ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

10. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| ELENA |

- Megérte? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben a fertőtlenítővel bevont vattakorongot, a felszakadt ajkára nyomtam.

- Aú! - nyüszített, mialatt a vattakorongért nyúlt, hogy elvegye de én szemet forgatva rá csaptam a kezére.

- Megérte. Bocsánat, hogy aggódom miattad! - csattan fel, mire vállánál fogva visszanyomtam a zsámolyra.

- Nyugi, Rómeó. - mondtam miközben fáradtan felsóhajtottam és leültem, testemet vele szembe fordítottam, és nagy mancsát, kezeim közé vettem.

- Minden rendben, már nem is fáj. - nyugtattam meg, miközben a csuklómat kezei közé fogta.

- A francokat nem! Tudom, hogy mennyire fáj. - válaszolta szemet forgatva.

- Hé, figyelj rám. - mondtam és a tenyeremet a vállára simítottam.

- Majd holnap megbeszéljük, ezért most kérlek szépen menjünk haza. - mondtam miközben csuklója után kaptam, és megpróbáltam megmozdítani.

- Amúgy meg - tettem hozzá, míg a karjaimat összefontam a mellkasom előtt.

- Nem is gratulálsz? - kérdeztem miközben meglengettem előtte a piros Ferrari kulcsait, tettemre halvány mosoly húzódott ajkára.

- Ügyes voltál. - válaszolta miközben megölelt, és a halántékomra nyomot egy puszit és felsóhajtott.

- Na kipróbáljuk? - kérdeztem vigyorogva, és az újonnan nyert kocsim felé biccentettem.

- Hihetetlen vagy. - mondta szemet forgatva, de elvigyorodott.

°°°

Másnap reggel Demir-el és Natalie-val az oldalamon tartottunk a raktárba.

Dimitri-t, tegnap este óta nem láttam, már nem mintha hiányoltam volna.

Talán nem kellett volna olyan hamar elszólnom magam..

A raktárba belépve, egy nagyon morcos Dimitri fogadott minket.

Ő sem nézett ki jobban - már a monoklit leszámítva a szeme alatt -, mint ahogyan Alec a tegnap este után. Azonban furcsa volt, hogy nem ütött vissza, de hirtelen begőzölt amikor Alec mondott neki valamit, amit azóta sem tudtam, hogy mi volt az.

Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de azonnal el is nézetem róla.

- Fontos megbeszélnivalónk van, 5 perc múlva legyetek a raktárba - intézte hozzánk a szavait és már ott is hagyott minket.

Szóval így kötöttünk ki, a raktárban és még egy pár ismeretlen alakkal, akiket még sosem láttam az ott létem alatt.

- ..Tehát azt akarod mondani, hogy azon a bálon kellene valakinek kiszednie belőle az információt? - vázolta fel a felvetésemet, és mióta beléptünk a helyiségbe nézett rám előszőr.

- Igen - bólintottam összefont karral és rá emeltem a tekintetem.

Ujjait, az ajkai elé emelte és szürkeségeit rám szegezte.

- És ezt mégis, hogy szeretnéd megvalósítani? - kérdezte gúnyosan felhúzott a szemöldökkel.

Ajkaimat egyenes, vértelen vonallá szorítottam, mialatt dühösen nézett rám.