ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

36.ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| DIMITRI |

A hallásom eltompult a fülemben dobogó vértől. Ennyire volt szükség ahhoz, hogy a bennem lakozó szörnyeteg másodperceken belül felülkerekedjen rajtam és készen álljon az ölésre.

Csakhogy az alkalommal nem a ragadozó ösztönt idézte elő, hanem védelmezőt.

Mintha valami ismét kattant volna bennem, a tompaság hirtelen halványulni kezdett, a légzésem azt követően szépen lassan visszatért a saját normál tempójában, bár a düh továbbra sem tűnt el teljesen, az agyam újra tudott racionálisan gondolkozni.

Nem jutottunk előre, Elena-t még mindig nem találtuk meg, én pedig egyre jobban beleőrültem a tudatlanságba, hogy bármi történhetett vele. 

- Dimitri! - zökkentett vissza a gondolataimból Alec erélyes hangja. 

A lelkem mélyén tudtam, hogy hibáztathattam volna bárkit, mutogathattam volna ujjal bárkire az egyetlen felelős ezért én voltam. Mert képtelen voltam megvédeni. Ha mellette lettem volna, ez nem történt volna meg. 

Ígéretet tettem, hogy nem hagyom, hogy többet baja essen, de nem tudtam betartani.

Abban a pillanatban nagyon vékony hajszál választott el attól, hogy bárkit is szitává lőjek, aki az utamba került. 

A hangom éles késként vágta át a pattanásig feszült légkört, amint megszólaltam. 

- Mégis mi, Alec? Denis, kibaszott ultimátumot adott! Meg kell találnunk minél előbb, mielőtt késő lenne!

- Mégis, hogy a faszba történhetett ez meg? - ordítottam miközben az ujjaim tudat alatt szilánkosra törték a kezemben lévő poharat. 

A kezemre pillantottam amit apró szilánkok és vér borított.

- Én vagyok a kibaszott maffia! 

- Az egyetlen dolgom lett volna, megvédeni őt. - mondtam miközben a hangom már-már hisztérikusan hangzott, és a kezemben lévő fájdalom semmihez nem volt hasonlítható amit a szívemben éreztem.

Féltem..

Életemben előszőr kibaszottul féltem, hogy nem tudtam mi fog történni. Mi fog történni Elena-val, az egyetlen emberrel akivel törődtem..

- Bassza meg! Bassza meg! - morogtam és idegesen a hajamba túrtam. 

- Az ördögbe Dimitri! Erről beszéltem! - Alec korábbi türelmének már nyoma sem volt. A tekintete színtiszta indulatot és haragot tükrözött.

- Szerinted én nem őrülök bele az aggodalomba? Szerinted engem nem mardos a bűntudat? Meg kellett volna védenem!

- Dimitri, még semmi sincs veszve! Meg fogjuk találni hallod? De kurvára nem fog úgy menni ha kifordulsz magadból!

- Szerinted Elena ezt akarná? Mert szerintem kurvára nem, mert bárhol is van, mindennél jobban bízik benned, bízik abban, hogy érte fogsz menni! 

- Dimitri! - egy emberkénk kaptuk a fejünket a hang irányába. Dominic és Natalie leplezetlen kétségbeeséssel meredtek ránk, miközben felénk igyekeztek. 

- Mid van nekem, Dominic? 

Az említett személy egy másodperc alatt elem csúsztatott egy halom papírt, amint mellém értek Natalie-val.

- Mi a terved? Mármint, azt te is tudod, hogy mit jelent ez. Totális háborút. - mondta ki a nyilvánvalót Dominic, amit már én is tudtam. 

Egy ideig csend támadt az helyiségben, míg mindenki a saját gondolataiba mélyedve kezdte feldolgozni az őket rövid idő alatt ért, információt. De én már tudtam mi lesz a következő lépés, és nem érdekelt a háború. 

- Egy dologgal nem számolt Denis. - törtem meg a csendet mire mindenki egy emberként kapta felém a fejét. 

- Én vagyok a kibaszott észak-orosz maffia vezetője! Az én területemen vagyunk, az én szabályaim szerint fogunk játszani. Had legyen csak annak a tudatában, hogy ő jár egy lépéssel előre!

Nem hagyom, hogy egy ilyen nyomorult, következmények nélkül megússza.

Ha addig azt hitte Denis, hogy ismer, akkor még nem találkozott azzal az oldalammal, ami abban a pillanatban felülkerekedett rajtam. 

Ha azt hitte könyörtelen voltam az odáig, akkor nagyon örüljön annak az időnek amit még lélegezve tölthet, mert már nem sokáig fog élni ezzel a kiváltsággal!

Ha a kibaszott világot kell felégetnem, hogy megtaláljam, akkor megteszem!

| ELENA |

- Á, felébredtél! Csodás! - mondta erős orosz akcentussal és boldogan összecsapta a tenyerét, mert nem más állt előttem mint Denis. 

Tett egy lépést felém, ami után már közvetlenül előttem állt, és a tekintete egy pillanatra sem hagyott el.

- Mond csak Elena.. - mondta miközben kárörvendő vigyorral konstatálta, ahogyan ernyedten lógtam - szó szerint - gondolom már rájöttél miért is vagy itt.

Francba! 

Pontosan a lényegre tapintott, mert teljesen tisztában voltam azzal, hogy miért is voltam ott. 

- Az egyetlen, amire rájöttem az az, hogy bármit is akarsz tőlem, nagyon kellek neked. - emeltem fel a fejem miközben a barna szempárba néztem, és továbbra is a tudatlant tetettem. 

Álltam az enyémbe fúródó pillantását, a belőle áradó undor, és utálat ellenére is. 

- Tényleg ennyire gyöngeelméjűnek gondoltatok, hogy nem fogok rá jönni mit műveltetek a bál estéjén? - kérdezte indulatosan, miután kezét ökölbe szorította. 

 A számban epe íz kavargott.

- Bőven lesz még időnk kivesézni a történteket - pláne, amíg a hős szerelmesünk megérkezik - tette hozzá miközben a karján lévő órára pillantott, Dimitri említésére bennem pedig megállt az ütő.

- Mégis miről beszélsz? - meredtem rá összeszorított fogakkal.

Figyeltem ahogyan hátat fordított nekem.

- Nem miről, hanem kiről. - mondta egykedvűen.

- Természetesen Dimitri-ről! Csak idő kérdése és felbukkan. - mondta és magamra hagyott megannyi kérdéssel.