A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

27. fejezet

Az U.A 2/A tanulói egy lepukkadt kocsma bejáratánál álltak. A többi osztály és a civilek máshol tartózkodtak. Több lehetséges hely volt, ahol az ellenség lehetett. A kocsma kis hely és nem férnek el ott olyan sokan. Aizawa vezetésével a diákok berontottak az ajtón. Csak egy lány volt ott. A kezei és a lábai össze voltak kötve. Egy rongy volt a szájában. Szőke hosszú haja össze-vissza állt. A koszos padló, miatt már nem fénylett annyira. Szemei enyhén kinyíltak, mikor emberek léptek be az épületbe. Iida eloldozta a lányt. A kék hajú fiú fel akart állni, de a lány csak kapaszkodott belé.

– Hé! Mi történt? – kérdezte Kirishima.

– El-elraboltak. – suttogta a lány, a fejét még jobban Iida mellkasába rejtette.

– Minden rendben lesz! Hogy hívnak? – az idegen felemelte a fejét. Egyenesen egy vörös szempárba nézett, de nem azéba, aki előtte állt.

– Bakugou? – az említett odafordult és kikerekedtek a szemei.

– Nishimiya? – a lány felállt és a szőke fiúhoz futott.

– Úgy hiányoztál. – suttogta és eleredtek a könnyei.

– Bakugou ismered őt? – állt a fiú mellé Ashido.

– A volt barátnőm.

– Van még itt valaki? – nézett komolyan Aizawa. A lány csak megrázta a fejét.

– Vagyis... én nem tudok róla.

– Rendben. Midorya, Shouji, Uraraka és Yaoyorozou, gyertek körül nézni! – az említett tanulók bólintottak és elindultak a tanár után.

Senkit és semmit nem találtak, így visszamentek az U.A-be. Nishimiya folyamatosan Bakugou közelében volt. Ez Ashidot kicsit idegesítette. A lány látta milyen pillantásokat vet rá, de úgy tett, mintha nem látta volna. Az iskolába visszaérve a tanulók a kollégiumba mentek.

– Nishimiya-kun, eltudnád mondani mi történt veled? – állt elé Iida.

– Hát, – tette a mutatóujját a szája alá. – Egy kék hajú férfi fogott el és segített neki egy fekete hajú, akinek tele volt varrva az arca. Vagyis inkább olyan volt, mintha meg lenne égve. Volt egy szőke hajú lány is. Ő folyton inni akarta valaki vérét. Késeket is dobált.

– Láttál más foglyokat? – kérdezte Bakugou.

– Nem tudom, hogy fogoly volt-e vagy sem, de nem teljesen tűnt annak.

– Hogy nézett ki? – szorította meg Bakugou Nishimiya vállait.

– Bal oldalt fehér, jobb oldalt piros volt a haja. Bal szeme szürke, míg a jobb türkiz és azon az oldalon volt egy égési sebe. Ismeritek? Nagyon elkomorodott az arcotok.

– Igen... ismerjük. – válaszolt Kirishima. A szobában nyomott lett a hangulat.

– Hányszor láttad? – kérdezte Bakugou.

– Kétszer. Egyszer elhaladt a cellám előtt egy fekete hajú férfi és egy szőke hajú lánnyal. Másodszor egy kék hajú férfi verte, szóval nem vagyok biztos benne, hogy közéjük tartozik-e.

– Köszönjük, hogy megosztottad ezt velünk. – emelte fel a kezét szemmagasságba Iida.

– Szívesen! Hol tudok majd aludni?

– Aludhatsz Todoroki szobájában, Nishimiya. – mutatott Kaminari a lépcső irányába.

– Köszönöm! – mosolyodott el a lány. – Nem aludhatnék inkább veled Bakugou?

– Egyedül létre van szükségem és csak éjszaka tudok azzal élni. Sajnálom. – válaszolt a szőke fiú ridegen.

– Hát rendben.

– Megmutatom a szobád, Nishimiya-san. – nyújtotta Iida a kezét a lánynak.

– Amúgy, ki az a Todoroki?

– A fiú, akiről beszéltél, Nishimiya-kun. – válaszolt Iida.

– Előtte kitakarítanám. – szólalt meg Bakugou és gyorsan felment Todoroki szobájába.

A fiú összeszedte barátja legféltettebb holmiait és a saját szobájába vitte. A fényképek, hajkefét, tusfürdőt mind elvitte onnan. Kicsit még össze is sepregetett és elrakta a ruhákat. Csak így engedte be Nishimiyát a szobába. A lány el volt ámulva a japán stílusú helyiségtől. Mindig is olyan házban akart lakni, de a szülei nem akartak, így nem volt lehetősége rá.

– Érezd magad otthon! – mondta Bakugou és otthagyta a szobában.

– Rendben, köszönöm! – dobott a lány egy puszit a fiú felé.

Nishimiya körbenézett a szobában. Az ágy a sarokban volt, azzal szemben az asztal, amin könyvek, füzetek, kiborult íróeszközök sorakoztak. Odalépett. Felemelte az egyik könyvet. Kiszállt a földre belőle egy kép. Ránézett és odasétált. A kezébe fogta és alaposan megnézte. Egy felemás fiú volt rajta, aki próbálta elhessegetni a körülötte lévő galambokat. Egy szőke srác is rajta volt. Ő fogta a kamerát és nevetett a másikon. A lány rájött, hogy az egyik Bakugou, a másik Todoroki.

A telefonja elkezdett csörögni. Gyorsan előkapa és fogadta is a hívást.

– Mit szeretnél Shigaraki? – szólt nyájasan.

– Minden a terv szerint halad? – kérdezte a kék hajú férfi.

– Yup! Ne aggódj! – hallotta, ahogy valaki a távolban próbál megszólalni, de nem megy neki. – Ő, hogy van?

– Kicsit szenved, de jól van. – kapta ki Twice Shigaraki kezéből az elektronikai eszközt.

– Jó! Most már teszem, hallom, hogy valaki közeledik a szobához. Sziasztok! – rakta le.

A lányok léptek be az ajtón. Mina és Jirou kivételével az összes lány elrángatta bevásárolni Nishimiyát.

– Te bízol benne? – szegezte a kérdést a lila hajú lánynak.

– Nem tudom. Nem teljesen. – válaszolt.

– Én is így vagyok vele. És láttad, hogy nyomult Bakugou-ra? – akadt ki Ashido.

– Igen, de nyugi. Bakugou nem fogja megcsalni Todorokit. – tette Jirou bíztatásként a kezét barátnője vállára.

– Igaz, de nem tudod mi a csaj képessége! Lehet bárki belé tud esni, ha akarja! – hadonászott a kezeivel az űrlény, majd összefonta őket.

– Valószínűleg nem. De gyere! Menjünk enni! – indultak a konyhába. 

Már csak két rész és vége! Remélem eddig tetszik nektek!

Csokipapir