A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

26. fejezet

Egy hónap telt el mióta a Gonoszok Ligája mozgolódni kezdett. Az a pár hős, akit még nem kaptak el mindig óvatosan mozogtak a városban. A Liga néhány tagjai járőrözni szoktak, hogy megtalálják az U.A tanárait. Néha a diákok kilopakodtak, de ha őket észrevették, akkor sem nagyon törődtek velük. Néhányukat mégis elfogtak. Nem tudták mire megy ki a játék.

Aizawa belépett az osztályterembe.

– Megtaláltuk, hogy hol van a Liga! Öltözettek és itt találkozunk! – mondta az osztályfőnök.

A diákok elmentek átöltözni. Sokan izgultak. Fogalmuk sem volt róla, hogy hány emberrel állnak szemben, mennyire lesz nehéz feladatuk vagy, hogy életben maradnak-e. Vajon osztálytársuk és a profi hősök életben vannak még? Nem tudták, de hamarosan mindenre fény fog derülni.

– Várunk még valakire? – kérdezte Aizawa mikor az utolsó embere újra belépett a tanterembe.

– Nem. – válaszolták.

– Aizawa sensei! – tette fel a kezét Uraraka. A tanár bólintott. – Hányan szállunk szembe a gonoszokkal?

– Körülbelül száz-százötvenen, miért?

– De a bűnözők? Ők több ezren is lehetnek! – szólt közbe Ashido.

– Ezzel kell beérnünk. – sóhajtott Eraserhead.

– Vonjuk be a civileket! Egyszerű! – fonta keresztbe a karjait Bakugou.

– Azzal veszélyeztetjük őket! – hadonászott a kezeivel Iida.

– Ezzel az akcióval minket is! – állt fel a szőke és robbanásokat generált a kezével.

– Engedélyt adok rá, de ha nem akarnak, akkor nem jönnek! Kérdezősködjetek és ha valaki jönni fog küldjétek ide. – bújt a tanár a hálózsákjába.

A diákok fellelkesülve hagyták el az iskola épületét. Néhányan visszaöltöztek hétköznapi ruhába, de voltak olyanok, akik ezzel nem törődtek. Bakugou is ezek közé tartozott. Épp a Todoroki házhoz tartott. Nem nagyon ismerte a családot, de Shouto elmondása szerint a nővére kedves, a bátya pedig vicces. Becsengetett. Egy fiú nyitott ajtót. Fehér kócos haja és szürke szemei voltak. A japán stílusú ház ajtajában állt.

– Szia! – köszön a fehér hajú.

– Szia! Bakugou Katsuki! – nyújt kezet a szőke.

– Todoroki Natsu!

– Az öcsédet elrabolták a Gonoszok Ligája. Szeretnél segíteni megmenteni? – nem haboz a fiatabb fiú, egyből feltette a kérdést.

– Shot elrabolták? – jött ki Todoroki nővére.

– Igen. – válaszolt Bakugou lehajtott fejjel.

– Segíteni akarok megmenteni az öcsémet! – mondja magabiztosan Natsu.

– Rendben!

– Natsu, – az említett a lány felé fordult. – vigyázz magadra! És te is!

A két fiú egymás mellett sétáltak. Még találtak embereket, akik harcolni akarnak. Férfiak, nők, gyerekek. Minden korosztály közül csatlakoztak páran. Bakugou örült, hogy az egyszerű civilek is vissza akarják foglalni a várost és egész Japánt is. Ha a főnök el lesz fogva utána a talpnyalók meg fogják bosszúlni, így besétálnak, majd a csabdába.

Visszamentek az iskolába. Aizawa gyors kiképzést tartott az embereknek és a tervet is megosztotta velük. A 2/A a kollégiumban voltak. Bakugou bezárkózott a szobájába. A lábai összerogytak alatta. Sírni kezdett. Egy hónap eltelt és semmit nem tud a szerelméről. Még az is lehet, hogy megölték, még akkor is, ha nekik dolgozott. A mellkasába fájdalom hasított. A szíve darabokra fog törni a nyomás alatt. Eddig kemény bírt maradni. Felállt és mindent lesöpört az asztaláról. Hallott, hogy egy üveg megreped vagy eltörik. Odanézett, ahol hallotta. Egy kép volt róla és Shoutoról. Egy vidámparkban készült. Todorokinál egy rózsaszín vattacukor volt. Bakugou átkarolta és a kamerát tartotta. Mindketten mosolyogtak. A szőke még a fogait is kivillantotta, de a felemás nem. Katsuki felemelte a képet. Nézte és a könnyei potyogtak rá. Az ujjait végig vezette Todoroki arcán. Felállt, kivett a szekrényéből egy ruháját. Azt ölelve bújt az ágyba. Eszébe jutott, mikor a nyár utolsó éjszakáján felmentek a tetőre. Cukrászdába lopakodtak. Mikor megismerkedtek Kaminari bátyával. Újra felidézte azt, amikor Todoroki beszélt neki a múltjáról. Most itt állok a szakadék szélén és senki nincs mögöttem, hogy megfogja a kezem, jutott eszébe ez a mondat. Csak hírtelen felvillant az elméjében. Nincs egyéb ok.

Bakugou álomba sírta magát.

A szőke fiú egy tisztáson állt. Látott tőle nem messze egy felemás hajkoronát. Futni kezdett felé. A fiú felé fordult. Indult volna, de valaki megragadta a nyakát. Bakugou látta, ahogy szép lassan szét porlad. Mégis, Todoroki mosolygott. Katsuki szemeiből elkezdett szivárogni a víz. Lefojt az arcán, onnan a fölre csöppent. Shouto hamvaihoz rohant. Próbálta összekapargatni, de nem ment. Shigaraki szétszorta őket. A kék hajú férfi már rég eltűnt, pedig Bakugou most olyan szívesen halálra verte volna. De perpillanat hamar visszaterelődött a figyelme a kis halom porra. A kezébe vett amennyit tudott. Nehezen kiásott egy kis lyukat és belehelyezte a szerelme hamvait. Két botból csinált egy keresztet. Beleszúrta a földbe.

A szőke hírtelen felült az ágyában. A telefonjára nézett és látta, hogy még csak hajnali négy. A képet megkereste, a kis komódjára tette és visszafeküdt aludni.