A szerelemed az életerőm [TodoBaku]

10. fejezet

Kirishima a nappaliban ült a legtöbb osztálytársával. Valami szappanopera ment a tévében. Azon kívül az egész kollégium csendes volt. Túlságosan is. Eijiro felment a szobájába és elkezdett rendet rakni. A földön heverő ruhákat levitte a mosógéphez. Az ágyát bevetette. Az ablakot kinyitotta, hogy kiszellőzzön az egész szoba. A súlyzókat a helyükre tette, egyet hagyott csak kint. Emelgette, hogy valamivel elterelje a figyelmét arról, hogy Bakugou-nak, hogy sikerült beszélnie Todorokival. A fiú nagyon kiakadt, nem hitt neki, vagy egyszerűen elküldte a szőkét, hogy nem érdekli őt? Nem bírt lenyugodni. Lerakta a nehéz súlyt és az ablakon kihajolva nézte az utcán elhaladó embereket. Hétvégénkét is sokan jöttek megcsodálni az UA.-t. A kisgyerekek arról álmodoztak, hogy, majd ha nagyobbak lesznek, akkor oda fognak járni. Hősök akarnak lenni. Kirishima is így volt. Neki sikerült felvételt nyernie, otthon az anyukája nagyon örült szeretett fia sikerének. Az édesanyja mindenben támogatta, de vajon elfogadná? Kirishima Eijiro-nak tetszett egy fiú. Vagyis... Eddigi élete során csak a pasik jöttek be neki. Már régóta tervezi anyjának a comming out-ját, de sosem volt megfelelő alkalom. Már úgy tervezi, hogy ha összejön a kiszemeltjével, akkor mondja el, hogy meleg. Az anyja mindig is remélte, hogy egyszer haza hoz egy szép lányt, megházasodik vele és lesz sok gyerekük. Nem akarja, hogy aki életet adott neki ezért a dolog miatt megutálja. Hírtelen valaki kopogtatott az ajtaján.

– Nyitva! – szólt. Az ajtó túloldalán lévő egyből kitárta.

– Eijirooo segíííts!!! – térdelt le előtte Kaminari, könyörögve kérlelte.

– Felgyújtottad a konyhát??!! – akadt ki Kirishima. Elkezdte keresni a szobájába rejtett poroltót.

– Mi? Nem, dehogy! Véletlen széttéptem Minának a yaoi-s poszterét. Kérlek segíts! – rimánkodott.

– Most bújtassalak el.... – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta. – vagy segítsek egy újat beszerezni?

– Újat beszerezni! Kérlek, keservesen könyörgöm segíts ki! – kezdett el Kaminari könyörögni, fejét Kirishima pólójába fúrta. – Mina ki fog nyírni! De még csak tizenhét éves vagyok, élni akarok még!

– Nyugi Denki! Segítek! – kezdte el simogatni a szőke fejét, aki erre a vörös szemeibe nézett. Egy bíztató mosolyt küldött felé.

– Imádlak! – ugrott Kirishima ölébe. A fiú majdnem hátraesett.

A két fiú egymás mellett sétált a parkban. Kaminari már megvette a posztert. Kirishimát meghívta egy fagyira a segítsége miatt. Denki belga csokit és málnát, Eijiro citromot kért. A szőke, mint úriemberhez illik kifizette a vörös részét is. Kellemesen sétálgattak egymás mellet. Mikor meglátott Kaminari egy szökőkutat egyből odarohant. Mint egy kisgyerek, aki életében először lát olyan dolgot, csodálta a feltörő vizet. A kezét belelógatta. Kirishima titokban elvette tőle a papírtáskát, nehogy véletlenül a szökőkútban kössön ki. Mosolyogva nézte, ahogy barátja gyermetegen játszadozik. Néhány öt-hat éves kisgyerekkel fogócskázni kezdett. Mikor már Denki jó ideje játszott, Eijiro megnézte a telefonján az időt.

– Denki! Gyere, menjünk haza! – kiáltott a futó fiúnak.

– Megyek! Sziasztok gyerekek! – köszönt el a kicsiktől, akik szomorúan néztek a távolodó fiúra.

– Majd még játszhatsz velük! – mosolygott angyalian a vörös.

– Jeej! – ugrott Denki barátja hátára, Eijiro megfogta a combja alatt, így kezdett vele hazafele sétálni. Néhány gyerek anyukája elég csúnyán nézett a két fiatalra. Nem tetszett nekik, hogy két fiú úgy mennek, mint a szerelmesek. Vagyis így vették ki, pedig csak barátok voltak.     

Egyelőre!

Még elfelejtettem írni, hogy már másodikosok. És most jöttem rá, hogy a kollégiumi szobákban alig van pár jelenet. XD

Csokipapir