A te szemeden át (Befejezett)

Feszültség

Igor pov.
Nem tudom miért, de valahányszor ha Vladimir egy kicsit is megérint a szívem majd' kiugrik. Az a múltkori eset...Éreztem valamit. Valami isteni melegséget, de megszakadt amikor eltolt magától. Később jöttem rá, hogy anyám visszajött a szobába. Éreztem a melegséget, hogyha csak a közelemben van. Hirtelen valaki megérintette a vállamat és azonnal bizsergés járta át a testemet. Vladimir volt mögöttem, bár ki más lehetne, anyám elutazott.
– Itt a kávéd. — jelete és letette az italt. Megfogtam a kezét. Muszáj lesz beszélnem vele mindenről.
– Maradj egy kicsit. Muszáj lesz valamit megvitatnunk.
— Valami baj van?
— Igen van, megőrülök tőled, de nem rossz értelemben. Úgy érzem már hatással vagy rám.
— Hatással? Ezt, hogy érted? — kérdezte, mire felálltam.
— Kipróbálhatok valamit? Sokak szerint nincs semmi esélyem ilyen érzésekre, de...Akkor is szeretném... — jeleltem bátortalanul. A kezembe jelelt egy "igen"—t, majd ismét megfogtam a kezét és közelebb léptem hozzá és lehajoltam. Csak pár centi volt és alig néhány másodperc, de ahogy az ajkam hozzáért az övéhez, egyszerűen mintha az élet átjárta volna minden porcikámat. Hát még amikor viszonozta. Éreztem a kezét a tarkómon és a lágy érintését. Mikor elhajoltam a homlokunkat összeérintettem és tovább húztam magamhoz.
— Igor, nézd! Ha ezt te játéknak szánod én... — kezdett bele a mellkasomon, de elkaptam a kezét. Finoman jeleltem kettőnk között:
— Nem akarok játszani, ahhoz kicsit öreg vagyok. — jeleltem majd ismét odahajoltam. Mindenki azt mondta, hogy nincs esélyem a szerelemre. Most itt van előttem és nem akarom elengedni. Sosem volt senkim se azelőtt, sőt soha sem volt senkim.

A délutáni sétáról vissza kellett rohannunk, mert eleredt az eső, de így is megáztunk. Vladimir leültetett a kanapéra és éreztem, hogy ő is leül mellém. A fejemre terített egy törülközőt és elkezdte dörzsölni a fejemet. Én azonban nem is éreztem semmit. A kezem megkereste a combját és oda tettem a kezem. Egy pillanatra megállt, majd nekem dőlt és éreztem, hogy kuncog.