ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

31.ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| ELENA |

A nap lágy sugarai arcára vetültek, ugyan úgy feküdt, teste szorosan hozzám simult. Édesen szuszogott, sötét haja homlokába hullott. Dimitri nehéz karja a hasamon pihent, nem akartam felébreszteni de zuhanyoznom kellett. Megpróbáltam felemelni a karját, de a rendkívül izmos felépítése miatt ez nem volt olyan egyszerű.

Úgy döntöttem, hogy felé fordítom a testem, és megpróbálok valahogyan kikászálódni, de ezzel csak annyit értem el, hogy karjai tovább kúsztak a derekamon és még közelebb vont magához tudat alatt.

Bosszúsan felnyögtem. 

Arca gyakorlatilag csillogott, ahogyan az ablakból érkező napfény visszaverődött feltűnően jóképű arcáról. Tökéletes arcán nem voltak ráncok, sem aggodalomra okot adó ráncok. (mint általában).

Csodálkozva bámultam hosszú sötét szempilláit, amit csukott szemének köszönhetően láttam, és amire bármelyik nő féltékeny lett volna.

Nem hittem el, hogy ez a hibátlan ember engem választott.  Bármelyik lányt megkaphatta volna, de ő mégis engem választott.

Én voltam az egyetlen lány, akit Dimitri közel engedett magához. Én voltam az egyetlen aki annak látta aki ő valójában. Ő nem egy szörnyeteg, mint ahogyan sokan gondolhatják! Igen, szörnyű dolgokat művelt, amiket nem is akarok elhinni, vagy amikre gondolni sem akarok, de ez azért van mert kénytelen volt ebbe az életbe beletörődni. "Ezt osztotta a gép!" - ahogyan egyszer megfogalmazta.

Meg kellett tanulnia leplezni az érzéseit. Soha nem hitte el, hogy bárki is szeretheti..

Nem tudom mit csinálhattam másképp, de örülök, hogy az útjaink keresztezték egymást. Örülök, hogy adtam egy esélyt, azzal is tisztában voltam, hogy próbáltam futni, mert féltem. Féltem attól, amit érezhetek iránta..

Ujjaimmal elsöpörtem egy hajtincset, mire mocorogni kezdett.

- Ne bámulj! - dörmögte és fejét a párnába fúrta.

Kuncogva próbáltam elvenni tőle a párnát, de nem sikerült, sokkal erősebb volt nálam.

Miután nagy nehezen sikerült elvennem a párnát, ő a fejét a nyakamba fúrta, én pedig a tarkóját simogattam.

Képtelen voltam elhinni, hogy az tényleg a valóság volt. Annyira boldognak éreztem magam, attól féltem, hogy ez a boldogság bármelyik pillanatban véget érhet.

- Nem akarok felkelni! Semmi kedvem bemenni a raktárba - morogta, szinte már úgy hangzott mint egy nyűgös gyerek, de a szemét még mindig nem nyitotta ki.

Látni akartam azokat a viharos szürkeségeket, amiket még akkor sem szűntem meg csodálni. 

Gyerekes viselkedésére elnevettem magam.

 Végig karcoltam a körmömmel a hátát, mire libabőrős lett én pedig nem tudtam nem vigyorogni, hogy ő is ugyanúgy reagál az én érintésemre, ahogyan én az övére.

Ahogyan megsimítottam a tarkóját, szemei lecsukódtak az érintésemre, és halkan felsóhajtott amikor pedig közelebb férkőztem hozzá, állkapcsán nedves puszikat hagyva éreztem, hogy nyel egy nagyot és teste megfeszült majd elernyedt.

Dimitri lágyan mozgatni kezdte ajkait a nyakhajlatomba és belőlem egy mély sóhaj tört elő.

Egytizedmásodperc alatt felém kerekedett, és a lélegzetem elakadt attól a szeretetteljes tekintetétől.