A te szemeden át (Befejezett)

Hamarosan vége

Vladimir pov.
Ez nagyon kínos. Szex után kap el a roham és lehet magyarázkodni az orvosnak. A dokim csak nevetett, de azért nem túl hangosan, nekem meg lángolt az arcom. Igor és Margaret csatlakoztak hozzánk és láttam a kedvesemen, hogy rettenetesen aggódik. Felemeltem a kézfejemet, hogy fogja meg. Meg is tette. Olyan gyengéden fogta meg, hogy a szívem hevesen dobogott tőle.
– Igor...
— Hogy vagy, kedvesem? Jobban vagy, ugye? — jelelte, a tekintete pedig reménykedő volt.
— Igor, sose leszek jobban. Úgy érzem ennek hamarosan vége...— suttogtam rekedten. Igor félve nyomott egy csókot az ujjaimra és letette, hogy tudjunk jelelni.
— Melletted leszek! Ha megtörténik veled leszek. Nem hagylak el. — bólintott egyet, hogy tudatosítsa komolyan gondolja.
– Tudom. Csak azt remélem, hogy hallhatom a hangod mielőtt megtörténik. — motyogtam. Erre elmosolyodott.
— Mhohst is hallhathod...  — mondta. Erre a könnyem is kicsordult, olyan boldog voltam, hogy beszél és rám néz. Lát, beszél és hamarosan hallani is fog. Nagyon boldog vagyok.
– Jól van, gyerekek! Ideje enni valamit. — mosolygott Margaret. Ezzel nem is mertem volna vitatkozni, mert én is éhes voltam. Tolószékbe ültettek, aztán írtam a szüleimnek, hogy hol tartok az állapotomban és persze másnap már itt is voltak.

Igor pov.
– Mrs. Ross, szeretnénk haza vinni a fiunkat.
— Szó sem lehet róla! — mondta Vladimir, de azonnal köhögni kezdett. Megsimogattam a hátát és magamhoz öleltem.
– Miért nem? Fiam, ha csak pár napod van hátra, akkor azt szeretnénk veled tölteni. — mondta az apja. Tudtam, hogy ezt azért csinálja Vladi, mert nem akar egyedül hagyni engem, de ha a családja ennyire vele szeretne lenni nem akarok közéjük állni.
– Kisfiam, kérlek! – kérlelte az anyukája.
– Minek menjek haza?! Hogy tovább tömjétek belém a gyógyszereket és újraélesztessetek, csak mert nem tudjátok elfogadni, hogy meg fog történni?! Nem csinálom tovább, nem akarom! — felelte dühösen. Nyugtatóan simogattam tovább, nem akartam, hogy ideges legyen. Nem tesz jót neki.
— Vladimir, kijátszottál minket és a beleegyezésünk nélkül eldöntötted, hogy semmit se csinálsz! Ez a mi szemünkben olyan mintha a fiunk öngyilkosságot követne el! — állt fel az apja. Én személy szerint megijedtem, de anyámnak a szeme se rebbent. Felállt ő is és odament.
— Olyan szülőként mondom ezt, aki már át élte azt, hogy a fia megpróbálta megölni magát. Az önök fia olyan az enyém számára, mint egy szikra. Szeretik egymást és azt hiszem ha most szétválasztjuk őket, akkor mind a kettejük lángja kialszik. — mondta anya, amitől elérzékenyültem.