A te szemeden át (Befejezett)

Látlak téged

Vladimir pov.
Izgatottan várakoztunk a műtét végére. Már egymás vállán bóbiskoltunk mikor megjelent a doki.
— A műtét sikeres volt. Még pár óráig a szeme lefedve marad, mert nem akarjuk túlterhelni. Most alszik, de bemehetnek hozzá. – mondta, mire mind a ketten felálltunk és elindultunk a kórtermek felé. Igor valóban a szoba végén az egyik ágyban feküdt és a szemét vastag kötés fedte. Odaálltam mellé és megfogtam a kezét. Az ajkamhoz emeltem.
— Szervusz, kedvesem. Itt vagyok én is es anyukád is. — motyogtam a kézfejére. Margaret mosolyogva nézett minket.
– Tudod, te valóban a mennyből jöhettél. Igor sokkal boldogabb lett miután megismert téged. Én pedig... Kicsit élni kezdtem. Mindig Igor lebegett a szemem előtt. — simított a fia fejére. — Most viszont jár valakivel, ő vigyáz valakire, miközben dolgozik. Nagyon büszke vagyok rá. Annyira örülök, hogy az eletünk része lettél.
— Számomra az öröm és a megtiszteltetés. A fia csodálatos személy és annyira örülök, hogy ismerhetem őt. De...
— A betegséged?
— A halálom meg fogja viselni, muszáj kitartanom, amíg nem lát és hall is, hogy elmondhassam neki ezt! — vettem elő egy levelet a zsebemből.
— De miért írtál levelet?
— Hogy oda adjam. — nyújtottam át. — Arra az esetre ha a szervezetem nem bírja ki addig. Szeretném ha tudná, mit érzek és mit gondolok. És azt szeretném, ha te adnád neki oda, hogyha itt az ideje. — mondtam. Láttam, hogy szegény nő a könnyeivel küzködik, de elvette a levelet.
— Vigyazni fogok rá.

Igor pov.
Amikor felébredtem valami erősen rászorult a fejemre. A szemem be van kötve fáslival és két tapasszal. Nehezen felemeltem a kezem keresve valakit magam körül. Ekkor két kéz ragadta meg az enyémet mind a két oldalamról.
— Szervusz, kedvesem. — jelelte Vladimir. Boldogan fogtam meg a kezét.
— Akkor hogy ment? Láthatok? — kérdeztem jelelve. Nagyon izgatott voltam.
— Várj! A doktorúr leveszi a kötést, lassan nyisd majd ki a szemed, hogy ne terhel majd a szemedet. — mondta anyám. Becsuktam a szemem és vártam. Levette a kötést és a tapaszokat. Lassan, lapos pillantásokkal kinyitottam a szemem. Eleinte minden csak fényes volt majd a dolgoknak hirtelen lett formája és színe. A takaró... Láttam a takarót, a színeket, majd hirtelen valaki megérintette az arcomat és amikor oladlra néztem végre meglattam őt. Szőke és vékony, ilyen gyönyörű lenne?