A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

15. fejezet

Figyelmeztetés: Todo fem!! (Utolsó ilyen.)

Endeavour és fia alig váltottak pár szót, már veszekedésbe, ordítozásba fulladt az egész. Todorokit idegesítette, hogy apja nem bír túl lenni rajta, hogy valameddig lány lesz. Vagyis, reméli, hogy nem örökre. Számára lezárt volt az egész vita tárgya, de Todoroki Enji nem így gondolta. A felemás kinyitotta volna az ajtót, ha nem találkozik az arca apja tenyerével. Egy kicsit nagyobb puffanással ért földet. A kameraszobában lévők hallották. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi lehetett, de volt pár embernek tippje. Az ajtót kinyitotta egy szőke hajú fiú. Látta, ahogy a felemás a földön ül és az arcát fogja, Endeavour, pedig nem néz rá. A két Todoroki között feszült volt a levegő. Bakugou visszanézett a szobába és szólt Aiwaza sensei-nek, hogy elmennek kideríteni, hogy lehet Shouto újra fiú. A barátjához ment, akit felsegített a földről. Elvezette Todorokit az apja mellet. A férfi nem nézett a gyerekre.Még mindig szánalmas kölyök, de csak neki van esélye, hogy az első számú hős legyen! Egyszer megöli magát,  gondolta Todoroki Enji. Köszönés nélkül hagyta el az iskola épületét. Még látta, hogy merre mennek a gyerekek, de nem foglalkozott velük. Todoroki is látta apja távozását, de nem tette szóvá Bakugou-nak, így is fel volt húzva, hogy az apja arcon csapta. A szőke mindig ilyen védelmező és a felemás még nem is tudja mennyire szerencsés ezen a téren. Övé a legjobb pasi a világon! Nem csak kinézetileg, de érzelmileg is, noha a kis szündisznónk nem igen mutatja ki.

A parkba érve a lány után kezdtek kutatni. Sokszor volt olyan ember, aki hasonlított a keresetttükre, de nem ő volt. Todoroki le akart ülni egy padra, mikor észrevette a lányt. Látta és érezte, hogy ő lehet az. Leginkább reménykedett. Utána ment.

– Hé! – fogta meg az idegen vállát.

– Segíthete... – fordult meg a lány, de mikor észrevette a felemás hajat és szemeket, egyből tudta ki áll előtte. Az a fiú, akinek egy napja neki ment.

– Változtasd vissza!! – már ott is volt Bakugou. Az idegen rosszallóan nézett rá, de a szőkét ez egy cseppet sem zavarta.

– Az nem így megy. – kezdte. – De általában olyan két-három hétig tart. Ma lettél lány? – szegezte a kérdést Todorokinak. A fiú csak bólintott. – Ez esetben akkor még két hét. Ezzel együtt.

– Nagyon köszönjük, hogy elmondtad! – hajolt meg a felemás. A szőke csak állt. Még mindig dühös volt, hogy mit tett a barátjával. Az említett személy oldalba bökte és egy olyan „köszönd meg" nézéssel nézett rá.

– Köszönjük! – préselte ki a szót ajkai között. Nem volt neki szimpatikus az idegen, de nem tette szóvá, úgy is látszott rajta.

A két diák még nem ment vissza a kollégiumba. Kellemes meleg volt egy kis szellővel. Pont ideális egy romantikus sétához. Az is igaz, hogy nincsenek olyan régen együtt, de bármit megtennének egymásért. A két fiú egymás szemébe nézett. A szőke egyre közelebb és közelebb hajolt barátjához. Becsukták szemeiket. Egymásnak nyomták puha ajkaikat. Az ujjaik összefonódtak. Egy kívülálló szemszögéből úgy tűnik, mintha egy fiatal lány és fiú élnék első szerelmüket. A valóság is hasonló, de nem egy lány, hanem két fiú. Bakugou megnyalta Todoroki ajkait bejutást kért szájába. A felemás ösztönösen nyitotta szét neki. Átcsúsztatta a nyelvet, lassú tánc helyett egy intenzívebb csatát vívtak. Nem teketóriáztak. Lassan, lihegve váltak el egymástól, egy nyálcsíkot hagyva maguk után.

– Szeretlek! – suttogta a felemás ajkaira, aki felkuncogott.

- Én is! Soha ne hagyj el! – puszilta meg a szőke barátja orrát.

– Ha visszaváltozol kis kalandjaink lesznek! – vett fel egy perverz mosolyt.

– Bakugou!! – ütött a vállába Todoroki. A fiú csak nevetett ezen.

A kollégiumban mindenkinek elmondták ezt a jó hírt. A tanárok - főleg Aiwaza - örül ennek. Ashido emiatt kitalálta, hogy a vizsgák után el kéne menniük strandolni. Az osztály nagy része bele egyezett. Rengeteget beszélgettek arról, hogy hova, ki mit visz, mit fognak enni, és még hasonló dolgokról.

Másnap reggel Todoroki és Bakugou egymás mellet keltek. A felemás kikelt az ágyból és észrevette, hogy valami nem stimmel. Az ágyneműje piros, de nem kéne annak lennie. Egyből pánikba esett, biztos volt benne, hogy vérzik, de hogy hol, azt nem tudta.

– Katsuki, szerelmem! – rázta párja vállát, hátha felébred. – Édesem, vérzek!

– Huh... Mi? – kérdezte bágyadtan a szőke.

– Vérzek, de nem tudom hol. – a pánik még mindig érződött a felemás hangjából. A szőke szemei kipattantak és egyből elkezdte átvizsgálni szerelmét.

– Van ötleted, hogy hol? – csak egy fejrázás volt a válasz. – Hívom Minát.

Bakugou elmagyarázta Ashidónak azt, amit ő is tud. A lány egyből tudta mi van. Átment a szobába egy kistáskával. Megfogta Todoroki kezét és a mosdóba vezette. A szőke kint állt. Nem tetszett neki, hogy legjobb lány barátnője meztelenül látja a felemást -, bár az is igaz, hogy történetesen most nem olyan, mint amilyennek lennie kéne.

– Itt hagyok nektek egy rekesszel. Ha nem tudnád beleilleszteni a bugyidba a betétet, akkor csak hívj. – jöttek ki együtt.

Bakugou-nak Ashido elmagyarázta azt, amit Todorokinak is. Megköszönték a lány segítségét és elkezdtek készülődni az iskolába.