A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

9. fejezet

Az első júliusi nap vasárnap volt. A reggel nehezen indult sokak számára. 10-11 között ballagtak le a másnaposok a nappaliba, egy kis reggeli reményében. Szerencséjükre Iida épp az ételt készítette, így nem sok várakozás után meg is kapták. Finoman falatozták a meleg élelmet, a nappaliból a tévé hangja szűrődött be az étkezőbe. Valami romantikus, csöpögős filmet nézhettek. Mikor megreggeliztek, megnézték ki az aki a tévét hallgatja. Hagakure és Oijiro volt az aki odafigyeltek az eseményekre. Midorya az ablakból nézett kifelé. Shouji, Satou, Kouda és Mineta sepregettek. Yaoyorozou, Jirou és Asui a díszeket szedegették fel. Tokoyami a tányérokat mosta. Aoyama, Ashido, Kaminari, Uraraka és Sero a nappali közepén álltak, totál másnapos fejjel. Bakugou és Kirishima a szőke szobájában beszélgettek. Todoroki is a saját hálókörletében volt.

A szőke és a vörös nem tudtak megegyezni. Ugyanazokat a köröket futják egymás után.

– Kiri, én elmondom neki! Leszarom, hogy szaros Deku mire kért meg, tudnia kell róla! Bedrogozta és megerőszakolta! – ordítozott Bakugou. Kirishima erre összevonta a szemöldökét.

– Bakubro, tudom te mindenképp elakarod mondani neki, de gondolj bele ez neki mennyi traumával fog járni! És Midorya a legjobb barátja, nem lenne neki könnyű feldolgozni. Neked sem lenne! – erősködött a vörös.

– Bedrogozta! Mi van, akkor ha emlékszik valamire?! Tudni akarja majd, de Deku nem fog mondani semmit!! – csapott egyet az asztalra a szőke.

– És ha nem rémlik neki semmi? – emelte fel egyik szemöldökét Kirishima, amit Bakugou egy sóhajjal jutalmazott. – Én csak azt mondom, hogy...

– Kiri! – szakította félbe a vörös mondatát, karba font karokkal. A lehajtott fejét felemelte és egyenesen Kirishima vörös szemeibe vezette sajátjait. – Dekut fel kell jelenteni nemi erőszakkal! De, ha ez nem győzött meg, akkor mondok mást. Mi van, ha valami nemibetegséget elkapott. Igaz valószínűleg nem, de vessük fel, hogy igen. Szegény nem fogja tudni hogyan. – mondta a végét nyugodtabban.

– Igazad lehet. Tényleg nem gondoltam bele, hogy ez is lehet. – hajtotta le a fejét bűnbánóan.

– Rendben. Én elmondom neki, neked nem kell, ha félsz a reakciójától.

– Köszönöm Bakugou. – mosolygott barátjára cápafogaival.

A beszélgetés után a lifthez mentek, beszálltak. Mikor leért, a nappaliba vették útjukat. Szép tisztán festet, csak néhány papír fecni volt a földön. Momo és Kyoka a konyhában csinálták az ebédet. Katsuki is bement, hogy segítsen a két lánynak. Ők próbálták elküldeni a fiút, de az csak ragaszkodott, hogy bizony segíteni fog. Mikor végeztek, kivittek mindenkinek elegendő tányért. Mindenki szedett magának tésztát, utána mertek rá levest. Épp kezdték volna el a finom falatozást, mikor Todoroki kómás fejel leült az asztalhoz.

– Szia Todoroki! Sokáig aludtál. – nézett Yaoyorozou a felemásra, aki csak ásított egyet.

– Mindegy, hogy mi történt, most az a lényeg, hogy együnk! – szólt Kirishima és elkezdte az evést. Mindenki követte a példáját.

Mikor mindenki befejezte az étkezést, sokan a nappaliba mentek. Kirishimán és Kaminarin volt a sor, hogy mosogassanak. Bakugou még Todorokival ült az étkezőasztalnál. A felemás az utolsókat kortyolgatta a levesből. Mikor befejezte, felállt és a lifthez vette az irányt. Bakugou sem késlekedett, utána iramodott. A felvonóhoz érve beszáltak, Todoroki megnyomta a kettes gombot. Bakugou nem cselekedet így a hármas gombbal. A felemás csak értetlenül nézte a szőkét, de nem szólt semmit.

– Todoroki. – szólította meg Bakugou, felé fordította a fejét a felemás és várta, hogy folytassa mondandóját. – Beszélhetek veled a szobádban?

– Igen.

Ezek után nem szóltak egymáshoz míg a felemás szobájába nem értek. Besétáltak, Bakugou nyitva hagyta az ajtót, Todoroki furcsálta. A szőke bárhova megy becsapja, bezárja az ajtót. Miért épp az ő ajtaját hagyja nyitva?

– Bakugou miért nem zárod be az ajtóm? – kérdezte furcsálva.

– Azt szeretnéd, hogy bezárjam? – emelte fel az egyik szemöldökét. Todoroki egyet bólintott. Bakugou odasétált és bezárta.

– Mit is szerettél volna mondani? Nyugodtan ülj le. – A felemás leült az ágyára, de Bakugou csak elé sétált.

– Todoroki amit most mondani fogok az nagyon meg fog lepni, de előtte lenne egy kérdésem. – nézett komolyan Shouto heterokrómiás szemébe, két kezét a vállára tette. – Mire emlékszel a tegnapból? 

– Hát.... Körülbelül nyolctól éjfélig az erkélyen voltam. Midorya is csatlakozott hozzám.

– Hány órakkor?

– Tizenegy körül. Utána beszélgettünk. Megkérdezte hozzon-e nekem még inni. Én igent mondtam. Utána.... – gondolkodott el Todoroki. – Nem nagyon emlékszem mi volt. Csak egy-egy dolog ugrik be, de nem tudnám nagyon megmondani mi történt akkor.

– Akkor csak ezekre emlékszel? – a felemás bólintott. – Mielőtt elmondanám szeretném tudatni veled, hogy ez nem hazugság, Kiri tudja bizonyítani. Ezt nem azért mondom, hogy tönkre tegyem az életed. – hajtotta le a fejét és sóhajtott egyet Bakugou mielőtt belekezdett. – Midorya.... Midorya bedrogozott és..... – nézett fel Todororoki meglepődött arcára. Tágra nyílt szemei félelmet sugároztak.

– És? – kérdezte a felemás. Bakugou újra lehajtotta fejét. Nem akart a szemébe nézni.

– Éjfél előtt jöttél fel a szobádba átöltözni, összefutottál Kirivel.

– Igen. Erre valamennyire emlékszem.

– Elég sokáig fent voltál és nem jöttél le. Kiri megkeresett engem és kitaláltuk együtt megnézzük nincs-e bajod. – Bakugou pár pillanatig hallgatott. – Kiri be akart kopogni, de én csak berontottam, akkor láttuk, hogy Midorya....

– Mit csinált Midorya? – kérdezte Todoroki. Bakugou-nak eszébe jutott az a látvány, ahogy a felemás ott fekszik tehetlenül, ájultan, közben Midorya épp távozik belőle.

– Épp, akkor.... Midorya akkor hagyta el a tested. Sajnálom! – Todoroki szemi könnybe lábadtak. Bakugou hírtelen megölelte. Olyan erősen szorította, mintha attól félne, hogy ha elengedi, akkor összetörik, mint egy porcelánbaba. Todoroki lassan visszaölelte Bakugou-t, a fejét a vállába fúrta, az összes könnye ráhullott, így vizessé téve. A szőke elkezdte a hátát simogatni nyugtatás képpen. Bár tudta ennyi nem lesz elég, hogy Todoroki rendbe jöjjön lelkileg, de hírtelen csak ennyit tud tenni.

– Hogy tehette ezt? – kérdezte a felemás, mikor kicsit alább hagyott a sírása.

– Nem tudom, de figyelj! – távolodott el tőle és megfogta a vállait, szemét a másik heterokrómiás pupilláiba vezette. – Igérem, hogy megvédelek tőle és ha kell lerobbantom a fejét is! Oké? – kérdezte Bakugou egy aranyos mosoly kiséretében.

– Oké. – viszonozta a szőke mosolygását. – Ugye tudod, hogy jól áll, hogy ha mosolyogsz?

– Eljössz velem?

– Hova is?

– Anyukámhoz. Nem akarok egyedül menni. Kérlek! – kérlelte Katsukit, a szőke hamar rá bólintott. Ki ne örülne, hogy találkozhat a szerelme anyukájával? Bakugou-nak esze ágában sem volt visszautasítania.