A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

25. rész

Szeptember elseje. A nap, mikor a gyerekek a hosszú szünet után újra belépnek az iskola kapuin. A termekben újra az a nagy zsibongás. Kiabálás, hangoskodás. Ez tölti be szünetekben a szobát. A nyári eseményeket megbeszélhetik. A barátok jókat nevethetnek. A szerelmesek egy eldugott folyosón csókolózhatnak, hogy mások ne szerezzenek tudomást róla. A tanárok, akik szigorúak, de ők is tudnak nevetni egy-egy viccen, amit az osztály betyára elsüt. Mégis, a tudat, hogy vannak, akiknek ez a nap semmilyen értelemben nem különleges. Egyedül ülnek egy padban. Senki nem beszélget velük, senki nem keresi őket. Egy burokban vannak, ahol ki akarnak törni, de amíg nem jön egy megfelelő ember, addig az csak erősödik és erősödik. Todoroki is egy ilyen burokban volt. Az 1. A osztály, pedig kiszabadította. Aizawa sensei boldogan nézett mindig az osztályra, még, ha nem mutatta ki. A veszekedések, a nevetések, Bakugou robbantásainak a hangját lehetetlen elfelejteni. Majdnem másfél év alatt egy családdá kovácsolódtak.

A csengő megszólalt. Mindenki a helyén ült. Aizawa sensei hamar belépett a terembe.

– Jó reggelt osztály! – köszöntötte a diákokat. – A következő két-három hétben hősi munkát fogtok végezni! – többen suttogni kezdtek. Aizawa leintett mindenkit, akinek a keze a magasba lendült. – A profi hősök információi szerint a Gonoszok Ligája valami nagy dolgot szervez. Még többen csatlakoztak hozzájuk és néhány hős is eltűnt. Mindannyian kaptatok felkérést. Kiosztom, utána menjetek összepakolni! Náluk fogtok addig a pár hétig lakni. Ha a hőst, akivel vagytok elkapják, de titeket nem, akkor azonnal üzenjetek valakinek! Bárki lehet! – mondta Aizawa és kiosztotta a lapokat. – És, ha utasítást kaptok a hőstől, hogy gyertek vissza a kollégiumba, akkor nem kérdőjelezitek meg a döntést! Ennyit akartam. Mehettek pakolni.

Mindenki csodálkozott, hogy hogyan jutottak el idáig a gonoszok. Ötletük sem volt. A kollégiumi szobájukba mentek és elkezdték összepakolni a szükséges cuccaikat. Bakugou Todorokival beszélt közben. A dumája nagy része káromkodásból tevődött ki. A szomszédai is hallgatták. Mindenki hamar elkészült és a közös helyiségbe mentek le.

– Hogy érhették el ezt? – kérdezte Uraraka, aki Ashido pulcsija ujját szorongatta a kanapén.

- Nem tudom. – sóhajtottak sokan.

– De hősnek készülünk. Ezzel meg kell birkóznunk és a profikkal fogunk dolgozni! Nem kell aggódnunk! – bíztatott mindenkit Kirishima.

– Sikerült mindent bepakolnotok? – kérdezte Hagakure. Mindenki bólintott.

Még beszélgettek a diákok egy ideig. Igaz nem sokan, de azok jól szórakoztak. Ilyen semmiségekről szólt a csevej. Vicces történeteket meséltek és nevettek rajtuk.

Másnap reggel Bakugou elindult Best Jeanist-hez. Tanára már várt rá. Amint odaért egyből felvette a hős ruhát és elindultak járőrözni. Ez így ment egy hétig.

– Bakugou, öltözz! – szólt Best Jeanist. A szőke fiú bólintott és felvette a hős jelmezét.

– Hova megyünk? – kérdezte.

– Néhány járókelő látta, hogy Shigaraki és csatlósai bemennek egy sikátorba. Utánanézünk ennek. – Bakugou bólintott és elkezdtek a helyre sietni.

Gyorsan oda is értek. A sikátorba belépve kezdték keresni őket. Párszor balra fordultak és utána már csak egyenesen tudtak menni. Semmi jel nem volt, hogy itt jártak volna a gonoszok. Talán eltévesztették a helyet? A diáknak és a profi hősnek lankadt a figyelme. Hírtelen Shigaraki előugrott a rejtekhelyéről. Egy hajszál híján megérintette Best Jeanist. Bakugou amint felfogta mi történt, azonnal rálőtt a gonoszra. A profi hős is felkészült, épp a képességét akarta használni mikor valaki lefogta a kezeit és térdre lökte. Dabi állt fölötte. Beast Jeanist próbált felrúgni, de a gonosz rálépett mindkét lábára. Shigaraki már nem támadt Bakugou-ra. Toga Dabi mellett állva előhúzta a kését. A szőke fiú leterítette a lányt.

– Toga, hányszor kell elmondanom, hogy tartsd a tervet? – kötözte meg Shigaraki a profi hőst.

– De már úgy vágyom a vérre! – kuncogott fel a lány és fejen rúgta Bakugou-t.

– Lesz! Ne aggódj! – Shigaraki átkarolta a lányt.

– Kurogiri mindjárt nyitja a kaput. – mondta monoton hangon Dabi.

A szőke fiú támadni akart rájuk, de Best Jeanist megrázta a fejét. Így üzent a fiúnak, hogy menjen vissza az iskolába és számoljon be a tanárainak. Bakugou nem hallgatott mentorára, egyenesen a gonoszok felé futott. Robbantani akart, de Toga egy kést dobott a vállába így sikeresen el tudtak menekülni. A fiú felkiáltott. Hogy lehetett olyan béna, hogy egy gonosztevőt sem tudott elfogni? Dühös volt magára. A kést kihúzta. Vér csöppent a betonra. Az eszközt nem dobta el. Jó lesz bizonyítéknak, gondolta. Visszasétált az ügynökséghez. Ott mindenkinek beszámolt arról, hogy mi történt. A sebét lekezelték, összepakolta a cuccait és elindult vissza az iskolához. Aizawa sensei-t értesítette, hogy vissza fog térni. Az iskolához visszaérve a 2/A osztályterembe ment. Aizawa sensei, Uraraka, Jirou és Shouji voltak ott. Hírtelen valaki hátulról neki ment.

– Bakubro? – nézett a szőkére kerek szemekkel Kirishima.

– Ha? Te mit keresel itt? – fordult hátra az idősebb. (Bakugou született a leghamarabb az osztálytársai közül, így onnan bárkivel beszél az fiatalabb nála.)

– Gyertek beljebb! – szólt Aizawa. A két fiú bement és leültek a helyükre. – Mindannyian azért tértek vissza, mert a mentorotokat elfogták. Még sokakkal is ez történt. Nem tudjuk mit terveznek a gonoszok, de abban biztosak vagyunk, hogy nemsokára harcba kell szállnunk. Rengetek pro. hőst elfogtak. Még várunk egy-másfél hetet. Csak utána szállunk harcba, de csak alaposan kidolgozott tervvel! Bárkinek van bármi kérdése? Senki? Akkor visszamehettek a kollégiumba. Én még maradok és elmondom a maradék osztálytársaitoknak ugyanazt. – mindenki bólintott és a kollégiumba mentek.

Nem volt nyugodt a hangulat. Mindenki rettentően ideges volt. Valamennyire azért izgultak, mégiscsak ez lesz az első „nagy" csatájuk. Shigaraki és csatlósai erősebbek lettek, mint valaha. A legtöbb profit elfogták! A többi 2/A tanulói visszafelé tartottak a kollégiumba. A gonoszok terveznek valamit.

A maradék diák, akik még nem voltak ott, kinyitották a kollégium ajtaját.

– A ti mentoraitokat is elfogták? – kérdezte Midorya. Mindenki bólintott.

– A többi osztályt is visszahívták az iskolába. Tudtátok? – kérdezte Momo.

– Valamennyire. Mindenki itt van? – szólalt meg Bakugou.

– Megszámolom! – nyújtotta fel a kezét Ashido. – Tizenkilencen vagyunk. Valaki hiányzik.

– Sho? – nézett körbe a nappaliban Katsuki, de nem látta a szerelmet. – Hol van?

– Szóljunk Aizawa sensei-nek. – mondta Kirishima.

Bakugou, Kirishima és Kaminari mentek megkeresni a tanárukat. A többiek csendben vártak rájuk. A három diák hamar meg is találta Aizawát. Mondták neki egyik osztálytársuk eltünését.

– Ne féljetek meg fogjuk találni! Most épp egy megbeszélésre megyek. Tudósítom, majd Nezu igazgatónak! – válaszolt a tanár. A diákok bólintottak és visszamentek a kollágiumba.

Helló nem szeretném senki napját elrontani, de ezt ki kell írnom magamból. Akit nem érdekel nem kell elolvasnia. A tegnap érvénybe lépett abortusz törvényről lesz szó.

Röviden és tömören felháborító! Nem elég az, hogy a nőknek így is kevesebb joguk van, mint a [hülye] pasiknak, de még minket állítanak be hibásnak! A nők, akik szeretnék elvetetni a babájukat nem azért teszik, mert nincs jobb dolguk, hanem mert valamilyen anyagi, családi gondjai vannak. Az is lehet, hogy megerőszakolták vagy épp egy műtétet kéne rajta végre hajtani de a magzat miatt nem lehet. Lehet azzal jönni, hogy akkor védekezenek, de nem 100%-os egyik sem! Azzal, hogy rákészerítik, hogy hallgassa meg a magzata (azért nem gyereknek vagy babának írom mert még nem az) szívverését,azzal érzelmileg zsarolják és manipulálják, plusz tudatják vele, hogy egy szar ember!

Nem akarok több dolgot írni róla, mert újra felcseszem magam, de ezt tisztázni akartam. Ti egyet értettek a törvénnyel?