbaképpen megfordultam az ágyban de egy falba ütköztem.

Mi a..

Azonnal kipattantak a szemeim és a tekintetem elé került egy cizellált mellkas, erőtől duzzadó karok, ami nem mellesleg szorosan átölelték a derekam. 

Lassan felvezettem a tekintetem és egy halkan szuszogó Dimitri-vel találtam szemben magam. 

- Dimitri Volkov! Kibaszottul viccelsz velem? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben a szorítása közül próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. A lábaink összevoltak fonódva, nem tudtam, hogy hol kezdődik ő és hol végződök én. 

- Aludj!.. - morogta és a libabőr végigfutott a testemen reggeli, rekedtes mély hangjától.

- Azt lesheted! Két másodpercet adok, hogy a nagy darab testeddel leszállj rólam! - fújtattam dühösen, míg minden finomkodás nélkül megragadtam a karját, de ezzel csak annyit értem el, hogy még szorosabban ölelte át a derekam és egy váratlan mozdulattal felém tornyosult, nekem pedig pimaszságán tátva maradt a szám.

- Vigyázz, nehogy a végén bele repüljön valami. - mondta vigyorogva miközben közelebb hajolt.

Eltudtam volna olvadni attól a gyengéd pillantásától és kisfiús mosolyától. Ha nem lettem volna annyira nagyon dühös!

- Akkora egy barom vagy! Mégis mit képzelsz Dimitri? Engedj el! - sipítoztam miközben ütöttem, vágtam de semmit sem értem el vele, csak annyit, hogy csuklómat megragadta és a fejem két oldalához szegezte.

 - Akkora egy paraszt vagy Dimitri, hogy kilóg a villa nyele a fenekedből! Utállak! - morogtam de a szavak azonnal a torkomra forrtak amint arcát, annyira közel hozta az enyémhez, hogy amint megszólalt ajkaimra kezdett beszélni. 

- Jó tudni, hogy ilyen hatással vagyok rád. - szólalt meg vigyorogva és nagyot nyeltem ajka érintésére.

Elmosolyodott.

A szívem lüktetett a mosolyától, bárcsak többet mosolyogna..

- Ne legyél ennyire egoista. - szólaltam meg vékonyhangon, és a hangom egy kisegér cincogásához volt hasonlítható, miközben fejemet elfordítottam, de ő azonnal finoman hideg ujjaival az állam alá nyúlt kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek.

- Hazudsz! - jelentette ki, és leakartam törölni az önelégült képéről azt a hülye vigyort.

- Ne hazudj. - mondta, annyira közel hajolt, hogy minden egyes levegővételnél a mellkasom az övének ütközött. A szívverésem felgyorsult és szaporábban vettem a levegőt.

- Nem hazudok! - feleltem és próbáltam figyelmen kívül hagyni Adonisz testét.

- De, de.. Nagyon is hazudsz.. Az ajkad mást mond, ellenben a testeddel.. - búgta miközben fölém magasodott a tarkómon az összes pihe vigyázban állt, míg a karomon kitört a libabőr.

Közelsége miatt a szívem továbbra is hevesen lüktetett a mellkasomban, férfias pézsmás illata szinte megbabonázott. Elkezdtem mocorogni a helyemen mire ő csak elmosolyodott.

ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️Donde viven las historias. Descúbrelo ahora