A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

13. fejezet

Figyelmeztetés: Todo fem!! ( Ezek a részek nélkül is érthető lesz a story, szóval, ha nem vagy oda az ilyenekért, akkor nem kötelességed elolvasni. )

Reggel Bakugou eldöntötte, hogy meglepi szerelmét. Felöltözött és kiment a szobájából, a lifthez érve megnyomta a kettes gombot. Kiszállva kopogtatott a felemás hajú ajtaján. Egy halk „Menj el!" - t hallott. Megismételte előbbi mozdulatát, de a barátja ugyanazt mondta. Benyitott, de nem látta szerelmét. Az ágyában nem volt. Közelebb ment a tárgyhoz, mellé nézett. Todoroki ott kuporgott, a takaró a fejeig volt húzva. Csak a lábfeje volt kint.

– Shouto... Te vagy az? – kérdezte bizonytalanul a szőke. A felemás kidugta a fejét, de rögtön vissza is húzta.

– Ne nézz így rám! – akadt ki. Bakugou legugolt elé, benyújt és a fejét kezdte simogatni.

– Nyugalom kis tündérkém! Minden rendben lesz! – nyugtatgatta Todoroki.

– Katsuki! Ezt te nem érted! – kiáltott fel a hosszú hajú. – Lány lettem! – sírt fel.

– Mi?! E..ez, hogy történhetett? – kérdezte aggodalmasan, majd magához húzta keservesen síró barátját.

– Fogalmam sincs. Én nem megyek iskolába! – jelentette ki határozottan, de a szőke csak mérgesen nézett rá.

– Nem hagyhatod ki! Mi lesz velem? Szét unom, majd az agyam nélküled. Szóval, kérlek, csak miattam gyere! – könyörgött térden állva barátjának, aki pár percig csöndben nézte, hogy miket vet be, hogy menjen. (Amit itt Bakugou csinál az érzelmi zsarolás és mindenkit kérek, hogy ne kövesse a példáját!)

– Akkor kérnem kell valakitől ruhákat, mert az a tudod mi nélkül kényelmetlen lesz. – egyezett bele. Bakugou boldog volt. Elővette a telefonját és írt Minának, hogy jöjjön Todoroki szobájába és hozzon magával egy egyenruhát és ami kell még egy lánynak.

– Megoldottam a ruhaügyet! – mosolygott fogait mutatva. A felemás letörölte megmaradt könnyeit és a szőke ölébe ült. Megcsókolta. Vad és szenvedélyes volt. Bakugou egész hamar bejutást kért Todoroki szájába. A nyelveik épp táncoltak egymással mikor kivágódott az ajtó. Mina állt ott.

– Khm.... – krákogott, hogy a két fiú ráfigyeljenek. Azonnal szétrebbentek és a tekintetük a lányéval találkozott. – Öm... Todoroki... Te... Mi történt veled?! – realizálta a lány, hogy a felemás kicsit más, mint hétfőn.

– Ó... Helló Ashido-san! – köszönt Todoroki.

– Szia űrlény! – üdvözölte Bakugou is.

– Meghoztam a ruhákat, amiket kértél. – tette le az ágyra.

– Köszi! – köszönte meg Todoroki és elkezdte levenni a pólóját. – Öm... Kimennétek?

– Miért is? Úgyis foglak, majd meztelenül látni. – a felemás arca paradicsom vörös lett. Szerencséje volt, hogy a fal felé nézett, így senki nem láthatta.

– Majd látni fogsz! Na, menjetek ki! – parancsolta ki a kettőt a szobájából.

Ashido mindentudóan nézett barátjára, aki csak az ajtót pásztázta. Várta, hogy kinyíljon és Todoroki kijöjjön Mina egyik ruhácskájában. Kíváncsi volt, hogy hogy állhat rajta. Hírtelen nyílt az ajtó, de senki nem jött ki. Csak egy kis részt hagyott nyitva, semmi többet.

– Ashido-san, segítenél egy kicsit? – kérdezte bentről a felemás.

– Igen. – lépett be a lány, majd az ajtót maga mögött bezárta. – Miben kéred a segítségem?