ᴄʀᴏꜱꜱꜰɪʀᴇ |18+ ✔️

23. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ✓

| ELENA |

Egy szempillantás alatt elérkezett a hétvége, már este volt, és az éjszakára készültem. Mély vörös estélyit viseltem, mély dekoltázzsal.

Hajamat egy magas kontyba tettem, miközben elől egy vöröshajtincs keretezte az arcomat, így a nyakam és a kulcscsontom csupasz maradt.

- Elena!? - halk kopogtatás érkezett az ajtó túloldaláról, miután Demir megszólalt.

- Gyere nyugodtan. - szólaltam meg.

- Hoztam neked valamit. - jelentette ki, miközben belépett és előhúzott egy viszonylag kicsi, fekete nyélű pengét. Demir megmutatta nekem az alapokat. Megtanított forgatni és dobni, a tőle szerzett tudás birtokában biztos voltam abban, hogy megtudom védeni magam. Bár azt kívántam, bárcsak ne fajulna el odáig a dolog.

Miután vagy egy pillanatig csak síri csend volt a szobában, enyhén összeráncolt szemöldökkel pillantottam hátra, a vállam felett.

Demir kissé tátott szájjal állt továbbra is az ajtóban.

- A szemeim itt vannak. - mondtam szemet forgatva és zöldjeimre mutattam, de nem tudtam nem elmosolyodni.

- Nem a melleid néztem hanem a szíved. - mondta szórakozottan mire a szemem forgattam.

- Emlékszel mindenre amit mondtam? - kérdezte és rá néztem.

- Hmm.. - hümmögtem válaszul.

- Elena! - csattant fel, mire felsóhajtottam. - Ez nem játék.. - kezdte..

- Ne aggódj nem lesz semmi baj. - mondtam és elmosolyodtam.

- Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz. - mondtam és kedvesen rá mosolyogtam.

Tekintete ellágyult, miközben szoros ölelésbe vont. - Köszönöm, hogy idáig nem öletted meg magad. - mondta szórakozottan mire felhorkantottam.

Rá néztem ő pedig vigyorogva kacsintott, mialatt kinyújtotta a kezét, és az ajtó felé biccentett.

- Jelenése van Brown kisasszony. - mondta bazsalyogva, míg én kuncogva kezemet a karjára simítottam és elhagytuk a szobát.

A lépcsőhöz sétáltam, és az a kis mosoly is ami az arcomon volt, azonnal elhalványult, ahogyan láttam, hogy ki várakozik a lépcső alján.

Gyönyörű szürke szemei, abban a pillanatban az enyémre szegeződött.

Szürkeségei az egész testemet elemezte. Minden centiméterjét átkutatták, ahogyan szemei percről percre elsötétültek. Elviselhetetlen volt a hőség, mintha a prédája lettem volna, úgy pásztázta a testem, és legbelül tudtam, hogy baromira élveztem.

Átkozott.

A hasam kellemes görcsbe rándult, aminek következtében sajgó lüktetés nyilallt alhasamba.
Vésett állkapcsa, dús ajkai és holló fekete haja, keretezte markáns arcát.

Ha valóban létezett olyan, hogy egy férfi gyönyörű legyen, akkor ő volt a tökéletes példája.

Átkozottul jól nézett ki.

Nagyot nyeltem, mert pillantása olyan volt, mint akit élve képes lett volna felfalni.

Dimitri korom sötét öltönyt viselt, ami tökéletesen passzolt, már-már holló fekete hajához.

Ádámcsutkája fel-alá mozdult, mire újra a tekintete összekapcsolódott az enyémmel.

Istenem nem bírom ezt!