A te szemeden át (Befejezett)

Új munka

Vladimir pov.
Idegesen álltam a hatalmas ház előtt. Most lesz az állás interjúm. Elvileg ápoló leszek egy süketvak férfinek. A munkaadóm pedig az édesanyja lesz. Megnyomtam a csengőt. Egy fekete hajú nő nyitott ajtót. Túl volt a negyvenen, de így is erős tartása volt és gyönyörű arca.
– Jó napot! Vladimir Tresure vagyok, az állás interjúra jöttem. – húztam ki magam.
– Jó napot! – ráztuk meg egymás kezét. – Jöjjön be! – invitált be. A ház hatalmas volt, de nem olyan értelemben, hogy hatalmas volt, hanem üres. Pár bútor és kép volt, de se szőnyeg, se egy kisasztal. A nappaliban a padló puha volt.
– Ha leveszi a cipőjét tegye fel arra az állványra. — mutatott a mellettem lévő cipőspolcra. Tettem, amit mond, majd leültünk a konyhában.
– Kér teát? Esetleg kávét?
– Nem, köszönöm. Nem kávézok.
– Főzni tud?
— Kávét vagy ételt? Mind kettőt amúgy, csak nem iszom.
— Maga jól forgatja a szavakat. Ez gyors és éles gondolkodásra utal, amit én díjazok. Úgy tudom, korábban idősek otthonában dolgozott.
– Igen, innen ismerem a jelnyelvet és a Braille írást is tudom.
– De maga csak 19 éves. Honnan volt ideje ennyit dolgozni? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Az iskolában kétszer is osztályt ugrottam és korábban befejeztem a gimit. Úgy döntöttem, hogy az egyetemmel várok és dolgozom, hogy segíthessek a szüleimnek, ugyanis van egy kis anyagi problémánk, de megvagyunk.
– Ez nagyon kedves. — mosolygott.
– Köszönöm. – bólintottam hálásan.
– Azonban a fiam aligha olyan, mint az öregek, akikkel eddig dolgozott. A fiam makacs és ha mérges akkor agresszív is tud lenni. Ezt jobb ha tudja.
– Türelmes vagyok. Igyekszem mindig a dolgok pozitív oldalát nézni. Ha bezárul egy ajtó, kinyitunk egy másikat.
– És ha nincs másik ajtó? – kérdezte komolyan.
– Akkor kimászok az ablakon. Sosem szabad feladni. — mondtam határozottan. Egy pillanatig kételkedve nézett engem, majd kinyújtotta a kezét és elmosolyodott.
— Jól kifogunk jönni egymással, Mr. Tresure.
— Vladimir, vagy Vladi. Kérem! A Mr. Tresure valahogy öregnek hangzik. – ráztam vele kezet. Azt hiszem az enyém az állás.