ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

37.ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| ELENA | 

A fáradtság nagy erővel döntött le a lábamról - és ha nem lettem volna kikötözve - szinte biztos lettem volna abban, hogy összeesem.

Órák, vagy esetleg napok telhettek el, még csak megítélni sem tudtam.

Azt sem tudtam megmondani, tulajdonképpen hányszor számoltam meg a falon lévő  repedezéseket - ha éppen nem ájultam el a gyengeség miatt. 

Nyugtalanított a "beszélgetésünk" azon része, amikor Dimitri-t említette. Számolnom kellett azzal a ténnyel is, hogy konkrétan fogalmam sem volt, mi fog rám várni, vagy éppen mi várt rám a dohos pince túloldalán. Azt a tényt leszámítva, hogy egy kis fényt is csak a mennyezetről lelógó, éppen-éppen pislákoló körte adott.

Minden egyes másodperccel egyre nehezebb volt, nyitva tartanom a szemem. 

A legjobban az rémített meg, mennyire magabiztos volt, mennyire biztos volt abban, hogy Dimitri értem akar majd jönni. Aztán kattant valami bennem, és a kirakós darabja a helyére került, és elég volt egy ezredmásodperc, hogy minden félelmem Dimitri felé irányuljon.

Ez egy kibaszott csapda volt!

- Ó, ne, ne ,ne! - a hangom felismerhetetlenségig rekedt volt, és még a beszéd is megterhelő volt számomra. 

Viszont nem élvezhettem azon kiváltságomat, - hogy egyedül lehetek - ugyanis nem más jelent előttem mint Alexander.

Még enyhén fogalmazva is az állam csak nem a padlót súrolta, mikor a felismerés erősen arconcsapott. 

- Reméltem, hogy egyszer még ilyen helyzetben találjuk magunkat Elena! - mondta miközben tekintetét, szemérmetlenül végigvezette gyönge testemen. Az epe ismét felszállt a torkomra és úgy éreztem bármelyik pillanatban elhányhatom magam a kéjes tekintetétől.

Hogyan lehettem annyira vak?

Enyhén fogalmaznék, hogy mennyire irritálónak hatott a hangja, nem mellesleg a hozzá társított önelégült képe.

- Baszd meg! - vetettem oda kurtán nemes egyszerűséggel, miközben halottan pillantottam rá.

- Ne kísérts drágám! - morogta miközben egy szempillantás alatt beszüntette a közöttünk lévő távolságot, és ujjaival végigsimított az arcom vonalán, amit majd erősen megmarkolt.

- Hozzám ne merészelj nyúlni még egyszer azokkal a mocskos ujjaiddal! - köptem a szavakat, állkapcsa megmerevedett miközben tekintete elsötétült. Mielőtt reagálhattam volna bármit is, felemelte a karját, és egy jól irányzott ütéssel megütött. A vér fémes ízét éreztem a számban, miközben az ujján lévő gyűrű felhasította az arcom bőrét az ütésnek köszönhetően.

- Úgy látom nem ártana emlékeztetni, hol a helyed! - mondta vicsorítva, miközben a háta mögé sandított amire nekem már nem volt rá látásom.

- Vigyázz a szádra, te nyomorult kurva! 

- Ezt nagyon élvezni fogom! - mondta gúnyosan, miközben szorítása az államon fájdalmasan erősödött.

...

Órákat tölthetett a kínzásommal, nem tudom, de nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy lássa, hogy fáj. Összeszorított fogakkal tűrtem, amint durván megragadta a hajam és a fejem felé fordította.