A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

8. fejezet

Figyelem!!: Szexuális bántalmazás!!!

Shouto hírtelen azt érezte, mintha nem lenne ereje megmozdulni. Eddig sem volt nagyon, de most tehetetlennek érezte magát. Nem érezte jól magát. Nagyon nem. A nadrágját ki sem tudta választani, így Midorya előtt egy alsónadrágban fekszik a földön. A zöld hajú mellette állt. Izuku megfogta Todorokit a hóna alatt és megpróbálta felrakni az ágyra. Azt hittem nehezebb lesz, de azt sem, hogy mondom könnyű volt, de fent van az ágyon ez a lényeg, gondolta Midorya. Todoroki, mint egy tárgy feküdt az alvásra használt tárgyon. Az izmai ellazultak, annyira, hogy mozdítani alig bírta. Midorya nézte a tehetetlen fiút. Ott feküdt előtte. Midorya a kezét Todoroki alsójához vezette, majd szépen lassan elkezdte lehúzni.

– Mi.....do...rya....kér...kérlek. – nyöszörgött a felemás. A zöld hajút nem hatotta meg a kérlelése.

– Nyugi, élvezni fogod! Ja és holnap délre már biztos elmúlik a drog határa. – mosolygott gonoszan.

– Te...te...drogot te...tettél az....ita...lomba? – kérdezte Todorkoi, szemhéja kezdett leragadni. – Mi.... mi fé...félét? – a felemás a fáradt tekintetét a zöld hajúra vezette, aki sunyin vigyorgott rá. Elég ijesztően.

– Azt nem kell tudnod! Bár..... Úgy sem fogsz emlékezni, szóval elmondom. Rohypnolt. Lehet amit most fogok veled csinálni kicsit vagy nagyon fájni fog! – azzal Midorya megszabadította magát a felesleges ruhadaraboktól.

Todoroki még mondani akart valamit, de nem volt ereje. Csak nézte, ahogy zöldhajú társa benyálazza két ujját. Midorya felemelte Todoroki lábait és a nyakába rakta. Így elég helye volt. Az ujjait a felemás bejáratához vezette. Felhelyezte neki, ami egy kis fájdalmas hangot csalt ki belőle. Midorya várt egy kicsit, majd elkezdte az ujjait mozgatni. Ollózó mozdulatokkal nagyobbította ki a felemás bejáratát, hogy férfiassága biztosan beférjen. Mikor a zöld jónak érezte, családi örökségét Todorokiba vezette. A felemás a drog hatásai és a gyors mozdulattal belé helyezett húsrúd miatt elájult. Midorya tövig nyomta magát, majd kihúzta férfiasságát. Ezt addig folytatta amíg el nem ment a felemásban, aki tehetetlen volt a zöld hajú ellen.

Kirishimának feltűnt, hogy Todoroki már régen a szobájában van. Megkereste Bakugou-t aki elment még egy kis alkoholért. Mikor megtalálta megkérte, hogy jöjjön vele megnézni Todorokit, hogy jól van-e vagy nem történt-e valami vele. A szőke és a vörös egymás mellet mentek a lifthez, ahova beszállva megnyomták a kettes gombot. Felérve egyből a felemás szobájához vették az irányt. Kirishima kopogni készült, de Bakugou csak kinyitotta az ajtót és látta, ahogy Midorya épp Todorokit hagyja el. A felemás szemei csukva voltak, így úgy gondolta alszik.

– Kaccan! Nem gondoltam volna, hogy te is szexre vágysz! Todorki-kun még egy darabig ki lesz ütve, szóval szabad a pálya. – mosolygott angyalian Midorya.

– Te...te képes voltál megerőszakolni Todorokit??!! – csattant fel Bakugou, de a zöld hajú csak felkuncogott.

– Midorya, mit tettél Todorokival? – kérdezte Kirishima, a szőkénél nyugottabb hangon.

– Hogy érted ezt? Nem egyértelmű? – kérdezte Midorya, miközben felvette a levetett ruhadarabjait.

– Leitattad?! – tudakolta Bakugou egy kicsit nyugottabb hangon.

– Nem. – válaszolt a zöld hajú egyszerűen. – Bedrogoztam. Adhatok ha kell. De.... Miért is jöttetek Todoroki szobájába? – sétált a felemáshoz, megkereste az alsóját és felhúzta rá. Megigazította az ágyon, betakarta.

– Mondta nekem, hogy feljön átöltözni és lerakni a cipőjét. – válaszolt Kirishima. Bakugou összehúzta a szemét, ahogy látta, hogy Midorya megpróbálja elhelyezni úgy Todorokit, mintha semmi nem történt volna.

– Hát az baj. – sóhajtott a zöld hajú. – De ez maradjon csak a mi kis titkunk. – kacsintott a két meglepett fiúra.

– Miért is?! – emelte fel a hangját újfent Bakugou.

– Kinek hinnének jobban? Neked vagy nekem? – kérdezte Izuku. – Nekem, mert én nem vagyok egy idegbeteg rohadék!

– Ez miért jó neked? – próbált Kirishima közelebb menni Midoryához, de ő csak kikerülte.

– Hallottátok Minát! Todoroki-kunt ki ne kívánta volna abban a ruhában?

– Ez nem mentség, te erőszaktevő, rohadék! Remélem a pokolban rohadsz meg!!! – kiáltott Bakugou.

– Áll az alku? Nem mondjátok el senkinek és senki nem fog még jobban megutálni téged, Bakugou! – nézett komolyan a szőke, vörös szemeibe.

– Takarodj a szobádba!! – parancsolt a szőke Izukura.

– Miért is? – próbálta húzni Bakugou agyát, de ő csak gyilkos szemekkel tekintett rá.

– Csak TAKARODJ!! – kiabált. Midorya kisietett a szobából, az orra alatt káromkodva.

Kirishima odament az ágyhoz és megnézte Todoroki pupilláját. Bakugou kiváncsian figyelte mit csinál barátja. Ő közben megállapította, hogy a szekrény nyitva áll, néhány - valószínűleg – már párszor használt ruha volt gyűrödten bedobálva. Nem gondoltam volna, hogy „Mr Tökéletes" képes csak úgy behajigálni a ruháit a szekrényébe, gondolta Bakugou, majd visszapillantott kábán fekvő társára. Kirishima a felemás pulóverét kezdte levenni, hogy éjszaka ne legyen melege. Mikor sikeresen teljesítte, akkor látta meg Todoroki kezén lévő fáslit, ami a csuklója köré volt tekerve. Bakugou-nak egyből eszébe jutott a hétfő utolsó óra előtt történtek. Hozzá akart nyúlni a kötéshez, de a vörös rácsapott a kezére. Inkább nem próbálta meg újra. Betakarták Todoroki, majd kimentek a szobájából. Bakugou felment a harmadikra, Kirishima meg a folyosó végén lévő helyiségbe lépett be.