ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

6. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

| ELENA |

Arcomat az ablak irányába fordítottam, miközben a nap halvány sugarai, a fehér paplanra vetültek. Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka, nem tudtam aludni a gondolataimtól, a ténytől, hogy bele kellett törődnem, hogy onnan már nem mehetek el. Feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe, miközben kócos hajamba túrtam. Felsóhajtottam és elindultam a fürdőszobába.

Miután meztelenre vetkőztem, beálltam a zuhany alá. Jólesően felsóhajtottam, miközben a forró víz ellepte a testemet. A homlokomat a hideg falnak döntöttem, miközben a gondolatok ezrei cikáztak a fejemben.

Két nappal azelőtt, még azt terveztem, hogy elutazom Olaszországba, most pedig itt vagyok az alvilág egyik démonának az otthonában. Ujjaimat végig futtattam a nedves fürtjeimen, miközben égnek emeltem a tekintetem.

Magamra tekertem egy fehér, bolyhos törölközőt, miközben a tükörhöz léptem. Ujjaimat végig simítottam az üvegen, ami bepárásodott a gőz miatt.

Vörös hajtincseim, szerteszéjjel ágaztak, az arcom nyúzott volt, tekintetem a kialvatlanságtól csillogott.

Miután megfésülködtem, kiléptem a fürdőből, és az ágyhoz sétáltam. Mint kiderült - Natalie tegnap este hozott pár ruhát. Egyáltalán nem olyan volt az idő mint Los Angeles-ben, éppen ellenkezőleg. Oroszországban, hideg, nedves időjárás uralkodott a nap huszonnégy órájában.

Magamra kaptam a fehérneműt, majd a fekete nadrágot és egy fekete meleg pulcsit, amiért nagyon hálás voltam Natalie-nek.

Már felöltözve álltam a szoba közepén, mialatt egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben és a kezemet a kilincsre simítottam majd lassan lenyomtam és kiléptem az ajtón, mialatt a lépcsőhöz sétáltam. Mikor már az utolsó lépcsőfokról léptem le, jobb oldal felől hangokat hallottam így arra felé vettem az irányt. Ami kiderült, hogy az nem más volt mint konyha.

A konyhába belépve egy harmincas éveiben járó férfit, találtam.

Amikor a férfi észre vett, hatalmas mosoly terült szét az arcán.

- Te nem más lehetsz, mint Elena. - mondta erős akcentussal, miközben egy márvány tálat vett elő.

Tétován beljebb léptem, miközben továbbra is óvatos szemekkel néztem a férfira.

- Gyere nyugodtan, most készítettem el a reggelit. - mondta miközben néhány másodperc után leültem a zsámolyra.

- Én Andrej vagyok. A Volkov család komornyika, ha bármire szükséged lenne, akkor keress meg bátran. - mondta és kedvesen rám mosolygott miközben elém csúsztatott egy bögrét. A kávé illata az orromba kúszott, miközben továbbra is bizalmatlanul néztem rá aztán az elém csúsztatott bögrére.

Zavart arckifejezéssel nézett rám, de aztán pár pillanattal később mintha kapcsolt volna és elmosolyodott. 

- Nem mérgeztem meg. És nem tettem bele semmilyen tudatmódosítószert. - tette hozzá, de képtelen voltam neki hinni.

Mielőtt bármit is mondhatott volna a konyhába Alec lépett be, én pedig azonnal meggkönnyebülten felsóhajtottam amikor végre egy ismerős arcot megpillantottam.  

De ez a meleg érzés azonnal köddé vált - amikoris megpillantottam őt. 

A tekintetünk abban a másodpercben összekapcsolódott.