A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

1. fejezet

Egy hideg vasárnap reggel volt. Az U. A diákjai még nagyban az álmok földjén jártak, egy embert kivéve. Bakugou Katsuki - a hozzá a legkevésbé illő módon - ült a koli nappaliában, a kanapén kávét szürcsölgetve. Szőke kócos fürtjei a szemeibe hullottak, vörös szemeivel unottan bámul előre, pizsamája felsőjén egy rá hasonlító katica volt. Pontosan egy órába telik neki mire egy - kisebb - bögre kávét megigyon. A szobába besétált az egész Bakusquad és a kanapéra teszik a feneküket.

– Hé Bakubro mit iszol? – érdeklődött Kirishima egy boldog mosoly kíséretében.

– SEMMI KÖZÖD HOZZÁ, IDIÓTA!! – ordította Bakugou.

– Hé Kacchan, minden rendben? – kérdezte félve a most jött Midorya.

– KUSSOLJ DEKU!! – kiabált  szenencsétlen Izukura a szőke  - aki a kávéját hiányolta - és mérgesen nézett a másikra. – TUDJÁTOK MIT!? HA EZ A TERMÉSZETI KATASZTRÓFA IS VELÜNK ESZIK AKKOR RÁM NE SZÁMÍTSATOK!! – dühöngött, majd kirohant a nappaliból.

Már majdnem a szobájánál járt, mikor hirtelen hideg csapta meg a hátát Todoroki ajtaja előtt. Mégis mi a faszt csinálhat ez a felemás barom??!! — gondolkodott el, de nem nagyon érdekelte mi lehet a másikkal, ezért inkább elment.

A szobájába érve azonnal az ágyba dőlt és várt, azt, hogy mire még ő maga sem tudta. Csak várt, és várt, mígnem kicsapódott az ajtaja és egy nem kívánt látvány tárult elé.

– Hé Bakugou! Nem jössz enni? – nyitott ajtót egy csabzott külselyű Todoroki.

– Veled mégis mi a szűzanyám történt??!! – emelte fel az egyik szemöldökét Katsuki.

– Semmi, csak gyere enni. – válaszolt unottan a felemás hajú.

– Jó, baszod, ha nem mondod el, nem mondod el. Én leszarom!! – válaszolt fennhangon Bakugou, és kiment a szobájából.

Csak egyedül ballagott lefelé, észre sem véve, hogy Todoroki nincs mögötte. Mielőtt belépett volna a konyhába hátra nézett, hogy megbizonyosodjon, hogy Shouto mögötte rendbe szette-e magát az út közben. Senkit nem látott és már azon kezdett el gondolkodni, hogy nem kapott-e a másik szívrohamot. Bakugou-t nem nagyon érdekelte a másik hogy léte, ezért meg nem várva bement a konyhába és az asztalhoz sietett, ahol Jirou, Mineta, Shoji, Hagakure és Tokoyami ültek. Ráhelyezte a seggét az egyik székre, elvett egy palacsintát - amit Deku készített - és enni kezdett. A többiek hamar befejezték az étkezést és mentek a dolgukra.

– Szia Kacchan!! Ízlik a palacsinta, amit sütöttem? – érdeklődött Midorya.

– DÖGÖLJ MEG DEKU!!!!!! – lángolt Bakugou feje az idegességtől.

– Mi a baj Kacchan? – nézett angyali szemekkel a szőkére a brokkoli hajú.

– AZ, HOGY A TE SZARODAT ESZEM!! – és Katsuki ezzel a mondattal ki is ment a konyhából, ami előtt összefutott Todorokival.

– Hé Bakugou, minden rendben? – nézett unottan Shouto a szőkére.

– NEM, BASZOTTUL NEM!!! – ordította a felemás ra, aki ugyan úgy nézett a másikra, mint érkezésekkor.

– Ó... Értem, hát akkor én mentem is. – azzal Todoroki Shouto kikerülve Bakugou-t ment be a konyhába.

Katsuki-t idegesített a másik viselkedése. Az unott nézése, a nem törődömsége és az, hogy nem érdeklődött iránta. Bár az is igaz, hogy csak leoditotta volna a fejét a kérdés miatt, de jól esett volna neki. Igen, Bakugou Katsuki-nak is van szíve, de nem szívesen mutatja meg azt másoknak. Fél, hogy az emberek lecsapnak a gyengepontjaira, hogy becsapják, hogy visszaélnek a titkaival. Miért ne lehetne Bakugou Katsuki-nak is félelmei vagy titkai? Sosem folyt bele annyira egy barátságba ahol mindenki mindent tudott mindenkiről.

Ahogy ment a folyosón nem figyelve az ajtókra, ment be egy számára a szobájához hasonlón. Beérve egy számára nem kívánt látvány tárult elé.