ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

30.ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| DIMITRI |

A hold fénye vetült az arcára.

Magamba ittam minden vonását, miközben hüvelykujjammal végig simítottam arca, majd telt ajkai vonalán.

Annyi megmagyarázhatatlan érzés kavargott bennem.

Mivel érdemelt ki egy olyan szörnyeteg mint én, egy olyan tiszta lelkű teremtést mint ő?

Világéletemben nem éreztem a haragon kívül semmi mást. 

Ő olyan volt mint egy angyal, aki azért jött, hogy megmentse a beteg lelkem az örök sötétségtől..

Az elmúlt időkben csak is ő járt a fejemben, a csábító mosolya, a gyönyörű smaragd szemei, ami megannyi titkot rejtenek.

Átlátott azon a falon amit az évek alatt magam köré építettem, és lerombolta. 

Olyan volt mint a drog, átkúszott az ereimben és teljesen az elmémbe férkőzött. 

Amint azon az estén találkoztunk, nevezhetjük azt a sorsnak, vagy a véletlennek, attól kezdve nem tudtam uralkodni magamon, mindig vissza kellett térnem többért, és figyelmen kívül hagytam a tudatom, ami azt üvöltötte, hogy ez nem jó ötlet. 

Megnyíltam előtte, ő pedig besétált az én sötét és mocskos világomba. 

De egy dologgal viszont nem számoltam, hogy annyira a rabja lettem, annyira függője lettem a létezésének, hogy egyszerűen nem tudtam nélküle élni.

Nem tudom, hogy hogyan viselkedjek vele, hogy újra meg ne bántsam. Soha nem volt párkapcsolatom - ellenben a sok értelmetlen szexel - soha nem törődtem ennyire senki mással.

Egyáltalán nem vagyok jó ember, ezreket öltem már meg, de soha nem ártatlanokat.

Volkov!

Már csak a név elég, hogy meghüljön a vér az ereidben. Senki nem mert szembeszállni velem, főleg ellentmondani nekem - nem hiába ragasztották rám ezt a nevet - ennek dacára jött ő..

A cserfes, az állandóan be nem álló szája, a bicskanyitogató stílusa. Talán ami a legjobban megtetszett benne a legelejétől fogva, hogy nem félt ellent mondani nekem.

Rájöttem, hogy pestis vagyok az életében, és nem tudtam tisztán gondolkodni ha róla volt szó.

Utáltam azt az érzést mikor megpróbáltam magamtól ellökni, és megmenteni magamtól, de még ezt is sikerült elbasznom. 

Mert akkor ott tartottam a karjaimban, és már nem tudtam elengedni.

De ő mindezek ellenére mégis ott maradt, azzal a férfival aki a saját démonjaival küzdött, hogy ne emésszen fel mindent körülötte. 

Megakartam szakítani vele minden kapcsolatot, vissza küldeni Los Angeles-be és elmondani, hogy soha többé nem akarom látni. 

Mélyen eltemettem az iránta való érzéseket, mert féltem attól, hogy igaza lesz Dominic-nak.

Nem tetszett az ötlet, hogy valaki annyira fontos legyen a számomra, hogy a létezése nélkül nem léteznék..

De ő mindent megváltoztatott..

Újra lepillantottam a karomban szuszogó szépségre.

Légzése lágy és egyenletes volt.

Néztem szív alakú arcát, telt ajkait, magas arccsontját, hófehér porcelán bőrét.

Annyira kibaszott gyönyörű..

És csak az enyém..

Mert már képtelen lettem volna elengedni..