A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

19. fejezet

Figyelmeztetés: +18-as jelenetet tartalmaz. (Igaz, senkit sem érdekel, de azért szólok.)

A szőke a felemás felé tornyosult. A vörös szemek végig pásztázták a fiút. Felemás haja a szemeibe omlott. Pizsama felsője kicsit nagy volt rá. A kezei a szőke nyaka köré fonódtak. Egy angyali mosolyra húzódott a szája.

A szőke a lábát neki nyomta Todoroki alsójának, ami egy sóhajt csalt ki belőle.

– Biztos akarod? – húzta vissza a lábát Bakugou és mélyen a heterókrómiás szemekbe nézett.

– Igen! Igen, biztosan! – puszilta meg az alacsonyabb a magasabb száját.

– Szólj, hogy mikor hagyjam abba! – utasította Bakugou. Todoroki csak bólintott.

A szőke a lábát megint neki nyomta a felemás alsójának. A Todoroki erre egy kellemes sóhajt hallatot. Kezeit Bakugou arcára helyezte. Közelebb húzta magához és megcsókolta. Lassú volt. De mégis, volt valami, ami mássá tette, mint amilyen az eddigi csókok voltak. A szőke megnyalta Todoroki ajkait. A bejutást megkapta. Nyelveik elsőnek kellemes, majd egyre vadabb, keményebb táncot lejtettek. A felemás beleharapott Bakugou alsó ajkába. A kicsorduló vért letörölte a nyelvével. Levegőhiány miatt elváltak egymástól. Kicsit lihegtek, de a szőke nem állt meg. Lehúzta a Todorokin lévő póló nyakát a vállára. A felemás nyakára hajolt és szívni kezdte. A fiatalabbik kisebb sóhajokat adott ki, de próbálta visszafojtani, ami Bakugou-nak nem nagyon tetszett.

– Ne fogd vissza a hangod! Hallani szeretném! – emelte el a fejét a felemás nyakától és a szemeibe nézett.

– O-oké! – dadogta Todoroki és elmosolyodott.

A szőke visszahajolt a felemás nyakára. Néhol meg is harapta. A bőr megtartotta a fogai nyomát. Felemelte a fejét és egy nagy levegőt vett. Visszahajolt és elkezdte egy feltűnő helyen szívni a felemás hófehér bőrét. Már nem fogta vissza Todoroki a hangját. Erre Bakugou elmosolyodott. Mikor úgy gondolta, hogy pár napig biztos látszani fog, felemelkedett. Két kezét a felemás feje mellé tette. Komoly arccal tekintett rá. A kisebbik megfogta az idősebbik pólója alját és elkezdte lehúzni. A szőke segített neki, hogy könnyebben lejöjjön magáról a ruhaanyag. A felemás elé tárult barátja szépen kidolgozott felső teste. A feje rögtön piros színt vett fel.

– Ennyire zavarba jöttél? – kérdezte Bakugou egy győzedelmes mosollyal.

– Fo-fogd be! – tapasztotta a magasabbik szájára a kezét.

A szőke megfogta a barátján lévő pólóját és elszakította. Tudta, hogy ezért még az anyjától kapni fog, de perpillanat ez érdekelte a legkevésbé. A felemás csak értetlenül nézett a széttépett anyagra.

Az idősebbik a fiatalabb mellbimbóit vette kezelésbe. A nyelveit körkörösen mozgatta a puha bőrfelületen. Todorokiból sóhajok hada hagyta el a száját. Bakugou egyik bimbóját a nyelvével a másikat az ujjaival kényeztette. A fogával harapdálni kezdte. Egy erősebbnél a felemás felnyögött. Ujjaival morzsolgatta dörzsölgette. A szobát Todoroki sóhajai töltötték be. Bakugou fordított. Ahol az ujjaival kényeztette a fiatalabbat, ott most a nyelvével fogja. Fordítva is igaz. Ugyan azok voltak a felemás reakciói. A szőke csak mosolyogni tudott, hogy milyen érzékeny.

– Na... Katsuki ez... ez nagyon jó. Ah! – sóhajtott fel Todoroki mikor Bakugou megszívta bimbóját.

– Még csak most fog beindulni a buli! – hajolt el a felemás mellkasáról és egyenesen a szemeibe nézett.

A szőke felállt az ágyról és letolta a boxerét. A kisebbik elé tárult hatalmas méret. Csodálkozva nézte meredező tagját, amit nem sokára magában fog érezni. Bakugou lekapta Todorokiról az alsóját, így már ő is láthatta, hogy barátja is elég izgatott állapotban van.

– Kabd be! – utasította a szőke a felemást.

– Mit? – nézett értetlenül, de akkor vette észre, hogy Bakugou néhány ujját a szája elé tett.

Todoroki bekapta és szopdosni kezdte. Egyszer-kétszer ráharapott, de nem olyan erősen, csak annyira, hogy érezze a másik a törődést. Kivette az szőke az ujjait a szájából és a valagához vezette. Körkörös mozdulatokkal nedvesítette körbe. Az egyik ujját felhelyezte, amire egy kicsit felnyögött a kisebb. Bakugou várt egy kicsit és még egy ujját hozzáadta. Todorokinak hasonló volt a reakciója, mint az elsőnél. Ollózó mozdulatokkal próbálta a felemás tágítani, hogy férfiasságát be tudja fogadni. A harmadig ujját is hozzáadta. Most már három ujj mozgott a fiatalabban. A nyögések itt sem maradtak el. Mikor az idősebb elég tágnak érezte társát, családi örökségét a farpofájához illesztette. 

– Várj! – szólalt meg Todoroki.

–Hm? Ja óvszer! A fiókban van. 

 A felemás belemarkolt a fiókba. Kihúzott párat és odaadta a szőkének. Bakugou elvette tőle, egyet kiválasztva kinyitotta. Letépte a tetejét, kivette belőle és a farkára húzta. Todoroki bólintott, hogy mehet. Lassan hatolt belé. Szörnyen fájdalmas volt a fiatalabbnak, a nyögései is inkább hasonlítottak fájdalmas kiáltásoknak. A szőke barátja szájára hajolt és csókolni kezdte, hogy elvonja a figyelmét a fájdalomról. Megnyalta ajkait, amit Todoroki ki is nyitott, így szabad utat adva a nyelvének. Lassú, kellemes, ringató táncot lejtettek. Nem akartak durvulni. Levegőhiány miatt elváltak egymástól. A szőke elkezdett mozogni, amire a felemás válasza jóleső nyögések voltak. Mindig, amikor Bakugou gyorsult, akkor durvult is. Todoroki fájdalmában a barátja hátát karmolászta, amire a társa sokszor felszisszent. Így, ahogy haladtak a kielégültség felé, annál nagyobbakat sikítottak és nyögtek, amik betöltötték az egész szobát. Todoroki Bakugou kérésére mozgatni kezdte a csípőjét egyre gyorsabban, hogy elérhessék a csúcsot.

– El... el fogok... menni! – sikította szaggatottan a felemás.

- Én is! Én is szívem! – csókolta meg barátját a szőke.

Egyszerre élveztek el. Todoroki örömnedve a lepedőre is rácsordult, ahogy a két fiú hasára is. Bakugou távozott a felemás testéből és lihegve dőltek háttal az ágyra. Kezeiket egymásra tették, majd összekulcsolták az ujjaikat. A szőke levette az óvszert, összecsomózta és kidobta az ágya melletti kukába.

– Katsuki! – szólította meg a mellette fekvő, izzadt Bakugou-t.

– Hm? – fordította a felemás felé a fejét.

– Szeretlek! És... ez nagyon jó volt! – ment közelebb az idősebbhez. A szájához hajolt és megcsókolta.

– Én is, életem! – mondta Bakugou miután elváltak egymástól. 

Remélem tetszik nektek ez a fejezet. (Tudom, hogy mindenki arra várt, hogy végre lefeküdjenek.) Ha bármi hibát vétettem, akkor kérlek írjátok meg. Köszi szépen! 

Csokipapir