A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

12. fejezet

Egy hét telt el a Midoryás incides óta. Bakugou nagyon győzködi Todorokit, hogy jelentsék fel, de a fiú nem akarja. Vagyis, inkább nem meri. A szőkének bele kellett ebbe törődnie. Most úgy is a vizsgáikra kell koncentrálniuk. Egy hét és megkell írniuk a féléviket. Szívesen csinálná a felemás hajúval. Tudatni akarja vele az érzéseit, de nem tudja hogyan tegye. 

A hétfői órák unalmasan teltek. Aizawa sensei az óráját átaludta. Ott Bakugou majdnem kirobbantotta az egyik ablakot. Az angol órájukon Midorya megbotlott és a földre esett. Történelnem Mineta mindent megtette, hogy leöltöztesse Midhnigt sensei-t. A többi tanítási óra zökkenőmentesen ment. Az utolsó óra után mindenki rohant le az ebédlőbe.

Midorya épp ment volna megkérdezni Todorokitól, hogy megy-e velük enni, mikor meglátta, hogy már mással beszélget.

– Eszel velünk? – kérdezte Bakugou és maga mögé mutatott, ahol Mina, Denki, Eijiro, Hanta és Kyoka álltak és beszélgettek.

– Persze!! – mosolygott a szőkére, aki viszonozta a gesztust.

– Hé, tökfejek! Icy-hot is velünk eszik!! – kiáltott barátaihoz. Azok meglepődve néztek társukra. Mina és Eijiro összenéztek, elkuncogták magukat.

– Mi olyan vicces? – termett mellettük Shouto Katsukival az oldalán.

– Semmi. – mosolyogtak, majd heten elindultak az ebédlőbe.

Midorya gyilkos pillantásokat vetett a kis társaságra. Képtelen volt felfogni mivel csábították magukhoz a felemást. Azt gondolta, Biztos nem modták el neki, hogy ránk találtak miközben épp... ne köntörfalazzunk, megbasztam. Iida és Uraraka kérdőn néztek zöld hajú barátukra, aki még mindig az ajtót bámulta. Ők is elindultak az ebédlőbe. Beérve kivették ételüket és leültek egy számukra tetszőleges asztalhoz. Midorya oda-oda pillantott Bakugou-ék asztalára, ahol Todoroki helyezkedett el. Idegességében véletlen meghajlított egy kanalat. Iida mérgesen pillantott barátjára. Uraraka meglepődve nézett a kanálra, majd Midoryára. Felállt az asztaltól elkezdett a Bakusquad-hoz sétálni. Felvette az ártatlan mosolyát, úgy szólalt meg:

– Hé, Todoroki! Nem ülsz hozzánk?

– Bocsi Midorya, megígértem Kat-Bakugou-nak, hogy ma velük ülök. – felpillantott a zöld hajúra, aki próbálta nem mutatni mennyire felidegesítette a visszautasítása.

– Mi lett veled? Eddig ki nem bírhattad! – emelte fel a hangját, megragadta a felemás karját és ráncigálni kezdte.

– Midorya engedj el! – szólt parancsolóan, de a szeplős úgy tett, mintha nem is hallaná.

– Engedd el! – Midorya a fejét a szőke irányába fordította, aki pont erre várt és neki dobta az ételét.

– Ho...hogy merészelted?! – rivalt rá, majd megfogta Todoroki sobáját és a Bakugou felé hajította, aki könnyűszerrel kikerülte.

A két fél közötti csata közben véletlen Kaminari is megízlelhette, hogy a szőke mit eszik épp aznap. Ő sem habozott sokáig, belenyúlt a rizsébe és elhajította. Se nem Midoryát, se nem Bakugou-t nem találta el. Helyette Ashido arcába csapódott bele. A lány mérgesen nézett a fiúra, aki ebben a pillanatban tudta, hogy közel neki a vég. A rózsaszín is Kaminarira célzott. Célt nem találta el, de a falat annál inkább. Kirishima sem bírta tovább, a tőlük nem messze lévő asztalhoz hajította elemózsiáját. Iida meglepődött, mikor elsuhant mellette egy húsdarab. A vörös elnevette magát a szerencsétlenségén. A kék hajú feltolta a szemüvegét, próbált nem foglalkozni az épp kitörni készülő kajacsatával. A békét sajnos nem sokáig élvezhette, Uraraka a fejére borította a rámenét. Iida elkezdte kioktatni ezt miért nem csinálhatja, de a lány nem törődött vele. Lassan nem volt olyan ember az ebédlőben, akin ne lenne egy kis ételdarabka. Páran volta, akik még nem szálltak be a csatába. Valaki azért, mert hülyeségnek találta. Más azért, mert nem érdekelte, de olyan is akadt, aki próbálta leállítani a tömeget. Az ebédlő ajtaja kinyílt és All might, Nezoo igazgató és Aizawa léptek be rajta. Mindenki abbahagyta a dobállást. A gyerekek ereiben megfagyott a vér. Bakugou óvatosan megragadta Todoroki csuklóját és a hátsóhajtóhoz kezdte el húzni. A tanárok dühös pillantással mérték végig a terepet, de azt nem vették észre, hogy két diák meglépett előlük. Kirishima mosolyogva nézte a távolodó fiúkat. Bakugou és Todoroki nevetve futottak ki az iskola területéről. A ruhájuk tele volt maszatfoltokkal. A kolihoz érve berohantak, a nappaliba elváltak útjaik. Mindketten a saját szobájukban átöltöztek, majd lementek a konyhába. Nevetve tapasztalták, hogy a hűtő üres. Így elindultak bevásárolni. A parkon vágtak át, ahol Todorokinak ment egy rövid kék hajú lány. Egyik szeme hasonlított a hajára, de kicsit világosabban, a másik aranyszínben pompázott. Sárga kapucnis pulóvert viselt rajta egy ananásszal. Egy rövidnadrágban volt amit hosszúujjúja a nagy részét eltakarta.

– Hé! Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy fellököd a másikat??!! – kérdezte ordítva a szőke.

– Bocsánat, véletlen volt! Nem akartam semmi rosszat csinálni. – hajtotta le a fejét a lány. Hírtelen egy kezet érzett meg a vállán, amire egyből rákapta a tekintetét.

– Semmi baj! Ez mindenkivel megesik. – mosolygott a felemás. Bakugou egy „ch" megjegyzést ejtett, de megszólalni már nem tartotta kedve. Csak elhúzta Todorokit, aki elköszönt az ismeretlentől.

– Nem értem miért bocsátottál meg neki. – nézett mogorván a szőke. A felemás megfogta a csuklóját és megállt.

– Mert nem direkt ment nekem!

– Ennyi erővel Dekunak is megbocsáthatnál, mert „véletlen" csúszott beléd a fasza!! – rántotta ki a kezét Bakugou, Todoroki szorításából. A felemás szemei megteltek könnyel, hírtelen törtek ki belőle. A fejét lehajtotta, megfordult, elkezdett visszamenni a kollégiumba. – Várj, Shouto! Nem így értettem! – realizálta a mondandóját.

– Akkor mégis, hogy?! – fordult vissza mérgesen. A szőke pár percig csendben maradt, majd közeledni kezdett Todorokihoz. – Mire...mire készülsz? – rémült meg, de Bakugou hamar elé ért.

Az ajkait gyorsan a felemáséhoz érintette. Todoroki csak értetlenül állt ott. Viszonozta a szőke csókját. Bakugou megnyalta Todoroki ajkait, bejutást kérve a szájába. Shouto egy ideig habozott, de megadta a szőkének amit kért. Francia csókba átváltva Katsuki egy kicsit gyorsítani kezdet. A nyelveik gyors táncba váltottak, élvezettel mosolyogtak a csókjukba. Levegő hiány miatt kénytelenek voltak elválni.

– Bocsi, Todoroki. – fordult meg Bakugou és ment volna el, de a felemás megragadta a kezét.

– Én.... Nem bánom, hogy megcsókoltál. – a szőke szíve nagyot dobbant emiatt a mondat miatt. Shouto közelebb lépett hozzá és most ő kezdeményezte a csókjukat. Mikor elváltak egymás szemeibe nézve mosolyogtak egymásra.

– Todoroki Shouto, megtisztelnél engem, hogy a barátom leszel? Romantikus értelemben. – a felemás megfogta a szőke mindkét kezét, nagy mosollyal az arcán.

– Igen, Bakugou Katsuki!

Mindkét fiú boldogan sétált a boltba kézen fogva. Nem érdekelte őket, hogy másoknak kiégetik-e a retinájukat vagy nem. Csak boldogan, kézen fogva akartak sétálni, mint a hetero párok. Boldogok voltak, hogy elrejtett érzelmeik a felszínre törtek és, hogy a másik is ugyan úgy érez. Számukra most az a legnagyobb boldogság, hogy együtt lehetnek. Azt még nem tudják meddig fog ez a „tini szerelem" tartani, de azt tudják, hogy ez sors döntő pillanat az életükben. Az osztálytársaiknak még nem tudják, hogy elmondják-e vagy sem. Félnek-e a reakciójuktól? Igen, nagyon is. De ezen még ráér gondolkodniuk. Talán a közeli barátok megtudják. A nap fénypontja volt ez. Mosolyogva, kézen fogva léptek be a boltba, nem törődve az emberek pillantásaival.