A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

4. fejezet

Bakugou reggel az ébresztője hangjára kelt. A tárgyat felrobbantotta, így biztosította, hogy a mellette lévők is ébredjenek fel. Kénytelen-kelletlen kikászálódott az ágyból. Felvette az iskolai egyenruháját, majd lesietett reggelizni. Nem sokan voltak lent. Asui és Uraraka falatozgattak az asztalnál, míg Tokoyami karba tett kezekkel ült, csukott szemmel a kanapén. Bakugou semmi lármát csapva sétált az asztalhoz és ő is elkezdte megtölteni éhező gyomrát. Mire befejezte az étkezést már a többi osztálytársa is lent lett. Elindult az iskolába, hogy ne kelljen addig is a "seggfejekkel" egy légtérben tartózkodnia. Szépen lassan szállingózik kezdtek az emberek a terembe.

Bakugou az utolsó óra előtt elment a mosdóba, de nem gondolt arra mi várhatja ott. A kézmosónál vércseppek, amik egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, míg egy wc kabinhoz nem ér, utána eltűnik.

- Jól van, melyik idióta ölt meg itt egy embert!! - kiáltott Bakugou, de választ nem kapott. - Hé! Van bent valaki! - ordított a wc ajtóra, ahonnan egy kis idő után egy halk motyogást hallott. - Rendben akkor kinyitom, ha nem tudsz mondani semmit! - azzal a lendülettel kirántotta az ajtót, és megpillantotta Todorokit, vérző karral. - TE MEG MÉGIS.... MI A JÓ KURVA ANYÁM TÖRTÉNT VELED!!!??? - rivalt rá a másik fiúra.

- Se-semmi! - mentegetőzött Todoroki.

Bakugou épp mondani akart valamit, de a másik elviharzott mellette. Nem értette mi történt a másikkal. Miközben ezen gondolkodott visszaért a terembe. Bent Iida hadonászott a kezével, hogy mindenki üljön le a helyére. Bakugou körbe tekintett a teremben s' szeme megállapodott Todorokin, aki ugyan úgy viselkedett, mintha a férfi mosdóban nem is történt volna semmi. Katsuki bement és leült a helyére, nem sokkal utána Aiwaza sensei is bejött és elkezdte az órát. Todoroki szorgosan jegyzetelt, ahogy sokan mások is. Bakugou az első tíz percben elaludt. A csengő hangja ébresztette fel. Aiwaza sensei elsőként hagyta el a termet, hogy minél hamarabb aludhasson. Kevesen voltak már bent, csak Kirishima, Midorya, Bakugou és Todoroki. Az előbbi ment volna ki, de valaki visszatartotta.

- Nem akarsz valamit elmagyarázni? - szólt Bakugou kicsit csípősen a másikhoz.

- Nem, nem szeretnék! De ha megbocsátasz, mennék! - kirántotta a vállát a két erős kar közül és kiment.

Bakugou követte az iskolától egészen a másik szobájáig, de oda nem mehet be, ezért leült az ajtó mellé.

- Hé Bakubro! Mit csinálsz? - kérdezte Kirishima, a már majdnem alvó Bakugoutól.

- Semmit.

- Aha, de miért ülsz Todoroki ajtaja előtt? - húzta fel a vörös az egyik szemöldökét.

- Azt ne itt kint beszéljük meg. - mondta Bakugou, majd behúzta Kirishimát a szobájába.

- Na elő a szaftos részletekkel.

- Mert tegnap rosszul volt és, hogy tudjak neki segíteni, ha baj lesz. - tette karba a kezeit Bakugou.

- Mióta érdekel téged, hogy van Todoroki? Nem utálod? - nézett furcsán a barátjára Kirishima.

- Nem, nem utálom! - akadt ki Katsuki.

- Akkor mit is érzel iránta?