A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

20. fejezet

Bakugou a plafont bámulta, míg társa aludt. A gondolatai csak a tegnap estén jártak. El sem tudta hinni, hogy Todoroki vettete fel ténylegesen az ötletet. Akkor és ott hírtelen azt, hitte, hogy valami megszállta barátját.

A telefon pityegése zökkentette ki a gondolkodásból. Az éjjeliszekrényen lévő elektronikai eszközére nézett. De nem neki küldtek egy üzenetet. A fiatal kapott egy bizonyos Touya nevű embertől. Bakugou megnyitotta az üzenetet. Szerencséje volt, hogy Todorokinak nem volt jelszava.

Touya : Szia!
              Gáz van!
              Kurva nagy gáz! Gyere a szokásos helyre!
              Ó, és valaki tudja már ezeket a dolgokat?

Bakugou csak nézni tudott. Négy kérdés fogalmazódott meg benne. Egy, ki az a Touya? Kettő, mi történt? Három, hol az a hely? Négy, mit kéne tudni? Elkezdte idegesíteni, hogy Todoroki nem mond el neki mindent. Talán vannak dolgok, amiket soha nem mondana el neki a felemás, de attól még fúrja az oldalát a kíváncsiság. Igaz, a szőke még nem kérdezte a múltjáról. Lehet párszor felhozta, de mindig zaklatott lett, így nem zargatta tovább azzal.

Az ajtó nyitódására felkapta a fejét. Az anyja lépett be két bögre teával. Mosolyogva közelítette meg az ágyat. Bakugou biztos volt benne, hogy az ő italában méreg van. Az anyja nem szokott csak úgy mosolyogni. Általában, akkor, ha épp készül megölni egyetlen, szeretett kisfiát.

– Jó reggelt gyerekek!! – köszöntötte őket a szőke nő.

– Reggelt! – morogta Bakugou. – Shouto még alszik.

– Értem! Akkor nem is zavarok. A teát letszem az éjjeliszekrényre. – lerakta az italokat, majd kiment.

– Jó reggelt! – ásította a végét Todoroki. A szemeit barátja arcára vezette. Morcos képet vágott és a felemás telefonján az üzenetet mutatta.

– Ki ez a faszi?! – tette fel az ingerülten a kérdést a hamuszőke.

– Hogy hívják? – dörzsölte meg a szemeit a fiatalabb.

– Touya! Na, ki az? – tolta a telefont még közelebb Todoroki arcához, hogy még annyira se lássa, mint eddig.

– Ha kivennéd a pofámból, akkor eltudnám olvasni mit írt!

– Jó!! – dobta Bakugou barátja arcára a telefont.

A felemás leemelt a fejéről és megnézte mit írtak neki. A szemei ​​kikerekedtek.

– Most azon csodálkozol, hogy rájöttem, hogy megcsalsz? – tette fel gúnyosan a kérdést Bakugou.

– Mi? Nem, én nem... Nem csallak meg! – mentegetőzött Todoroki.

– Akkor? – fordult el a szőke. Rosszul esett neki a tudat, hogy a felemás csak játszott vele és igazából nem is szereti őt.

– Ah... Ezt nehéz megmagyarázni! Gyere velem és mindent megtudsz! – ült föl a fiatalabb és megvakarta a tarkóját.

– Olyan nyugodtam mondtad ezt az egészet. Ha megcsalnál nem lennél ilyen. – jegyezte meg Bakugou.

– Jobban félek, mint hiszed, de nem azért, mert találkozol a titokzatos „pasimmal". – mutatott az ujjaival idézőjelet.

– Remélem, hogy nem hazudsz. – sóhajtott a szőke és készülődni kezdtek.

– Tudsz kölcsön adni ruhát? – kérdezte a felemás, még mindig az ágyból. Bakugou odadobott neki valamit, amit csak véletlenszerűen választott ki.

Todoroki is elkezdett készülődni. Egy piros rövidnadrágot és egy narancssárga pólót kapott. Bakugou-n fekete felső és egy banda neve szerepel rajta, egy fekete rövidnadrág volt még rajta. Elvett egy napszemüveget is, amit rögtön fel is vett.

– Többször kéne az én ruháimat hordanod, Icy-hot! – nyalta meg a száját az idősebb.

– Tény, hogy kényelmes és még illenek is hozzám. – állt fel az ágyról és a tükör elé ment.

– Nem fáj a csípőd és a segged? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Bakugou, amit a felemás nem láthatott.

– De. Kicseszettül, de menni még bírok. – válaszol még mindig a tükör előtt állva és pózolva.

– Hát látszik is a járásodon, hogy egy elég élvezetes éjszakán vettél részt! – Bakugou levette a napszemüveget és Todorokihoz sétált. – Még megismételhetjük! – súgta a fülébe, amibe a kisebb bele borzongott.

– Akkor már elvetetted azt, hogy megcsallak?

– Te nem olyan vagy, szóval igen. És, mert újra hallani akarom a kéjes nyögéseidet és kielégítő sóhajaidat. Meg ahogy a csípőd mozgattad. Ah... – sóhajtott a fiatalabb fülébe.

– Telhetetlen vagy! – fordult a szőke felé és egymásra tapasztotta ajkaikat.

– De attól még szeretsz.

– Persze! Hiszen, ki akarna egy ilyen sündisznót elhagyni? – vakarta meg Bakugou-t az álla alatt. A fiú csak morgott erre. 

– Ha én sün vagyok akkor te... egy cica vagy! – nézett bele azokba a heterokrómiás szemekbe. – Ó, és megérte olyan sokáig szívni a nyakad. – kacsintott egyet. Todoroki azonnal visszafordult a tükörhöz és megnézte, amiről társa beszélt.

– Ha ezt apám meglátja megöl! De alapból megöl, ha haza megyek. – gondolkodott el a felemás.

– Mindegy. Induljunk! – szólt Bakugou és felvette menyasszonypózba Todorokit.

– Kats-kun, tudok járni! – tette keresztbe a karjait a fiatalabb.

– Kats-kun? – állt meg a hamuszőke hajú. Elcsodálkozva nézte barátját, aki nem értette, miért lepődött meg. – Te most becézni kezdtél? – csillantak fel a szemei. Mint egy aranyos kiskutya, úgy nézett Shoutora.

– Igen. Valami baj van vele? – kérdezte aggodalmasan a másik.

– Jaj, nem, dehogy. De ha én vagyok Kats-kun, akkor te légy... hm... Sho-chan! – villantott egy szerelmes mosolyt Bakugou és várta barátja reakcióját.

– Nem. – jelentette ki semleges hangon.

– Ha? De miért?

– Mert emlékeztet valakire. – halkult el a hangja a végére. Fejét leszegte, nem akart a szőke szemébe nézni.

– Hé, nem baj! Majd adok egy másikat. – Mosolyodtak el mindketten.

Bakugou letette Todorokit, hogy nyugodtan tudja magukat vezetni.

Nem volt olyan hosszú az út. Egy sikátorba tértek le. Csak egyenesen mentek, majd néhány dobozt elmozdítva bementek egy kis szobába. Egy férfi volt ott. Tele volt égési sérülésekkel. Bakugou egyből felismerte, neki is támadt, de az ott lévő nem ellenkezett.

– Kats-kun, hagyd! – szólt barátjára.

– De ő egy bűnöző! – fejezte be a megkötözését a szőke.

– Nem, nem az!

– Akkor? – nézett a szokásos Bakugou fejjel.

– Ő a bátyám. Touya ő itt Kats-kun. Kats-kun ő itt Touya, ismertebb nevén: Dabi. – mutatott a megégetett férfira.

– Mi a fasz?! – próbálta felfogni az információkat, de nem akarta elhinni.

– Helló! – intett Dabi a szőkének. – Mennyi dologról tud? – fordult öccséhez.

– Semennyit. – mondta Todoroki az unott nézésével.

– Te mesélsz vagy én?

– Majd én! Kats-kun, te csak figyelj! – mutatott Bakugou-ra, majd intett, hogy üljenek le.