ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

3. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

4 évvel ezelőtt..

| ELENA |

Képtelen voltam elhinni, hogy ott vagyok. Hogy Rose és Ryan mindez ellenére képesek voltak elrángatni magukkal.

Csak egy laza estét szerettem volna eltölteni a legjobb barátaimmal, bulizás nélkül de Rose azzal érvelt, hogy ennél nincs jobb módja annak, hogy megünnepelhessük, hogy sikeresen leadtuk a záróvizsgát.

- ..De most komolyan - kezdte Ryan. - Őszintén, tényleg képtelen vagyok felfogni.

- Mert az teljesen egyértelmű, hogy flörtölt  veled! - jelentette ki és hitetlenül rázta a fejét, miközben nagyot kortyolt a koktéljából.

- És akkor? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

Tátott szájjal néztek rám, ami már-már bizarr hatást keltett, mert még pislogni sem pislogtak.

- Mi az, hogy "és akkor "? - szólalt meg a mellettem ülő fiú, miközben hitetlen pillantásokkal illetett.

- Ryan pontosan olyan vagy mint egy negyvenes kiéhezett nő, aki nem bírja felfogni hogy nem érdekli a város nőcsábásza. - mondtam neki szemet forgatva, Rose pedig majdnem megfulladt az italától és kacagva rázta a fejét. Meg kellett kapaszkodnia a pult szélében, mert majdnem hanyat dőlt a székről annyira nevetett.

Válaszomra Ryan csak a szemét forgatta.

- Pedig, Nathan piszok jól néz ki.. - folytatta.

- Egyszerűen nem tud érdekelni, egy gazdag elkényeztetett kölyök, aki minden este más luvnyát visz be az ágyába. - feleltem miközben kortyoltam egyet az epres alkoholban úszó koktélomból.

Világéletemben feszengtem a bulikban, de még soha nem ittam eleget ahhoz, hogy feloldódjak, egészen addig.

Tudatában voltam annak, hogy ma is egyedül fogok hazamenni, annak dacára, hogy ők kerítőnőt játszottak.

Gondolataimból Rose hangja zökkentett vissza.

- Elég volt ebből, a szűzies életmódodból! - jelentette ki Rose és elém csúsztatott egy poharat, az orromat pedig azonnal megcsapta az alkohol szaga.

- Legalább csak egy kicsit élvezd, hogy itt vagyunk.. - nyaggatott a jobb oldalamon helyet foglaló lány.

- Hm.. Annyit elárunál, hogy mi is az, amit megakarsz itatni velem? - kérdeztem és szavaimból csöpögött a szarkazmus, amire csak a szemét forgatta, miközben gyanakvóan összehúztam a szemem a kezében lévő.. valamire. akármi is volt az..

- Csak idd meg! - jött a válasz a bal oldalamról, miközben felsóhajtva az ujjaim közé fogtam a poharat, és ledöntöttem. Az alkohol már ismerősen égette a nyelőcsövemet, ahogyan a hűvös folyadék legördült a torkomon.

Miután ők is lehúzták az italukat, a táncparkett felé kezdtek sétálni, - amit én visszautasítottam - amikor is minden gátlást elvetve kezdtek a zene ritmusára mozogni, én pedig nevetve - fejcsóválva - figyeltem a bohóckodásukat.

Kezdett melegem lenni, a bőröm kipirult és úgy vigyorogtam mint egy dilinyós.

A tekintetem körbe futtattam és a tömeget kezdtem kémlelni; a fülsiketítő zene, az összetapadt testek, villózó fények.

Ahogyan telt az idő, éreztem, hogy az alkohol kezdte elérni a hatását, és már könnyebben csúszott az ital és már nem is számoltam hanyadik pohárral döntöttem le a feleseket.